Dolgozni életveszélyes?!
A stressz életveszélyt jelez. A modern ember a munkahelyén éli ezt át. Mi ennek az oka? És mi lehet a megoldás?
Manapság a stressz az egyik leggyakoribb oka betegségeknek, így annak is, hogyha valaki hosszabban hiányzik a munkájából. A munka és az identitás ma olyan szorosan kapcsolódnak össze, mint korábban soha – állítja a koppenhágai egyetem stresszkutatója, Malene Friis Andersen egy új tanulmányában, amiről a Science Daily készített beszámolót.
Fekete foltokat lát, szívdobogást érez vagy végigfut a fájdalom a testén? – Ezek azok a tünetek, amelyeket azok az emberek élnek át, akik reggel úgy mennek be a munkahelyükre, hogy ott az életük a tét... A stressz ugyanis evolúciósan azért alakult ki, hogy figyelmeztessen arra, ha az életünk veszélybe kerül. Manapság azonban stresszt leginkább a munkahelyünkön élünk át – még akkor is, ha a munkavégzés közben valójában semmilyen valós életveszély nem fenyeget minket.
„Mára odáig jutottunk, hogy a világunk legvadabb kardfogú tigrisei a főnökeink vagy a határidők. De akármilyen barátságtalan is legyen egy főnök, odáig nem fajulhat a helyzet, hogy ténylegesen megöljön minket. Mégis sokaknak a munka élet-halál kérdés: azoknak, akik minden nap stresszt élnek át a munkahelyükön. Soha nem látott mértékben kapcsolódik össze az identitásunk a munkánkkal, és sokak számára ez a kapcsolat szükséges ahhoz, hogy teljesítsenek a munkahelyükön, hogy megfeleljenek a főnökeik elvárásainak” – írja Malene Friis Andersen új könyvében.
Az egyszerű jótanácsok nem használnak
A pszichológus szakértő kutatása 15 interjúra épül, amelyben olyan emberekkel beszélgetett, akik huzamosabb ideig hiányoztak a munkájukból stressz miatt. Mindannyiuknak kreatív, tudáson és személyes elkötelezettségen alapuló munkájuk volt.
„A munkahelyi identitás elképesztően fontos az általános identitás, az önkép, az egészséges önértékelés szempontjából. Ezek pedig vissza is hatnak a munkahelyi teljesítményre. Ezért van, hogy manapság a stressz egzisztenciális fenyegetettséget jelent. A munkahely pedig az elismerését folytatott csatáink helyszínévé válik” – mondja a pszichológus. Éppen ezért az egyszerű stresszkezelési jótanácsok csakis akkor működnek, amikor viszonylag békés állapotok vannak egy munkahelyen. „Ha azonban a stressz már megjelent, akkor abból a helyzetből nagyon nehéz kikeveredni, hiszen a munkában elért sikerektől függ majd az életünk” – mondja a szerző.
A stressz elsősorban azoknak az embereknek a munkaképességét érinti, akik olyan cégek alkalmazottai, ahol magasak az elvárások a tudással, a szociális kompetenciákkal, a kreativitással kapcsolatosan. A cégek által teremtett munkakörnyezet azonban kontraproduktív a dolgozók elkötelezettsége és jóléte szempontjából. „Sokféle értékelési módszert használnak a cégek az alkalmazottaik teljesítményének mérésére, ezek azonban legtöbbször bizonytalanságot okoznak a dolgozóban. A sikeresség kritériumai sokszor túl szűkösek, így az alkalmazott nem tudja reálisan felmérni a saját értékeit, érzéseit és előérzeteit. Az ilyen bizonytalan dolgozó sérülékeny, és ki van téve a stressznek” – mondja Malene Friis Andersen.
(Forrás: Wikimedia Commons / Minghong / CC BY-SA 3.0)
A maximalizmus és a stressz mítosza
A pszichológus szerint tévedés a maximalizmust a stressz legfőbb okának tekinteni, és a dolgozót felelőssé tenni a kialakulásáért. A maximalizmus inkább a munkaerő-piaci elvárások következménye. Így azoknak az embereknek, akik stresszelnek, a legkevésbé sem hatásos, ha azzal hibáztatjuk őket, hogy ők csak maximalisták. Inkább annak a felismerése lenne fontos, hogy nincs olyan, hogy valaki mindenben tökéletes.
„A cégek arra költik a pénzüket, hogy tanácsadókat fizetnek, akik megmondják, mitől lesznek stressztűrőbbek a dolgozók. A stressz-eredetű problémák száma azonban nem csökken, hanem nő. A tudósok között nincs egyetértés abban, hogy mi tartja fönn a stresszt, ezért nagyon sok ötlet van, ami nagy üzleti lehetőségeket is rejt magában. Szükséges lenne azonban annak a vizsgálata, hogy a különböző munkakörnyezetekben hogy alakul ki a stressz. Így nagyobb esély lenne arra, hogy ki tudjuk küszöbölni, vagy hogy kezelni tudjuk” – mondja Malene Friis Andersen.
Forrás
"3. Azt, hogy mennyi stresszt tudunk elviselni, genetikánk határozza meg, hozzuk magunkkal. Ez a 'hozott készlet' nem növelhető."
"5. Minden ember másként reagál ugyanabban a stressz-helyzetben.Tehát nem a szituáció a döntő hanem a stressztűrő képességünk. A stresszre adott válasz-reakcióinkat belső és külső szabályozók határozzák meg."
Tökéletesen egyetértek. Ezt kellene az orvosoknak is megérteniük. Nekem pl. teljesen normális a vérnyomásom és a pulzusom is, kivétel, ha orvos méri. Így a diagnózis sosem lesz valós. És ezzel nem tudok mit kezdeni, hiába döntöm el magamban, hogy nincs mitől tartani, nem kell idegeskedni, nem fognak megnyúzni stb.
1. A stressz( eustressz) és a distressz nem keverendő össze.
2. A stressznélküli életet úgy hívják, halál ( Selye).
3. Azt, hogy mennyi stresszt tudunk elviselni, genetikánk határozza meg, hozzuk magunkkal. Ez a 'hozott készlet' nem növelhető
4. Mindenkit ér, mindenki beszél róla, mégis csak kevesen vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, valójában mi is a stressz (Selye).
5. Minden ember másként reagál ugyanabban a stressz-helyzetben.Tehát nem a szituáció a döntő hanem a stressztűrő képességünk. A stresszre adott válasz-reakcióinkat belső és külső szabályozók határozzák meg.
Belső szabályozók: pl. az öröklött , genetikus vagy tanult reakciók gyermekkorból, múltbéli tapasztalatok.
Külső szabályozók: pl.éghajlat, életmód,étkezési szokások
(Selye)
@El Vaquero: De ha dolgozol, akkor meg duplán stresszelsz ezért IS, mivel sajnos – Magyarországon legalábbis – nem éppen az a jellemző, hogy a dolgozót jól megfizetik és egy életen át képes boldogulni a pénzéből.
A többivel mélységesen egyetértek, a civilizált világban a stressz elkerülhetetlen. Ma már talán csak az őserdőben elszigetelten élő népcsoportok vagy a remeték nem stresszelnek. De lehet, hogy még ők is azon, hogy mikor vágják ki körülöttük az erdőt. ;)
@El Mexicano: óó, ne izguljál, ha meg nincs munka vagy munkába járás, akkor meg azon stresszel az ember, hogy miből él meg, miből fizeti a számlákat, a hiteltörlesztőt, mikor lakoltatják ki.
Egyébként meg tényleg igaz, a stressz függ az egyéntől, munkatípustól, munkáltatótól, munkahelyi közösségtől, körülményektől. Ma az egész világ stresszes, sőt, egyre stresszesebb, egyre rohanóbb, az elvárások egyre irreálisabban magasak. Egyszerűen a stresszt manapság nem lehet megúszni. Még a felső tízezer is stresszes, még a milliárdos is azért stresszel, hogy a tőkéjét meg a profitját meg tudja-e duplázni, előre tud-e lépni a leggazdagabb emberek listáján, lesz-e miből elmennie űrsétára, meg szobrot állítania az USÁ-ban.
Szerintem stresszből is többféle van és erősen egyénfüggő is, és nem is feltétlenül kell ehhez a munkának vagy munkahelynek stresszesnek lenni. Ezt leginkább magamon tapasztalom. Viszonylag nyugodt a légkör a munkahelyemen, semmi sem élet-halál kérdése, a kollégákkal és a főnökeimmel sincs semmi bajom stb. stb., és nem vagyok sem karrierista, sem maximalista -- ennek ellenére stresszelek, tudat alatt is. Nem konkrétan a munka miatt, hanem pl. amiatt, hogy minden nap hajnalban kelni, egy órán át oda-, majd munka végén egy órán át visszautazni tömegközlekedéssel (ahol ugye sokszor ülőhely sincs, ami még nem lenne baj, ha nyomorogni nem kellene a tömegben és közben bosszankodni az emberek hülyeségein), hétköznap emiatt az ember nem tudja kialudni sem magát, és ennyi is bőven elég a stresszhez. Bár természetesen a munkában is vannak stresszes időszakok, de ezzel nincs mit tenni. Vagyis NINCS jó megoldás a stressz ellen, illetve valóban, egyetlen jó megoldás lenne: nem kellene dolgozni, vagy legalábbis munkába járni...