Bogyóba zárt tudás
A The Guardian beszámolója szerint mind az USA-ban, mind Nagy-Britanniában ugrásszerűen nő a teljesítményfokozókat szedő diákok száma.
Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság leendő értelmisége ugyanazzal a problémával néz szembe: mindkét országban emelkedik a szellemi teljesítményt növelő szereket (összefoglaló tudományos nevén nootropikumokat) szedő diákok, hallgatók száma.
Míg a tendenciát az USA-ban tanulmányok bizonyítják – a számok ijesztőek: minden negyedik (!) diák érintett –, Nagy-Britanniában inkább csak szóbeszéd járja arról, hogy egyre többen fordulnak a teljesítményfokozókhoz. A kutatók szerint mindez a sport világából ismert „kokszoláshoz” hasonlítható: hatalmas a verseny, és a diákok minden létező eszközzel igyekeznek előnyre szert tenni.
A felhasznált szerek köre igen tágas; a brit gyógyszertárakban összesen 27 erre alkalmas szer: 10 táplálékkiegészítő, illetve 17 gyógyszer kapható. Az utóbbiak közé tartoznak például az alábbi hatóanyagok: a donepezil, a galantamin, a rivasztigmin (amelyet az Alzheimer-kór kezelésére írnak fel), a metilfenidát (amellyel javíthatók a hiperaktivitás tünetei), a modafinil (narkolepszia elleni szer), illetve az örök klasszikus: az amfetamin.
A szerek használata több problémát is felvet. Az egyik természetesen egészségügyi kérdés: a szerek egy része ugyanis addiktív, vagyis nagy a rászokás és a függőség kialakulásának veszélye, de hosszabb távon egyéb egészségkárosító hatások is felléphetnek. A másik viszont morális kérdés: a szellemi teljesítménynövelők ugyanis tisztességtelen előnyhöz juttathatják azokat, akik élnek velük.
Az érintett intézmények – iskolák, egyetemek, minisztériumok – vezetői jelenleg a megoldás kidolgozásán fáradoznak. A szerek betiltása több szempontból sem lenne célravezető: a szedésüket nem lehet bizonyítani, a hatásuk korlátozott, másfelől pedig, ahogy Vince Cakic, a Sydney Egyetem Pszichológia tanszékének kutatója fogalmazott: ennyi erővel a magánórákat is be lehetne tiltani, mivel azoknak is a teljesítményfokozás a célja.
A legtöbb, amit jelenleg ajánlani tudnak, az, hogy a teljesítménykényszerrel küzdő diákok vegyék igénybe az iskolapszichológus, a tanácsadó és terápiás csoportok vagy az orvosuk segítségét.