Bélyegül üzenni
Mennyire lehet titkosnak tekinteni egy nyelvet, melynek mindenki számára könnyen hozzáférhetőek a szótárai? Ki előtt maradhat így rejtve az üzenet? Leginkább talán előttünk, akik nem tudjuk, melyik nyelvjárásban „íródtak”...
A karácsony előtti hetek valamikor a képeslapok ideje voltak. De ki ír még karácsonyi lapot az e-mail korában? Eltűntek a postahivatalokból is, ahol pedig már november végétől kezdve lehetett válogatni közülük. Eltűnnek lassan a képeslapra ragasztható bélyegek is, amelyekről Walter Benjamin különös éleslátással jósolta meg száz éve, hogy nem fogják túlélni a huszadik századot. És velük együtt tűnnek el a hozzájuk fűződő szokások, köztük az egyik legkülönösebb, az elmúlt évszázadban eltűnt számos nyelv egyike: a bélyegnyelv is.
(Forrás: A Wang folyó versei)
Filatéliai és árverési oldalakon néha találni olyan képeslapokat, amelyek a tengerészeti zászlójelekhez hasonlóan kis képekkel szemléltetik, mit jelent, ha a bélyeget a feladó ilyen vagy olyan állásban ragasztotta a képeslapra. A szokás valószínűleg egyidős a képes üdvözlőlappal, amely éppen az Osztrák-Magyar Monarchiából indult világhódító útjára 1869-ben. Legrégebbi említését a Szarvas és vidéke hetilap 1890. július 13-i számában találtam, s eszerint már jó ideje virágoznia kellett a nagyvilágban:
Az újdondász reményei nem voltak hiábavalóak. Az új divat gyorsan elterjedt, s a bélyegnyelv szabályai a századfordulótól kezdve a virág-, zsebkendő- és legyezőnyelv mellett külön fejezetet kaptak az illemtankönyvekben.
Több országban külön kézikönyvecskékkel segítették elő e nyelv elsajátítását, mint amilyen George Bury Cupid’s code for the transmission of secret messages by means of the language of postage stamps-ja (Cupido kódja titkos üzenetek célba juttatásához a bélyegek nyelvén, Ashford, Middlesex, 1899) volt, amelyből a Tower Projects Blog közölt néhány oldalt.
Ezzel egy időben jelentek meg az olyan üdvözlőlapok is, amelyek képes felükön rövid bevezetőt nyújtottak az új nyelv grammatikájába. Angolul:
Csehül:
Finnül:
Oroszul:
Rövid bevezetőt, mondom, mert ritka volt az olyan lap, mint a fentiek, amelyek a bélyegeknek a képeslapon elfoglalt helyét is értelmezték, akár képes példákkal, akár táblázatba rendezve. A lapok többsége megelégedett annyival, hogy a bélyeg állásához fűzött egy-egy rövid magyarázatot. A legegyszerűbb változat az volt, ahol a bélyeg különböző állásai erotométer-mutatóként a szerelem hőfokát jelezték, mint az alábbi lapokon. Francia:
Belga:
Bolgár (magyar nyelvű üzenettel!):
Más lapok, épp ellenkezőleg, az elutasítás okát hozták a nem kívánatos udvarló tudomására a bélyeg megfelelő állása révén. Francia példa:
Holland (francia nyelven):
A többség azonban ennél árnyaltabb üzeneteket is hordozott, a habozástól a vágyakozáson át az elutasításig, sőt olyan konkrét utasításokat is, mint „legyen holnap a szokott helyen”, vagy „ő mindent megtudott”! Belga:
Francia:
Lengyel nyelvű, lembergi kiadású:
Svéd (angol fordítása):
Az Osztrák-Magyar Monarchia lapjainak különlegessége volt, hogy a megszámozott bélyegállások megfejtését nem a bélyeg mellett, hanem a hátoldalon közölték. Valamint az is, hogy bármelyiket használták is a birodalom sok nyelve közül, a szerelmesek legszívesebben Ferenc József fejével üzentek egymásnak.
Sajnos az egyetlen magyar lapot, amelyet egy dán filatéliai oldalon találtam, időközben eladták és eredeti képét törölték, csak ezt a kicsit tudtam előbányászni a Google cache-ből. Viszont a bejegyzés közzététele után Babos Krisztina a Nagy Háború blogról elküldte az alábbi változatát (amelyet ezúton is nagyon köszönünk):
Egy cseh nyelvű lap a Monarchiából:
Olykor a nyelv tagoltabbá vált, s nem egy bélyeg forgatásával, hanem két bélyeg egymáshoz való helyzetével fejezte ki az érzelmek árnyalatait, mint az alábbi lapokon. Háromnyelvű (német és francia fordítással ellátott) angol lap:
Német:
A legegyszerűbb változatokon, amelyek úgy viszonyultak a valódi bélyegnyelvhez, mint az űrlap a szabad fogalmazványhoz, az egyforma állású bélyegekhez társított más-más aláírások közül kellett választani aláhúzással, vagy a három lehetőség közül a kívánt színű bélyeget kellett a képeslapra ragasztani.
A bélyegnyelvnek, mint minden nyelvnek, természetesen megvoltak a maga dialektusai. Ezek olykor egy-egy többnyelvű kiadóhoz kötődtek, mint a fenti osztrák-magyar példák, vagy az alábbi orosz-finn illetve páneurópai képeslap-változatok illusztrálják.
Ugyanez finnül:
Hasonló jelentések egy francia lapon:
Ugyanezek egy svájci kétnyelvű (francia–német) lapon:
Hasonló jelentéseket találunk az alábbi holland lapon is:
Jelentős eltéréseket mutat viszont az alábbi svéd lap. A fejére állított bélyeg jelentése a korábbi ’Ne keressen többet!’ vagy ’Hagyjon békén!’ helyett ’Küldjön fényképet!’...
Az alábbi dán lap szerint viszont ’Jöjjön minél előbb!’...
A következő spanyol lap szerint viszont egyszerűen ’Nem’.
Néha a képeslap, akárcsak a szótanító kártyák, csupán a bélyegnyelv egyetlen elemét tartalmazta, valószínűleg egyfelől didaktikus céllal, másfelől hogy a teljes sorozat összegyűjtésére ösztönözze a rajongókat.
(Forrás: A Wang folyó versei)
(Forrás: A Wang folyó versei)
A múzsák a háborúban sem hallgattak, hanem Marsot Vénusz erejével megtámogatva a győzelem szolgálatába szegődtek.
(Forrás: A Wang folyó versei)
A bélyegnyelv divatja országonként más-más kort ért meg. Oroszországban, ahol pedig nagy divatja volt, a forradalom után nem adtak ki ilyen képeslapot, akárcsak a szocialista országokban 1945 után. Egyfelől az etikett is burzsoá csökevénynek számított, másfelől a hatalom sem tűrt semmiféle kódolt üzenetet. Nyugat-európai országokban azonban egészen a hatvanas évek végéig megtaláljuk előfordulásait. Franciaországban:
Hollandiában:
Olaszországban:
Ma már nehéz megállapítani, mennyire használták a levelezésben a bélyegnyelvet. Korabeli társasági lapokból, lektűrökből talán lehetne idézeteket előásni rá. Sokatmondó utalás rá a filatéliai oldalakon található bélyegnyelv-képeslapok felbélyegzése. Bármilyen kevés is az ilyen képeslap, meglepően sokra ragasztották fel a bélyeget a képes oldalon bemutatott változatokat követve. Ami egyszersmind jól mutatja ezeknek a képeslapoknak a funkcióját is: hogy aki nem tanulta meg fejből az illemtankönyvek idevágó fejezetét, az is könnyen kiválaszthatta róla a kívánt üzenetet, a címzett pedig a bélyeggel kódolt édes üzenet megfejtését.
A megfejtés: ’szervezz meg egy találkozót!’:
Ha azonban olyan képeslappal vagy borítékkal találkozunk, amely nem ad kódot a bélyeg állásának értelmezéséhez, ott csak találgatni tudunk, melyik dialektust és illemtankönyvet használta a feladó, s vajon a megfelelő árnyalatot értette-e a címzett. Ki tudná megmondani, volt-e, s ha igen, mi volt a titkos üzenete az alábbi küldemények bélyegeinek?
Az írás eredetileg az A Wang folyó versei című blogon jelent meg: eredeti változatában néhány további illusztrációt is megtekinthetünk.
Hasonló írások az A Wang folyó versein