Anatólia helyett mégis a sztyeppe?
A szóalakok változási ütemét is figyelembe vevő statisztikai modellekkel és a „származáskorláttal” a ponto-kaszpi sztyeppe jött ki indoeurópai őshazaként.
Újszerű, kvantitatív módszereket is felhasználó modellel érveltek amerikai kutatók az indoeurópai nyelvek eredetének úgynevezett sztyepphipotézise mellett. A Kaliforniai Egyetem berkeleyi intézményének (Berkeley) nyelvészcsapata Will Changgal az élen több mint 150 élő és holt indoeurópai nyelv több mint 200 szóhalmazának időbeli változásait vette górcső alá.
A szóalakok változási ütemét is figyelembe vevő statisztikai modellekkel arra következtettek, hogy az indoeurópai ősnyelv körülbelül 6500-5500 évvel ezelőtt kezdett el szétválni, ami a sztyepphipotézisnek felel meg. Eszerint az ősnyelv a ponto-kaszpi sztyeppén, azaz a Fekete-tenger északi partjától a Kaszpi-tengeren túl nyúló hatalmas síkságon alakult ki, és innen kezdett elterjedni az állattartás fejlődésével Kr. e. 4500 és 3500 között.
A Language című tudományos folyóirat márciusi számában megjelenő cikk az egyik első kvantitatív alapokon álló tanulmány a sztyepp-hipotézis védelmében, és az első cikk, amely a „származáskorlátot” is figyelembe veszi, azaz jobban beépíti módszerébe a nyelvek között kimutatott rokonságokat. A metódust a szerzők reményei szerint más nyelvcsaládok vizsgálatánál is lehet majd használni.
A sztyepphipotézis alternatívája az Anatólia-elmélet, amely szerint az indoeurópai nyelvek őse sokkal korábban, Kr. e. 7500 és 6000 között kezdett el szétágazni a mai Törökország területéről a mezőgazdasággal és a paraszti életmóddal együtt. Az indoeurópai nyelvek – melyek közé a germán, az újlatin és a szláv nyelvek mellett a perzsa és a hindi is tartozik – csaknem 3 milliárd ember anyanyelvét adják, ezzel az indoeurópai a világ legtöbb ember által beszélt nyelvcsaládjának számít.
Az MTI cikke – illetve a Science Daily híre, melyre épül – számos kérdést felvet. Nem világos, mi az a „származáskorlát” – az eredetiben szereplő ancestry constrait inkább származási megszorításként fordítható, és úgy tűnik, hogy arra utal, hogy a kutatók figyelembe vették az egyes nyelvek rokonsági viszonyait is. Ez viszont aligha tekinthető újdonságnak – legfeljebb az egyébként is gyenge próbálkozásokhoz képest. A másik furcsaság, hogy mik lehetnek a „szóalakok változási ütemét is figyelembe vevő statisztikai modellek”. Esetleg a Swadesh-féle glottokronológai modellre gondolhatunk, mely arra épül, hogy a nyelvek egyenletes sebességgel változnak – ez azonban nem igaz. Az pedig, hogy a szétválás idejéből rögtön a helyére is következtessünk, meglepően merész lépés.
Pontosabb ítéletet csak az eredeti cikk alaposabb tanulmányozása után mondhatunk. Amennyiben lehetőségeink engedik, vissza fogunk térni a kérdésre.
(nyest.hu)
Új:
biorxiv.org/content/biorxiv/early/2015/02/10/013433.full.pdf
Hypotheses of Indo-European origins in light of the new genetic data presented in this paper
Genetic data is a valuable source of information that is useful for evaluating competing hypotheses of
Indo-European language dispersals, to the extent that theories of such dispersals invoke migratory
movements to explain their extensive distribution.
languagesoftheworld.info/historical-ling...omeland-problem.html
Therefore, it is not possible that PIE was spoken in the Steppes area and in Anatolia and did not diverge. Moreover, the two main competing theories place PIE not only in different locations but also at different times, differing by about 3,000 years. It is not possible for PIE to be spoken in Anatolia and then in exactly the same way in the Steppes area three millennia later (Anthony 2007 makes a similar argument).
The Indo-European Controversy
Facts and Fallacies in Historical Linguistics
www.cambridge.org/gb/academic/subjects/l...storical-linguistics