Áronvessző, asszonyhűség: növénynevek és jelentésük
Megannyi rejtett tartalommal bíró növénynevet használunk nap mint nap, és el sem gondolkodunk rajta, mit is jelentenek. A lóheréről a szerencse jut eszünkbe, nem pedig a lónak a heréje. A kutyatejről sem asszociálunk rögtön a kutya tejére vagy a cickafarkról a macska farkára. Pedig a nevet adóknak minden bizonnyal ez járhatott a fejében.
Szokatlan asszociációkat sejtető növénynevek már az ókorban is kialakultak. A nyelvünkben élő nevek egy része fordításként jutott el hozzánk, míg másokat a népképzelet hozott létre. Az elnevezések eredetét, a növények kultúrtörténetét kutatja Rácz János Növénynevek enciklopédiája című könyvében. A kötet alapján készült válogatásban neveket és a névadások indítékait vesszük sorra, méghozzá olyanokat, amelyek meglehetősen érdekes képzettársításokat eredményezhetnek.
(Forrás: sxc.hu/shawnisa)
A növénynevek jelentését tekintve Láncz Irén kétféle típust különböztet meg: a leíró és a metaforikus neveket. A leíró elnevezések legtöbbször a növény tulajdonságaira (szín, alak stb.) vagy felhasználására vonatkoznak. A metaforikus nevek képzettársítás eredményeképp jöttek létre. A két csoport sokszor nehezen különíthető el egymástól. A kecskecsöcsű (szőlő) név ugyan a termés külső tulajdonságát írja le, de azon alapul, hogy a bogyót a kecske tőgyéhez vélték hasonlónak.
Látszólag egyszerű megállapítani, melyik nevet miért adták: a bárányfarkúfű például formáját tekintve olyan, mint a bárány farka. Csakhogy a malacfű mégsem hasonlít egy sertéshez. Ez a növény a disznók kedvenc csemegéje, így már világos az elnevezés. Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, mi alapján jött létre a név, ismerni kell a keletkezésének hátterét. A népi elnevezések esetében tudni kell, milyen szerepet játszott a növény a nevet adó közösség életében: a tulajdonságait akarták-e kiemelni, a felhasználására szerettek volna utalni, esetleg a (vélt vagy valós) hatást kívánták-e megragadni. Sokszor nem is a növény legjellemzőbb vonása kerül előtérbe a névben.
Hogy is néz ki az a növény?
Ha egy újonnan felfedezett növényt szeretnénk valahogy elnevezni, kézenfekvőnek tűnik, hogy elsőként a külseje alapján adjunk nevet. Hiszen akkor még nem tudjuk, hogy milyen hatásai vannak, vagy éppen mire lehetne felhasználni. A népi növénynevek nagy részét állatnevekből alkották, vagyis a növény valamely részét hasonlították az állatok valamelyik testrészéhez. De gyakoriak az ember testrészeire, tulajdonságaira való utalások is. A növény gyökeréről például asszociáltak nemi szervekre, ilyen a papmonya fű és a barát monya fű elnevezés. A mony szó egyrészt ’tojás’, másrészt ’here’ jelentésű. Bár a bizalmas társalgásban szinonimaként is használják őket, a növénynévben egyértelműen a második jelentés lelhető fel.
A növény szára sokszor egy állat farkát juttatta a névadó eszébe, így lettek a csikófarok, lófarok, pulykafarkúfű nevek. Egy másik növény levele olyan, mintha kecskék rágták volna meg, így kecskeharaptafűnek nevezték el. A virágzatot sok mindenhez hasonlították: az állat farkához (egérfarok, macskafarok), tőgyéhez (tehéncsecs), nemi szervéhez (szamárhere, agármony), illetve emberi testrészhez is (áronvessző). A pinalajtorja név előtagját talán nem szükséges magyarázni, az utótag pedig a létra népi elnevezése – az ördögszekér szintén az alakjáról kapta ezt a találó nevet.
A veronikát a hűség jelképének tartották, csakhogy kék virágai könnyen lehullanak. Tünékenysége az erősebbik nem jellemvonására emlékeztethette a névadó közösséget, így nem csoda, hogy a férfihűség nevet adták neki. Sokak számára ismerős játék az elvirágzott pitypang bóbitáját elfújni. A magokat nagyon könnyen felkapja a szél, így érdekes módon erről is a férfihűség jutott a névadók eszébe. Na de hogy a gyengébbik nemről se feledkezzünk meg: a pitypangot ismerik nőihűség, asszonyhűség néven is. A csupaszon maradt növényt a szerzetesek tar koponyájához találták hasonlónak, ezért barátfejnek, kopaszbarátnak nevezték el.
A pulykatakony nevet azonban mégsem kell szó szerint értelmezni. Hasonlóságot a növény piros szára, levele és az állat bőrkinövése között fedeztek fel. A növény színére utalnak a következő elnevezések: paprikavirág, vérhozófű, rókasás (piros, vörös), gyászolka, gyászoska (feketésbíbor), sárivirág, sárvirág (sárga). A különböző liliomfajták nevéből a virágok mintáját is sejteni lehet: párducliliom, tigrisliliom, kockásliliom. A növény szagát találóan szemléltetik a görényszőlő és poloskapor állatneves összetételek, míg az ízére utalnak az ecetfa és keserűfű nevek. Nedve alapján kapta a nevét a kutyatej. Ehhez hasonló, bár kissé meglepő név a nem emlősállatok nevéből alkotott madártej, sőt kakastej elnevezés.
Miért kurvavirág a csodatölcsér?
A növény alakja, színe, szaga szinte azonnal megállapítható, míg más tulajdonságai valamivel hosszabb ideig tartó megfigyeléssel fedezhetők csak fel. Gyors növekedése folytán kapta az ámpolnanövény a pletyka nevet, mivel tudvalevő, hogy a szóbeszéd is igen sebesen terjed. Az egyik sásfélét éles száráról nevezték el kaszabántókának, illetve kutyaherélő sásnak. Utóbbi igen szemléletes példája annak, hogy a sebesen rohanó állatok a vadászatok során bizonyos helyeken is megsebesülhetnek.
A növény virágzási idejére vonatkoznak a csodatölcsér kurvavirág és lustakisasszony nevei. A virágok csak este nyílnak ki – innen az utcalányokkal való párhuzam –, majd reggel be is csukódnak. Virágzása idején a dara- és a dercevirág környéke olyan, mintha apró darával lenne beszórva. (A derce a daránál valamivel finomabb őrlemény.) A virágok beporzását a mécsvirág esetében a rovarok végzik el. A név arra utal, hogy az éjjel nyíló virág a sötétben szinte világít. Szintén a rovarokat csalogatja magához az enyvecske, azonban már táplálkozási céllal. Társneve többek között a bajuszragadó, hiszen a növény szára rendkívül ragadós. A lótetű elnevezésnek valójában semmi köze egyik állathoz sem: a növény a lóhereféléken élősködik. Ehhez hasonlóan a herefojtó név esetében sem kell messzemenő képzettársításokba bocsátkozni.
Könnyen átlátható a mocsárvirág, tóvirág, tócsagaz neveknél, hogy a növény élőhelyére utalnak. A falgyom, falfű, kőrontó elnevezések a sziklarepedésekben élő növényt írják le, míg a sziklafű, a szirt aranya és a fagyoskodó tárnics neve elárulja, hogy viselője sziklás vidékeken, hegyeken tenyészik. Érdekes jellemvonása után kapta nevét a seggesmuhar, ugyanis ha kapálás közben a növényt kivágják, az a gyökerére fordulva is továbbzöldül.
Mire jó a vénasszonybüzlentyű?
A növényeket változatos módon használhatjuk fel, és ez a névadásban is megjelenik. Étkezési célokra is alkalmas olaja miatt kapta a pórsáfrány az olajözön nevet. Az ördög előtag a növénynevekben általában rossz, kellemetlen dologra utal. Így az ördögméze névben a keserűséget írták le vele – ugyanis a növény gyökerének kivonatából készült az enciánpálinka. Egyes növényeket állati takarmányként használnak, de legalábbis nagyon kedvelik őket az állatok: innen a szamár gyönyörűsége, a tehénvidítófű és a tyúkharaptafű elnevezés. A ciklámen halrészegítő, halbódító neve a jelentésével ellentétben mégsem a halak kedvenc füve, ugyanis a mérgező hatású gyökér elbódítja a halakat, ezzel pedig megkönnyíti a halászatot. Élősködők ellen használták a nyűölőfüvet, a tetűölőfüvet és a molyfüvet, valamint a vakond elűzésére a vakandelhárító cserjét.
Az uborka-baszó, ugorkabagzó nevek igazán szemléletesen fejezik ki, hogy ezeket a növényeket az uborka termékennyé tételére használták. Az ecsetpázsit pipaszurkálófű neve nem szorul különösebb magyarázatra. A vénasszonybüzlentyű a muskátli tréfás elnevezése. Erős szaga miatt a fodormentával összekötve arra használták az öregasszonyok, hogy a templomban elkerüljék az elszenderedést. Természetesen számos növényt alkalmaztak a népi gyógyászatban. Az elnevezések utalhatnak a szervre, amelynek a gyógyítására használták a növényt (tüdőfű), vagy a betegségre, amit kezeltek vele (náthafű, turhásfű).
Hogyan hat a nőszőfű?
A növények a legkülönbözőbb és legmeglepőbb hatással bírhatnak környezetükre – legalábbis erről árulkodik a nevük. Ez bizonyos esetekben valós: a lúdrettentőfű, kutyadöglesztő fű és tyúkdöglesztő nevek mérgező növényekre utalnak. A legveszélyesebb csalánfaj akár évekig tartó bőrkiütést okoz, ezért nevezték el – a már említett ördög előtaggal – ördöglevélnek. Egyes növények hánytatószernek is kiválók, erre vonatkozik a hánytatógyökér elnevezés. A kutyák gyomorrontás „kezelésére” eszik például a tarackbúzát, emiatt a növényt ebgyógyítófűnek is nevezik.
Nem biztos azonban, hogy mindenkinél hatnak például a serkentőszerként használt növények. A nőszőfű névnél tévesen arra is lehetne gondolni, hogy megkönnyíti a kiszemelt hölgy elcsábítását. De meresztőfű és embererő társneveiből félreérthetetlenül kiderül, hogy a növény a férfiasságot hozza tettre kész állapotba. Ennek az állatvilágot érintő párja a bikafű, bikásfű elnevezés: a megfigyelések szerint az ezt legelő tehenek nagyobb érdeklődést mutatnak a bikák iránt.
A néphit bizonyos növényeket varázserővel is felruházott. Az ördögűző és a boszorkányűző fű a gonoszt távol tartó növények nevei. A vasfű állítólag megvéd a kardvágás és a nyíllövés ellen, innen kapta szerencsefű és babonásfű nevét is. Más növények hatását korunk titkos ügynökei is megirigyelhetnék: a minden zárt feltörő fű és a lakatfű a néphit szerint a zárakat is felnyitja. Az emberi képzelet működése tehát nemcsak a népetimológiák alkotásában nyilvánul meg, hanem a látszólag ártalmatlannak tűnő növénynevekben is tetten érhető.
Felhasznált irodalom:
Láncz Irén: A bácskai és bánáti népi növénynevek alaktani és szemantikai sajátságai. Hungarológiai Közlemények. 2002/3. 122–129.
Pusztai Ferenc (főszerk.): Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2003.
Rácz János: Agármony és bakszakáll. Magyar Nyelvőr 2000/1. 118–125.
Rácz János: Népi növényneveink. Magyar Nyelvőr 2001/3. 287–298.
Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása. Tinta Könyvkiadó. Budapest, 2010.