Az uszítás anatómiája
Amikor olyan írást olvasunk, mely egy-egy embercsoportot valamilyen bűnnel, pláne általános romlottsággal, erkölcsi értéktelenséggel vádol, nagyon óvatosnak kell lennünk. Észrevehetjük, hogy az érvelésben bakugrások, csúsztatások vannak. Az ilyen módon keltett feszültségek indokolatlanul állítanak szembe egymással csoportokat, az így elültetett előítéletek eleve lehetetlenné teszi a megoldások közös keresését. Ez pedig mindig mindkét fél számára károkat okoz.
Embercsoportok ellen uszítani viszonylag könnyű dolog. Nem mindig könnyű azonban tetten érni, hogyan keverednek a valós tények a feltételezésekkel, nem mindig könnyű átlátni azon, hogy a következtetések teljesen alaptalanok. Az alábbiakban arra szeretnénk rámutatni, hogy miként ismerhetőek fel a csúsztatások, megalapozatlan érvelések. Példának a Magyar Nemzet Online Fejlövés című blogjában megjelent, egy Muki nevű szerző által bejegyzett posztot választottunk, melynek címe A szabályok a pofátlan bringásokra is vonatkoznak.
A cikk apropója, hogy a rendőrség külön akciókkal ellenőrizte a kerékpárosokat (valójában nem csupán a kerékpárosokat, de sajtóvisszhangot igazán ez kapott). Érdemes felfigyelni már a címre is, hiszen az többértelmű: az egyik olvasat szerint a pofátlan hangsúlyos, ilyenkor az állítás csak a pofátlan bringásokra vonatkozik, és a cím így formálható át: a szabályok nem kizárólag a nem-pofátlan kerékpárosokra vonatkoznak. Egy másik olvasat szerint a pofátlan nem hangsúlyos, a bringások viszont igen: ebben az esetben az állítás úgy alakítható át, hogy a szabályok nem kizárólag a pofátlan gyalogosokra (autósokra, motorosokra) vonatkoznak. Egy harmadik olvasat szerint sem a pofátlan, sem a bringások nem hangsúlyos, ebben az esetben a következő parafrázist használhatjuk: a szabályok nem kizárólag a gyalogosokra (autósokra, motorosokra) vonatkoznak – ez az értelmezés viszont azzal jár, hogy a pofátlan jelző minden kerékpárosra vonatkozik. Mivel annak nincs sok értelme, hogy azt jelentsük ki, hogy a szabályok a pofátlanokra is vonatkoznak, s ennél sokkal valószínűbb (életszerűbb, gyakoribb), hogy azt hangsúlyozzuk, hogy a szabályok attól függetlenül érvényesek mindenkire, hogy milyen járművet használnak, a legvalószínűbb olvasata a legutóbbi lesz, azaz a szerző már a címmel minden kerékpárost pofátlannak minősít.
(Forrás: Fejes László)
A cikk szövege ezt látszólag árnyalja, de vizsgáljuk meg, hogyan! A cikk első bekezdését idézzük:
Éppen ideje volt a kitüntetett rendőri figyelemnek a kerékpárosok irányába. S nem a sokat emlegetett Mari néniről van szó, aki tejért megy reggel a boltba, és talán vesz mellé egy kis kenyeret is. Azokról a pofátlan bringásokról van szó – tehát nem „a” bringásokról –, akik miközben méregdrága eszközökkel tekernek katalógusból öltözködve, a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be. De nem azért, mert nem ismerik, hanem mert nem akarják betartani azokat. Ugyanis megtehetik a korszellemnek megfelelően, hogy szarnak a szabályokra, szarnak mindenkire. Jól ismert és mindennapos minta ez az élet minden területén, ami további kérdéseket vet föl már csak azért is, mert elnézve ezt az új biciklis generációt is, nem éppen a négy elemis szülők képe sejlik föl. Soha senki nem kéri számon sem a főiskolán vagy az egyetemen ezeket az arcokat, hiszen ott lázadozni kell és asztalt verni, mert „nekünk minden jár”, a tanár ne kérjen házi dolgozatot, a munkahely és a fizetés alanyi jogon jár, tőle semmit se várjanak el. Így élnek: kuss a neve mindenkinek.
A bekezdés első mondata, a tételmondat leszögezi, hogy ideje volt ellenőrizni a kerékpárosokat. A következő két mondat rögtön leszögezi, hogy valójában csupán a bringások egy csoportja az, akik miatt erre az ellenőrzésre szükség van. A szabálytalankodókkal kapcsolatban azonban a posztíró több dolgot is tudni vél: katalógusból öltözködnek, fiatalok (egy „új generációhoz” tartoznak), a felsőoktatásban tanulnak, szüleik tanultak, szándékosan szegnek szabályokat, és szerintük nekik „minden jár” – azaz elkényeztetett, erkölcstelen fiatalok.
A következő bekezdésben a szerző rögtön egy tényre hivatkozik: „a tilos jelzésen való áthaladásból eredő balesetek közül (az összes baleset kilenc százaléka ilyen) tízből kilenc esetben a biciklis volt a hibás”. Szerinte „mindez önmagáért beszél”. Látszólag (formailag) tehát alátámasztja az állítását, valójában azonban az idézett ténynek semmi köze nincs ahhoz, amit ő állít. A szerző amelletti érvelésében, hogy pofátlan, öntörvényű, szándékos szabályszegőkről van szó, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tilos jelzésen való áthaladás csakis szándékosan történhet. Ehhez képest meglepő vallomást is tesz saját kerékpáros tapasztalatairól: „Közelmúltbéli hatalmas esésem pedig megtanított arra, hogy menet közben hanyagoljam a telefonálást.” Felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e a kerékpáron nem szándékosan telefonálni, és ha nem, a szerző saját gondolatmenete alapján milyen következtetést vonhatunk le az ő jelleméről. (Arról nem is szólva, hogy ha a kerékpáron telefonálásról csak egy hatalmas esés miatt szokott le, vajon mi győzi meg arról, hogy autóvezetés közben ne telefonáljon?)Igaz, hogy a tilos jelzést általában nehéz nem észrevenni, tehát – legalábbis az esetek többségében – szándékos döntés kérdése a jelzés figyelmen kívül hagyása. Az azonban, ha valaki – nyilván abban a hiszemben, hogy balesetmentesen megteheti – figyelmen kívül hagyja a tilos jelzést, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rendszeres szabályszegő. Pláne nem jelenti, hogy fiatal, a felsőoktatásban tanul, szülei képzettek és katalógusból öltözködik. Márpedig a cikk fő tétele ez, hiszen a bevezető is ezt emeli ki: „A probléma gyökere alapján egy olyan generációnak vagy csoportnak, amelyik csak a saját szempontjait tartja szem előtt, nem tudod elmagyarázni, hogy nem csak a saját, de a közössége biztonságáért is felel, és hogy önmagán túl is van »létező«”. Azt, hogy a szabályszegők csoportját legalább többségükben a szerző által körülhatárolt csoport tagjai alkotják, semmilyen objektív adat nem igazolja. A piroson áthajtók között éppúgy lehetnek a gyerekért oviba siető, meggondolatlan családanyák, ittasan közlekedő, nehéz sorsú segédmunkások, figyelmetlen nyugdíjasok vagy éppen kerékpáros futárok. Erre vonatkozó statisztika aligha van – legalábbis Muki ilyesmire nem hivatkozik. A legjobb esetben személyes tapasztalatainak szűk köréből vonta le következtetését – rosszabb esetben csupán frusztrációit vetíti ki.
(Forrás: 444.hu)
Az idézett tényállítással kapcsolatban még egy probléma van. A cikk egésze amellett érvel, hogy az éppen folyó fokozott rendőri ellenőrzésekre szükség van. Az egyetlen ezt igazoló idézett adat a tilos jelzésen való áthajtásra vonatkozó statisztika. Ez akkor lenne releváns, ha a rendőrök olyan kerékpárosokra vadásznának, akik áthajtanak a tiloson. Valójában azonban a beszámolók arról szólnak, hogy a rendőrök a kerékpárosokat szondáztatják, illetve a kerékpárok felszerelését ellenőrzik. Az ilyen fokozott ellenőrzések szükségességét az támasztaná alá, ha a szerző az ittas kerékpározásból, a lámpa, a jól működő fék vagy a csengő hiányára visszavezethető balesetekről idézne statisztikát – ezt azonban nem teszi meg.
A jármű maga az ember?
Muki maga is leírja, hogy „a magyarok közlekedési kultúrája a béka hátsója alatt van”, azaz a szabályszegők csoportja nem korlátozódik a kerékpárosokra. Márpedig ha ez így van, mi igazolja, hogy éppen a kerékpárosokat ellenőrizzék alaposabban? Ha feltételesen elfogadjuk, hogy létezik a gazdag fiatalok elkényeztetett, szabályszegő, öntörvényű csoportja, melyet a szerző írásában megrajzol, miért feltételezzük, hogy ők éppen kerékpárra, és nem robogóra, motorkerékpárra vagy autóba ülnek?
Arról nem is szólva, hogy ha az ország közlekedési kultúrájával van a gond, miért kell egyes csoportokat fokozottan ellenőrizni? A dolog logikája azt kívánná, hogy ha egy időszakban egy bizonyos csoportot – legyen ez bármilyen csoport – fokozott ellenőrzés alá vonunk, akkor ezzel párhuzamosan azt is ellenőrizzük fokozottan, hogy az ő sérelmükre nem követnek-e el szabálytalanságokat. A kerékpárosok aligha élnék meg a fokozott ellenőrzéseket ellenük való támadásként, ha az ő ellenőrzésük mellett a rendőrök fokozott figyelmet fordítanának például a kerékpárúton való parkolás, a kerékpársávban való motorozás kiszűrésére – a kerékpárúton sétáló gyalogosokról nem is szólva. Ez a következtetés természetes módon következne abból, hogy más csoportok is szabálytalankodnak – Muki azonban idáig nem jut el.
(Forrás: Fejes László)
Társadalmilag veszélyes
Tekintsük át a cikk gondolatmenetét! Muki egy bizonyos csoport, a kerékpárosok ellenőrzésére hozott intézkedéseket azzal indokolja, hogy egy részük (a szabálytalankodók) miatt erre szükség van. Eközben kénytelen elismerni, hogy az ellenőrzött csoport nem minden tagja tartozik azok közé, akiket szükséges ellenőrizni, és burkoltan elismeri azt is, hogy az ellenőrzendők köre túlnyúlik az ellenőrzöttekén. Magyarán szólva: a két csoport – az ellenőrzött kerékpárosoké, illetve az ellenőrzendő szabálytalankodóké – nem azonos. Igaz, van közöttük átfedés, de semmi nem igazolja, hogy a szabálytalankodók és az autósok vagy a szabálytalankodók és a motorosok között nincs legalább akkora átfedés.
A fő probléma azonban nem az, hogy a cikk nem érvel meggyőzően az intézkedés szükségessége mellett. Sokkal inkább az, hogy olyan képet sugall, ráadásul teljesen megalapozatlanul, mely életveszélyes lehet. Aki ugyanis a cikket nem kellő kritikával olvassa, és hatása alá kerül, arra a következtetésre juthat, hogy a kerékpárosok öntelt és öntörvényű, erkölcsileg elítélendő emberek, akiket nem árt megleckéztetni. De legalábbis közülük azok, akik szabálytalanok, megérdemlik a büntetést – nem csak szabálytalanságukért, de romlott jellemükért is. Az a rendőr, aki ilyen attitűddel áll neki intézkedni, aligha lesz képes objektív módon ítélni.
Ennél sokkal veszélyesebb, ha egy autós kerül a cikk hatása alá. Tegyük fel, hogy amíg a piros lámpánál várakozik, azt látja, hogy egy kerékpáros szabálytalanul áthalad a kereszteződésen. Maga a szabálytalanság ténye is felbosszanthatja, de a cikk hatására az az érzés is kialakulhat benne, hogy a kerékpáros nem egy ember, aki szabálytalanságot követett el, hanem egy erkölcsi nulla, akit móresre kellene tanítani – pláne, ha fiatal, és láthatóan „katalógusból öltözködik”. Aligha fog arra gondolni, hogy büntetésből elgázolja – de az felmerülhet benne, hogy legalább kellő oldaltávolság tartása nélkül halad el mellette, hagy hozza rá a frászt: hiszen ez a minimum, amit megérdemel. Innentől kezdve pedig elég egy gödör, egy rossz kormánymozdulat, és kész a baleset – amely természetesen nem csak a kerékpárosra nézve jár súlyos következményekkel.
Rendkívül veszélyes jelenség az, amikor egyeseket szabályszegő viselkedésük miatt nem egyszerűen szabálytalankodónak, hanem velejéig romlottnak, káros személyiségnek, szabályokra szaró pofátlanoknak állítunk be. Hát még ha egy embercsoportra vetítjük ki ezeket a tulajdonságokat, függetlenül attól, hogy valóban sértenek-e szabályt! (A fent vázolt viselkedést pusztán az is kiválthatja a cikk által meggyőzött autósban, hogy egy láthatóan jómódú, trendi cuccokba öltözött bringás szabályosan halad el mellette – hiszen „az ilyenek szoktak szabálytalankodni”.)
(Forrás: Fejes László)
A kerékpárosok esetében a hatást gyengítheti, hogy nem elszigetelt csoportról van szó. A közlekedés résztvevőinek jelentős része hol autósként, hol kerékpárosként, hol gyalogosként jelenik meg a forgalomban, így van arról több-kevesebb tapasztalata, hogy milyen a helyzet a másik szemszögéből nézve. Ennek köszönhetően nagyobb empátiával tud viszonyulni a másik csoporthoz, kevésbé hajlamos a konfliktushelyzet kiélezésére.
A helyzet sajnos nem mindig ilyen szerencsés. Éppen ezért amikor olyan írást olvasunk, mely egy-egy embercsoportot valamilyen bűnnel, pláne általános romlottsággal, erkölcsi értéktelenséggel vádol, nagyon óvatosnak kell lennünk. Kellő figyelemmel észrevehetjük, hogy az érvelésben bakugrások, csúsztatások vannak, a tények gyakran nem is azokra vonatkoznak, akikkel szemben felhozzák őket, vagy éppen az állításokat igazolt tények nem támasztják alá. Az ilyen módon keltett feszültségek indokolatlanul állítanak szembe egymással csoportokat, az így elültetett előítéletek és a belőlük fakadó bizalmatlanság pedig eleve lehetetlenné teszi a megoldások közös keresését. Ez pedig mindig mindkét fél számára károkat okoz.
"Hallgatni kell-e a a bringások szabálytalanságairól?" címmel van egy bejegyzés az egyik kerékpáros blogon, a kommentek nagy része megérne egy hasonló elemzést. jól felhergelik egymást az emberek :(
@Fejes László (nyest.hu): "Én azt állítottam, hogy „lehet szeszt fogyasztani”, nem azt, hogy bárhol és korlátlanul."
Bravó. ilyen alapon nyilván az az állítást is igaznak kell tartanunk, hogy lehet (vagyis megengedett, szabad) embert ölni.
Az már részletkérdés, hogy hol és milyen korlátozásokkal (pl. háborúban katonáknak, egyes országokban a halálos ítéletek végrehajtóinak.)
@Grant kapitány: „a 2. hozzászólásodban csúsztattál, amikor mindenfajta megszorítás nélkül azt állítottad, hogy kerékpározásnál lehet szeszt fogyasztani az új KRESZ szerint” Miért csúsztattam volna? Én azt állítottam, hogy „lehet szeszt fogyasztani”, nem azt, hogy bárhol és korlátlanul. A yardos szöveg viszont nem szól sem az ellenőrzés helyszínéről, sem a befolyásoltság mértékéről.
Abba nem fogok belemenni, hogy mi a helyzet a kerékpárosokkal. Ez a cikk egy „érvelési” módról szól, egyébként akár teljesen igaza is lehet abban, ami mellett érvel – csupán arra mutattam rá, mennyire rosszul teszi.
@Fejes László (nyest.hu):
Itt egy további elég komoly probléma a kerékpárosokkal:
"A rendőrség közleménye szerint évente megközelítőleg 3500 olyan baleset fordul elő a közúti közlekedésben, melyben az egyik fél kerékpáros. Az esetek körülbelül felében a kerékpáros a károkozó. Sokan kétségbe esnek, hogy milyen módon téríttethetik meg a kárukat, amennyiben a kárt a kerékpár vezetője okozza, ugyanis a biztosítási kötelezettség csak gépjárművekre vonatkozik...
Sajnos, a kárt szenvedett személy ugyanakkor nem jogosult visszatartani a kerékpárost, hiszen azzal akár annak személyi szabadságát sértheti meg. Ezt csak rendőr teheti meg, érdemes ezért feljelentést tenni ilyen esetekben....
Azon esetek megoldására, hogy a biciklis ne hagyja el a helyszínt, többször felmerült már a kerékpárokra vonatkozó kötelező felelősségbiztosítás kérdése, de mivel a kerékpárok nincsenek nyilvántartva, ez akadályokba ütközik."
das.hu/kerekparos-felelosseg-20130704
@Fejes László (nyest.hu): Akkor tehát leszögezhetjük, hogy a 2. hozzászólásodban csúsztattál, amikor mindenfajta megszorítás nélkül azt állítottad, hogy kerékpározásnál lehet szeszt fogyasztani az új KRESZ szerint. A helyzet ezzel szemben az, hogy főútvonalon továbbra is zéró tolerancia van érvényben.
Másrészt pedig itt a legfrissebb statisztika, miszerint (idézem):
"A kerékpárosoknak a balesetet okozók körében betöltött aránya továbbra is magas, az első félév végére elérte a 12%-ot. Megjegyzendő, hogy a személygépkocsi vezetőkön kívül 10% feletti baleseti részesedése kizárólag a kerékpárosoknak van!."
www.police.hu/hirek-es-informaciok/legfrissebb-hireink/kozlekedesren
@Fejes László (nyest.hu): nem kizárt az alkoholos befolyásoltság, csupán egy dolgot kell szem előtt tartani: a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban kell lennie a biciklisnek
Na jo, de ez hogy megitelheto? Bar a megengedett veralkoholszint hataranak megallapitasa mindig onkenyes, es termeszetesen nem mindenki ugyanugy reagal az alkoholra, de ez a meghatarozas ertelmezhetetlen. Senki nem tudja megitelni rola, hogy vezetesre alkalmas allapotban van-e, o maga pedig a legkevesbe, mindig annak fogja erezni magat, mikor mar csak biciklizni tud, jarni nem, akkor is.
"(Egyébként arra is felhívnám a figyelmet, hogy az „esti ellenőrzések alkalmával akár minden második vagy harmadik bringásról kiderül, hogy szeszelt” nagyon torzító statisztika, hiszen az este kerékpározók nem azonosak a kerékpárosokkal, ráadásul feltehető, hogy egy ilyen ellenőrzés helyszínét is úgy választják meg, hogy minél több kocsmából hazatérő essen kelepcébe, sőt, az elhaladó kerékpárosok közöl is igyekeznek azokat megállítani, akik ránézésre gyanúsnak tűnnek...)"
Ez viszont ketsegkivul igaz.
@Grant kapitány: „A zéró tolerancia nyomasztó terhe alól a bringásoknak sikerült kibújni. Szerencsére. Egy-egy nyáresti, hangulatos sörözésre az ember mivel menjen, ha nem bringával? Utána kerékpár-, vagy mellékúton minden baj nélkül, békében haza lehet keveredni. Ezt a jogalkotó is belátta, így a főútvonalon bringázást kivéve - falvak közt, kannás bortól dermedten ezután sem lehet tekerni - nem kizárt az alkoholos befolyásoltság, csupán egy dolgot kell szem előtt tartani: a jármű biztonságos vezetésére képes állapotban kell lennie a biciklisnek.” www.vezess.hu/magazin/kerekparos_kresz_sotet_oldala/44116/
Egyébként csúnyán torzítasz, hiszen amiről beszélek, és amire a linkem is utal, az az, hogy az előfordulások gyakoriságában nem szabad megbíznunk. Olyasmit pedig nem állítottam, hogy „havonta legalább kétszer hallom”.
(Egyébként arra is felhívnám a figyelmet, hogy az „esti ellenőrzések alkalmával akár minden második vagy harmadik bringásról kiderül, hogy szeszelt” nagyon torzító statisztika, hiszen az este kerékpározók nem azonosak a kerékpárosokkal, ráadásul feltehető, hogy egy ilyen ellenőrzés helyszínét is úgy választják meg, hogy minél több kocsmából hazatérő essen kelepcébe, sőt, az elhaladó kerékpárosok közöl is igyekeznek azokat megállítani, akik ránézésre gyanúsnak tűnnek...)
@Fejes László (nyest.hu): "1. kerékpározásnál lehet szeszt fogyasztani az új KRESZ szerint;"
Ezt hol olvastad? Kérlek, linkeld be a hivatkozást, mert sehol sem találom, pedig megpróbáltam utánanézni itt:
www.autosforum.hu/kozlekedes/kresz/2934-kresz-valtozas-2013-majus-1-
@Fejes László (nyest.hu): "A saját tapasztalat megbízhatatlan" remélem ezt majd észben tartod akkor is, amikor legközelebb az olyan képtelenségek mellett próbálsz érvelni, hogy a "holnap" egyes beszélők nyelvhasználatában "másnap"-ot jelent (csak emlékeztetőül: nemrég arra hivatkoztál, hogy hallottad már ilyen használatát, vagyis a saját tapasztalatodra, amiről most azt állítod, hogy megbízhatatlan).
@Grant kapitány: Az észrevétel részben jogos, de tegyük hozzá, hogy
1. kerékpározásnál lehet szeszt fogyasztani az új KRESZ szerint;
2. ez nem bizonyítja, hogy a mértéken felüli fogyasztás következtében a kerékpárosok balesetet is okoznak (ami valódi indok lenne az ellenőrzésre).
A saját tapasztalat megbízhatatlan, l. a 6. pontot itt: www.nyest.hu/hirek/12-hajlam-a-tevedesre
"Az egyetlen ezt igazoló idézett adat a tilos jelzésen való áthajtásra vonatkozó statisztika"
És akkor ez mi (idézek az mno-n megjelent cikkből): "A yardok arról számoltak be, hogy esti ellenőrzések alkalmával akár minden második vagy harmadik bringásról kiderül, hogy szeszelt, és egyéb szabálytalanságokat is említettek."
És miért kell idézett adatnak lenni, miért nem lehet saját tapasztalat, mint az alábbi (szintén idézet):
"saját tapasztalatom viszont meg az, hogy tízből hat-hét bringásnak ismeretlen fogalom a lámpa nem hogy szürkületkor, de sötétben is. "