Budapest orosz szemmel
Orosz szemmel nézve Magyarország tiszta, békés, szabad és vidám – egyszóval Európa. Az, amire ők is vágynának. Előfordul azonban, hogy óvatlanságból bekapcsolják a tévét...
2001-ben az akkor 34 éves pétervári Oleg Kuvajev képzőművész rajzfilmeket kezdett készíteni. A filmek főhősét Maszjanyának nevezte el: a jellegzetes ovális fejű figurának csupán néhány hajszál lengedezik a búbján, nagy a szeme és fülig ér a szája, karja és lába feltűnően vékony. (Egyébként a főhős nőnemű, de erre a figurán csupán néhány apró jel utal.) Gyakran használ kevésbé nyomdafestékbarát kifejezéseket, ugyanakkor optimista és humoros. A filmek hamar népszerűek lettek: kezdetben mailben terjedtek (flash formátumban), ám 2002-ben Kuvajev megnyitotta saját weboldalát és filmstúdióját. A sorozat megszakításokkal bár, de azóta is folytatódik.
Kuvajev a rajzfilmekkel számos díjat nyert, ám rengeteg problémája is akadt. A siker velejárója volt, hogy figuráját, a Maszjana nevet, továbbá weboldalának címét többször is eltulajdonították, többször is kénytelen volt perre vinni az ügyet. Maszjanya mellett más sorzatokat is készített. 2006-ban Kuvajev Izraelbe emigrált, onnan folytatja a sorozat készítését. Jelenleg a sorozat rajongóinak adományaiból, közösségi finanszírozásból (crowdfunding) fedezi az előállítás költségeit.
A Maszjanya
A sorozat szereplői az első részekben fiatalok, egyetemi hallgatók voltak, ám az idő haladtával ők is öregedtek. A részek többsége Szentpéterváron, ritkábban Moszkvában játszódik – az alább bemutatandó rész ebből a szempontból is különleges. A szereplők politikával nem foglalkoznak, ám mint részünkből kiderül, életükre hatnak a politikai események. A sorozatot több nyelvre is megpróbálták lefordítani, de Kuvajev szerint sikertelenül.
A bemutatandó részben csak a sorozat két központi szereplője, Maszjanya (Marija, piros felsőben) és a pasija, Hrjundel (Alekszandr) bukkan fel. A történet két szálon fut: a kerettörténetben Hrjundel éppen a lefagyasztott csirkecombokat készül megsütni, és eközben meséli el egy meg nem jelenő személynek (feltehetően a pár barátjának, Borzasnak, polgári nevén Antonnak) budapesti utazásuk történetét (ami a másik szál).
121. rész: Budapest
Maszjanya először a пиндос [pindosz] szót használja, mely a mai oroszban az amerikaiak gúnyneve. Állítólag a görög Πίνδος [pindosz] szóból származik (hogy ez pontosan mi, az elég zavaros, nem csak mi nem értjük), és a 19. században a görögök gúnyneve volt. A Fekete-tenger környékén volt ismert. Később kialakult egy általánosabb, megvető használata is ’ostoba, neveletlen személy’ jelentése is, a kilencvenes években pedig a tengerészek a délkelet-ázsiaiakra kezdték használni. A koszovói válság idején viszont átterjedt az ottani amerikai békefenntartókra, innen általánosult minden amerikaira. A 21. század elején szélesebb területen elterjedt, a legtöbben csak ebben a jelentésben ismerik.
Az utazás története azzal kezdődik, hogy Hrjundel meglátogatja Maszjanyát, aki szinte magán kívül van a rémülettől. Hrjundeltől is fél, nem is akarja beengedni a lakásba. Először amerikainak nevezi, elküldi a saját „gay-rópájába” (Európa gúnyneve az orosz nacionalisták között), majd miután Hrjundel betöri az ajtót, árulónak és ruszofóbnak nevezi.
A következő jelenetben már az orvosi rendelőben vagyunk. Hrjundel elmeséli az orvosnak, hogy Maszjanya csak öt percre kapcsolta be a tévét, de ennek köszönhetően került ebbe az állapotba. Az orvos megállapítja, hogy nincs nagy baj, Maszjanyának egyszerűen hystericus propagandicus agymosoticusa van – mint megjegyzi, az utóbbi időben nem egy ilyen esettel találkozott. Nincs komoly veszély, de minél hamarabb össze kell törni a tévét, és kivinni a beteget egy nyugodt országba. Budapestre azért esik a választás, mert 150 dollárból megúszható az útiköltség.
A szövegben rengetegszer elhangzik a блин [blin] szó, melynek jelentése ’palacsinta; lapos korong; CD’, de ugyanakkor a блядь [bljagy] ’kurva; seggfej; bammeg’ helyett használt eufemizmus is.
A repülőúton Maszjanya arról álmodozik, hogy majd sétálnak a városban, járják a múzeumokat, boltokat, esznek valahol valami finomat – Hrjundel eközben csak arra tud gondolni, hogy majd veszélyes – azaz védekezés nélküli – szexszel múlatják az időt. Az útlevél-ellenőrzésnél várakozva felidézik a no, just visiting viccet, a városban taxizva pedig megállapítják, hogy Budapest Szentpétervárra hasonlít. A szobával nagyon meg vannak elégedve, egyetlen apróságot kivéve – az ablakon nincs függöny. Hrjundel aggódik, hogy belátnak, márpedig neki olyat szeretne csinálni, ami nem tartozik a nagy nyilvánosságra. Így aztán egész éjszaka azon töri a fejét, mit rakhatna az ablakra – nem csoda, ha másnap a városnézésen csak félálomban kóvályog.
A városnézésnél ugyan nem tűnnek fel a képernyőn fővárosunk nevezetességei, de említik a Halászbástyát, a Parlamentet, a várat, A Memento Parkot és a Terror Házát (először Terrorparkként és Memento Házaként), a Vajdahunyadvára nevének kiejtése pedig különös nehézséget okoz Maszjanyának (pedig csak a Vajdahunyadot kell kiejtenie). Persze a kimerítő városnézés után már semmiféle szexről nem lehet szó.
Az utolsó napon a párocska a vár falán üldögélve vitatja meg a világ nagy dolgait. Elbúcsúznak a „jó öreg Európától”. Maszjanya felidézi, hogy a kilencvenes években még úgy gondolta: náluk is olyan lesz, mint Európában. Tiszta, békés, szabad és vidám. Most pedig úgy tűnik neki, hogy éppen az ellenkező irányba mennek a dolgok. Hrjundel szomorúan állapítja meg, hogy Európába az oroszok csak tankokkal képesek eljutni.
A párocska végül távozás előtt még ki is zárja magát a szobából. A figyelmesek 6:23-nál egy hosszabb angol nyelvű mondatot is felfedezhetnek – figyelem, nem lesz könnyű!
A szerző a résszel kapcsolatban azt írja, hogy nem politikáról szól, csupán a józan észről. Természetesnek tartja, hogy az oroszok többségének elment a józan esze. Ahhoz külön igyekezniük kell és óvatosnak lenni, hogy ez ne történjen meg. Szerinte ideje bevezetni az információs higiénia fogalmát: reggel információsan fogat mosni, kitörölni az információs feneket és gyakrabban cserélni az információs zoknikat.
A nézők lelkesen fogadták a részt, rengeteg a köszönő komment, többen is írják, hogy kedvük támadt Budapestre utazni. Egy névtelen kommentátor ugyan megjegyzi, hogy ő többet nem fog adományozni, elege van a politikából, főleg az oroszellenesből. Kuvajev erre csak annyit válaszol, hogy a kommentelő mailcíme nem szerepel az adományozóké között.
De miért pont Budapest kerül ebbe a részbe – már persze azon kívül, hogy az oroszok számára ár/érték arányban Magyarország tényleg ideális célpont? Az okot ne a magyar belpolitikában keressük. Budapest óhatatlanul összekapcsolódik 1956-tal, ami miatt sok felvilágosult orosz lelkiismeret-furdalást érez, még ha személyesen nem is tehet az eseményekről. Persze 1968-cal és Prágával sem más a helyzet, de Budapesten megemlíthető a Memento Park és a Terror Háza, melyek meglátogatása nyilván nehéz szembesülés egy európai értékeket valló orosznak. Ugyanakkor Budapest azért is jelentős a mostani események szempontjából, mert 1994-ben a Budapesti Memorandum nyújtott garanciát Ukrajnának területi épségére cserébe azért, hogy lemondott atomfegyvereiről. (A szerződés megszegésének pedig olyan hosszú távú következményei lesznek, hogy ezentúl szinte lehetetlen lesz bármely államot meggyőzni arról, hogy mondjon le – meglevő vagy fejlesztés alatt álló – atomfegyvereiről.)
Források