Camus 100

Az idegen közönye

Albert Camus 100. születésnapjának évfordulója alkalmából a „Közöny” című regény nyelvi érdekességeivel foglalkozunk.

Molnár Cecília Sarolta | 2013. november 7.

Száz évvel ezelőtt, 1913. november 7-én született Albert Camus Nobel-díjas francia író, filozófus. Születésnapjáról a Közöny című regényének nyelvi érdekességeivel emlékezünk meg. A Közönyt Camus 1938 folyamán kezdte el írni, a regény 1942-ben jelent meg az úgynevezett abszurd trilógia első darabjaként. A szöveget Gyergyai Albert fordította magyarra; 1972-ben jelent meg a Kriterionnál.

Érdekességek

A történet egy pontján kiderül, hogy Meursault nem ismerte az apját, csupán az anyja egy elbeszélése maradt meg neki vele kapcsolatban. Ebben az apja elment megnézni egy kivégzést, majd utána az undortól hányt. Camus életrajzából tudható, hogy ez a történet a saját édesapjáé, aki Camus egyéves korában meghalt.

Raymond vezetékneve Sintès. Camus édesanyjának volt ez a vezetékneve.

A Meursault valószínűleg beszélő név. Előtagja a francia mourir (’meghal’) ige ragozott alakjaiban található: meurs (’meghalok, halj meg’). A név a wikipédia magyarázata szerint így épül fel: meurs, sot!, azaz ’halj meg, te bolond!’.

A regény cselekménye igen egyszerű: az Algírban élő Meursault táviratot kap a „menhelyről”, ahol édesanyját jóval a regény cselekményének kezdete előtt elhelyezte, hogy anyja meghalt, és hogy másnap lesz a temetése. Meursault a hírre elutazik a 80 km-re levő Marengóban található öregek otthonába. Itt kisebb megütközést kelt közönyös viselkedésével. Majd a temetés után visszatér Algírba, másnap viszonyt kezd egy Marie nevű nővel, folytatja mindennapi életét. Visszautasít egy párizsi munkaajánlatot, segít öreg szomszédjának, Salamanónak, aki elveszítette öreg kutyáját. Barátságot köt a selyemfiú hírében álló Raymond-nal is, akin egy szakítás után próbálnak bosszút állni a sértett arab ara rokonai.

Egy nap Raymond-nal és Marie-val a tengerpartra mennek Massonhoz, Raymond cimborájához. Raymond arab haragosai ide is követik őket. Az összetűzést nagyjából sikerül békésen elrendezni, de mikor Meursault visszamegy sétálni a tengerpartra, az erős napsütésben megmagyarázhatatlan módon lelövi a egyik arabot. Ezek után a történet a börtönben töltött idejéről, a kihallgatásokról, a bírósági tárgyalásról szól. Kiderül, hogy az elkövetett bűncselekményen kívül Meursault személye az, amely igazán nagy fejtörést és felháborodást okoz. Meursault a tettét elismeri, de nem bánja meg. Végül halálra ítélik: a könyv utolsó lapjain a börtöncellában látjuk, ahogy várja a fellebbezése elbírálását, illetve az ítélet végrehajtását. Többszöri ellenállása után a regény utolsó részében meglátogatja egy pap, akivel beszélgetve kitör belőle a düh, és ettől megtisztulva várja a halált.

Albert Camus 1957-ben
(Forrás: Wikimedia Commons)

A közönyös idegen – a regény címe

A regény francia eredeti címe L’Étranger, ami szó szerint azt jelenti, hogy ’az idegen’. A cím nyilvánvalóan a főhősre, Meursault-ra utal. Gyergyai Albert fordítása nyomán azonban a regény magyar nyelven a Közöny címmel terjedt el. A közöny szintén Meursault talán legjellemzőbb tulajdonsága. A közöny szó (franciául indifférence) többször is szerepel a regény kulcsfontosságú mondataiban. Először az arabokkal kapcsolatosan fordul elő: a tengerparti atrocitás előtt közönyösen nézik, ahogy Marie, Raymond és Meursault felszállnak a buszra (amely a tengerhez, azaz a gyilkosság helyszínéhez viszi őket):

Ils étaient toujours à la même place et ils regardaient avec la même indifférence l’endroit que nous venions de quitter. Nous avons pris l’autobus.

Még mindig az előbbi helyükön álltak, s ugyanolyan közönyösen nézték a mi otthagyott helyünket. Felszálltunk az autóbuszra.

Másodjára pedig a regény zárójelenetében fordul elő, amelyben Meursault a pappal való beszélgetése, és a dühkitörése után a világ közönyösségéről beszél:

Comme si cette grande colère m’avait purgé du mal, vidé d’espoir, devant cette nuit chargée de signes et d’étoiles, je m’ouvrais pour la première fois à la tendre indifférence du monde. De l’éprouver si pareil à moi, si fraternel enfin, j’ai senti que j’avais été heureux, et que je l’étais encore. Pour que tout soit consommé, pour que je me sente moins seul, il me restait à souhaiter qu’il y ait beaucoup de spectateurs le jour de mon exécution et qu’ils m’accueillent avec des cris de haine.

Mintha ez a nagy harag megtisztított volna a rossztól, megkönnyített volna a reménységtől, s e jelekkel s csillagokkal telehintett ég előtt először tárulkoztam ki a világ gyengéd közönyének. Most, hogy olyan hasonlónak éreztem magamhoz, oly testvérinek, megtudtam, hogy boldog voltam, és hogy még most is az vagyok. És hogy minden beteljesüljön, s kevésbé elhagyottnak érezzem magam, még csak azt kellett kívánnom, hogy minél több nézőm legyen az ítélet végrehajtásakor, s hogy a gyűlölet ordításaival fogadjanak, ha meglátnak.

„...az egész a nap miatt volt.”
(Forrás: Wikimedia Commons / Itsbritto / CC BY-SA 3 0)

A regény magyar fordításában egyszer, méghozzá a bírósági tárgyaláson szerepel a közönyösség – természetesen az ügyész beszédében. Abban a részben, amikor Meursault-t anyja „morális gyilkosának” kiáltja ki, és a másnap tárgyalandó apagyilkos ügyével vonja párhuzamba:

– Ne feledjék, uraim, hogy ez az esküdtszék legközelebb a legaljasabb bűneset, egy apagyilkosság felett fog ítélkezni. – Szerinte a képzelet is megborzad az ilyen szörnyűségtől. Reméli, hogy az emberi igazságtevés elnézés nélkül fog büntetni. De azért – így folytatta – nem átallja kijelenteni, hogy ez az apagyilkosság sem kelthet benne mélyebb irtózatot, mint az én hallatlan közönyösségem. Az, aki erkölcsi gyilkosa tulajdon édesanyjának, szerinte maga szakad el az emberi társadalomtól, csakúgy, mint az, aki meg élete nemzőjét öli meg. Az első mindenesetre előkészítője a másodiknak, s mintegy előre hirdeti, sőt igazolja annak tettét.

Ez a francia eredetiben ezen a helyen nem az indifférence, hanem a insensibilité (’érzéketlenség’) szó szerepel:

«Cette même cour, Messieurs, va juger demain le plus abominable des forfaits : le meurtre d’un père.» Selon lui, l’imagination reculait devant cet atroce attentat. Il osait espérer que la justice des hommes punirait sans faiblesse. Mais, il ne craignait pas de le dire, l’horreur que lui inspirait ce crime le cédait presque à celle qu’il ressentait devant mon insensibilité. Toujours selon lui, un homme qui tuait moralement sa mère se retranchait de la société des hommes au même titre que celui qui portait une main meurtrière sur l’auteur de ses jours. Dans tous les cas, le premier préparait les actes du second, il les annonçait en quelque sorte et il les légitimait.

Hogyan mondja?

Meursault, amikor megismerkedik Raymond barátjával, Masson-nal, akihez a tengerpartra érkeznek, a következő nyelvi megfigyelést teszi. Masson szavajárása az, hogy „többet mondok” – abban az esetben is, amikor valójában nem mond semmivel sem többet:

Masson mindjárt fürödni akart, de feleségének és Raymond-nak nemigen volt hozzá kedve. Így csak hárman mentünk le, s Marie azonnal a vízbe ugrott. Masson meg én vártunk egy kicsit. A férfi kissé lustán beszélt, s észrevettem, hogy bármiről szól, minden mondatához hozzáfűzi, hogy „többet mondok”, még akkor is, hogyha ezzel mit sem változtat az értelmén. Marie-ról például az mondta: – Remek lány, többet mondok, elragadó. – De aztán nem figyeltem többé erre a furcsaságára, inkább azzal foglalkoztam, hogy jól érezzem magam a napon.

Masson voulait se baigner, mais sa femme et Raymond ne voulaient pas venir. Nous sommes descendus tous les trois et Marie s’est immédiatement jetée dans l’eau. Masson et moi, nous avons attendu un peu. Lui parlait lentement et j’ai remarqué qu’il avait l’habitude de compléter tout ce qu’il avançait par un « et je dirai plus », même quand, au fond, il n’ajoutait rien au sens de sa phrase. À propos de Marie, il m’a dit : «Elle est épatante, et je dirai plus, charmante.» Puis je n’ai plus fait attention à ce tic parce que j’étais occupé à éprouver que le soleil me faisait du bien.

Masson-nak ez a jellemzője aztán a bírósági tárgyaláson is kiemelt figyelmet kap Meursault részéről:

Utána alig hallgattak már Masson vallomására, aki pedig azt mondta, hogy becsületes ember vagyok, sőt „többet mond – derék ember”.

C’est à peine si, ensuite, on a écouté Masson qui a déclaré que j’étais un honnête homme «et qu’il dirait plus, j’étais un brave homme».

Meursault-nak azért tűnik fel ez, az elsőre ártatlannak tűnő szólás-mondás, mert maga nem beszél sokat, mondván, hogy nincs túl sok mondanivalója. Ugyanakkor a regény folyamán, amikor kérdezik, és ő felel, igyekszik őszintén válaszolni. Például, amikor Marie megkérdezi tőle, hogy szereti-e, akkor gondolkodás nélkül megmondja, hogy „nem”, viszont amikor Marie azt kérdezi, hogy feleségül veszi-e, akkor „igen”-t mond. A Masson-nal kapcsolatos nyelvi felfedezése már a bírósági tárgyaláson elhangzó beszédek értelmezését készíti elő.

Meursault történetét háromszor is elmeséli a regény – természetesen nem egyforma részletességgel. Elsősorban magától Meursault-tól halljuk a történteket, hiszen ő a regény egyes szám első személyű elbeszélője. Majd halljuk a történtek újramesélését az ügyész, majd az ügyvéd tolmácsolásában a tárgyaláson. Ezeknél az elbeszéléseknél maga Meursault hívja fel a figyelmünket arra, hogy mennyi minden múlik a különböző megfogalmazásokon. Marie-t például az ügyész következetesen Meursault „szeretőjeként”, Raymond-t pedig „kétes erkölcsű egyénként” írja le, míg Meursault elbeszélésében ők végig a nevükön szerepelnek.

Az elbeszélés különböző módjainak bemutatása, és az erre való reflexió arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy akár emberélet is múlhat azon, hogyan mondunk el valamit, hogyan foglaljuk szavakba a történteket. Camus Közöny című regénye a főhős nyelvi magatartásán keresztül erre a szemantikai-pragmatikai problémára is felhívja a figyelmet.