Apáról fiúra: na de hogyan?
Kutatók azt találták, hogy a zebrapintyek énekét inkább meghatározza a környezet, mint a genetika.
Az állatok viselkedésével kapcsolatosan fontos kérdés, hogy a viselkedés mely részei tanultak, és melyek azok, amelyek genetikailag meghatározottak. Ma már tudjuk, hogy a személyiségünket sokkal kevésbé határozza meg a genetika, mint amennyire azt korábban feltételezték. Különösen az egyedfejlődés során kialakuló tulajdonságokban, viselkedésekben meghatározó a környezet szerepe. Ezen kívül a hormonok is fontos szerepet játszanak: a hormonszint hirtelen megváltozása – különösen a korai életkorokban – hosszú távú hatással bírhat, míg felnőtt korban csak rövidebb távú hatásai lehetnek. Ugyanakkor azt, hogy egy élőlényre milyen mértékben hat a környezet, az egyed génjei határozzák meg. Így sokszor nagyon nehéz egymástól elkülöníteni egymástól a környezet és a gének hatásait.
Éppen e két tényező – a genetikai és a környezeti hatások – szétválasztására készített egy kutatást a Max Planck Intézet ornitológiai részlege zebrapintypárokat vizsgálva. A vizsgálatban kicserélték a párok tojásainak a felét, helyükbe „kakukktojásokat” helyezve. Így a fiókák felét a saját biológiai szülei nevelték, míg a másik felét nevelőszülők, akiknek biológiailag nem volt közük hozzájuk. Ezzel együtt megváltoztatták a pintyek táplálását is: az eledelükbe pelyvát kevertek, így a szülőknek több időt kellett eltölteniük az étel válogatásával. Amikor a hím fiókák 100 naposak lettek és elérték a felnőttkort, rögzítették az éneküket és rögzítették a neuroanatómiájukat. Így a kutatók szét tudták választani a genotípus, a nevelés és a környezet (élelmezés) hatását az állatok viselkedésében és az agyuk szerkezetében.
A vizsgálatban azt találták, hogy az öröklődés szerepe igen alacsony volt az ének jellegzetességeit illetően – kivéve a „énekszótagok” számát és a hang maximális frekvenciáját. Ugyanakkor azt figyelték meg, hogy a nevelőapa éneke mint a megszokott környezet meghatározta a fiak énekét. Ráadásul az apa-fiú kapcsolat az étel hozzáférésétől is függött.
Az agy anatómiáját vizsgálva még meglepőbb eredményt kaptak a kutatók. Az agyi tulajdonságok igen kis része volt genetikailag meghatározott, nagyban a környezetnek volt meghatározó szerepe. Ez az eredmény már csak azért is váratlan volt, mivel korábbi kutatások azt mutatták, hogy az énekesmadarak éneke nagyban függ az öröklődéstől. Ugyanakkor a korábbi kutatások a környezeti hatásokat nem vették számításba. „A madarak könnyedén alkalmazkodnak a környezet adta feltételekhez; ez fenntartja a genetikai variációt és befolyással van az éneklésre és az agy fejlődésére is” – magyarázza az eredményeket Stefan Leitner, a kutatás egyik résztvevője.
Forrás