Disszertációk: jól eljárták!
A Science című amerikai tudományos folyóirat negyedik éve hirdette meg a a „Táncold el a PhD-dat!” című versenyt. A verseny lényege, hogy a pályázóknak saját doktori értekezésük tartalmát kell lefordítaniuk a tánc nyelvére. Az előadásban a disszertáció szerzőjének is részt kell vennie.
A versenynek három kategóriája volt, méghozzá nem a táncstílusok, hanem a tudományterületek alapján: kémia, biológia és társadalomtudományok. A felhívásra összesen ötvenöt pályázat érkezett, ezek közül hat korábbi nyertes 16-ot válogatott be a fináléba. Ezeket amerikai vezető egyetemek képviselői értékelték, melyet végül az A Ti2448 komponensek mikrostruktúrjának és tulajdonságainak összefüggései szelektív lézerolvasztással: egy szerelmi történet című koreográfia nyert meg. A nyertes 1000 dollár készpénzzel és egy belgiumi utazással lett gazdagabb. A nyestet természetesen az érdekelte leginkább, milyen nyelvészeti témájú dolgozatok vettek részt a versenyben.
A nyelv, a zene és a tánc lényegileg ugyanaz
Julia Uddén dolgozata A nyelv mint strukturál sorozatok: a Broca-terület alkalmi szerepe címet viseli, és arra mutat rá, hogy a területnek nem csupán a beszédben, hanem mintázatok felismerében van szerepe – a zene és a tánc esetében éppúgy, mint a nyelvében. A videó elején látható eszköz mágneses impulzusokat bocsát ki, segítségével felerősíthetőek vagy megzavarhatóak az agyhullámok.
A videón egy háromelemű mintasorozatot láthatunk: az első két elem azonos, a harmadik különböző, tehát egy AAB sorozatról van szó. A mágneses hullámok megzavarják a sorozatot, a mintasor elromlik, a tánc elveszik. A zenét a kutató táncos maga szerezte Schnelika művésznéven zeneszerzőként is tevékenykedik.
Szabályok és kategóriák
So Cudzsi dolgozatának címe A fonológiai kategóriák és fonológiai szabályok korai elsajátítása: holland-japán kontrasztív tanulmány.
Életünk első évében „univerzális hallgatók”-ból „nyelvspecifikus hallgatók”-ká válunk: azokra a hangokra, hangkapcsolatokra válunk fogékonyakká, melyek anyanyelvünkben (anyanyelveinkben – a környezetünkben rendszeresen beszélt nyelv(ek)ben) előfordulnak. A dolgozat azt vizsgálta, hogy holland és japán gyerekek hogyan tanulják meg, hogy ugyanabban a szóban hol [n], hol [m] hangzik (pl. az angol ten ’10’ szó [tem]-nek hangzik a ten men ’tíz férfi’ szókapcsolatban).
A tánc elején azt láthatjuk, hogyan hangzanak a beszéd hangjai egy újszülött számára. Minden táncos egy beszédhangot jelképez, melyeket a gyerek egyenrangúként kezel. A második jelenet az első hónapokat mutatja, amikor a gyerek statisztikai alapon megtanulja elkülöníteni anyanyelvje hangjait. A japán és a holland gyerekeke néhány hónap után különböző kategóriákat különböztetnek meg. A következő két jelenetben a gyerekek elsajátítják a fonológiai szabályokat: bár az [n] és az [m] két különböző elem, bizonyos esetekben a különbségük nem lényeges: a [ten] és a [tem] nem feltétlenül két különböző szó, míg a nap [nep] ’szunyóka’ és a map [mep] ’térkép’ igen.
Az -- ugyan nem nyelvi témájú, de igen szórakoztató -- győztes pályamű pedig itt látható:
Forrás