Egy iskola, egy gyerek
A diák minden nap bejelenti a takarítás megkezdését, majd felmossa a termet, és dolga végeztével a hangosbeszélőn megköszöni a munkát az üres iskolának.
Az áprilisban kezdődött 2013-as tanévre egyetlen diák maradt egy fukusimai általános iskolában, az intézményben azonban – ha nem is a megszokott módon – folytatódott a tanítás. A Fukusima városa melletti Omami általános iskolában korábban 41 gyerek tanult. A területre 2011 márciusában lesújtott földrengés és cunami, valamint az azt követő atomerőmű-baleset következtében azonban a diákság létszáma jelentősen megcsappant: 2012-ben már csak tízen jártak az Omamiba, azóta pedig közülük heten középiskolában, ketten pedig más általános iskolákban folytatták tanulmányaikat – írta az Aszahi Simbun japán napilap.
Az iskola utolsó diákja a 11 éves Szató Takasi, aki a furcsa helyzet ellenére a korábban megszokottakhoz hasonlóan minden reggel fél nyolckor érkezik az iskolába, ahol tanára és az igazgatóhelyettes köszöntik. Szató felölti egyenruháját, majd a reggeli tornát követően megkezdi a tanulást az üres osztálytermek és kihalt folyosók között.
A 2011-es erőműbaleset óta 19 ezer fővel csökkent a Fukusima prefektúrában tanuló általános iskolások száma, a magas sugárzás miatt ugyanis családok ezrei hagyták ott – vagy kényszerültek otthagyni – a régiót. Korábban az Omami általános iskola is veszélyes területnek számított, ám mostanra óránkénti 0,3 mikrosievertre csökkent a sugárzás mértéke (ez az átlagos budapesti háttérsugárzás mintegy háromszorosa).
„Egy hét alatt hozzászoktam” – mondta Szató a lapnak az osztálytársak hiányával kapcsolatban. A diák elmondása szerint megígérte magának: nem mondja azt, hogy magányos – tanára szerint ugyanakkor láthatóan megviseli a helyzet a gyereket.
Szató egyedül tanul tanárával egy 60 négyzetméteres osztályteremben, ebédtársaságát pedig az iskola négy felnőtt alkalmazottja adja. A diák olyannyira ragaszkodik a korábbi szokások fenntartásához, hogy a tanórák után a hangosbeszélőn minden nap bejelenti a takarítás megkezdését, majd felmossa a termet, és dolga végeztével a hangosbeszélőn megköszöni a munkát az üres iskolának (Japánban a diákok takarítják az iskolákat).
Az iskola igazgatója és egyetlen tanára elmondásuk szerint próbálnak mindent megtenni azért, hogy Szató minél több emberrel találkozzon. Többek között elintézték, hogy a helyi atlétikai fesztiválon is indulhasson az egyfős iskola, osztálytársakat azonban nem tudnak keríteni a diáknak.
Az egyedül maradt diákot a környékbeliek is támogatják: Omami kerület lakói márciusban 300 ezer jent (685 ezer forint) adományoztak Szató taníttatására. Az iskola napjai ennek ellenére is meg vannak számlálva, a hatodik osztályos Szató ugyanis jövő márciusban befejezi általános iskolai tanulmányait.