Aki rosszra gondol...
Most akkor vagy az van, hogy az olvasók nem olvasnak, vagy pedig olyan szinten rabjai saját előítéleteiknek, hogy az azokkal ellenkező információkat képtelen befogadni. Reménykedünk az első lehetőségben, és félünk az utóbbitól.
Cigány gyerek képével illusztrált a nyest egy olyan hírt, ami egy olyan kutatásról szólt, amely szerint már óvodás korban kideríthető, hogy kiből lesz bűnöző! Botrányos; a sugalmazás – sokak szerint – egyértelmű! A Facebook népe jól föl is háborodott; többen kifejezték szomorúságukat, illetve felháborodásukat. Nagyon érzékenyek az olvasóink; de pontosan mire is? Lehet, hogy inkább saját előítéleteik rabságába estek? Vagy esetleg már azelőtt eldőlt náluk a borjú, mielőtt elolvasták volna a cikket? Az eset minden esetre nagyon tanulságos: mind a gyakorló rasszistáknak, mind pedig a mindenki fölött azonnal ítélkezőknek.
A Facebookon a cikkünk a következőképpen jelent meg:
A cikkajánlóhoz társított kép eredetije így nézett ki:
A kép alatt az eredeti cikkben is szerepelt a forrásmegjelölés. Aki járt már a nyesten, tapasztalhatta, hogy cikkeinket – jobb híján – a Wikimedia Commonson megtalálható, felhasználható képekkel szoktuk illusztrálni. Most is így tettünk. (És bár ez nem tartozik ide, valójában eszünkbe sem jutott semmiféle nekünk tulajdonított sugalmazás a választott illusztrációval kapcsolatosan.) A képet bárki visszakeresheti a Wikimedia Commonson; megtalálhatja a címét is: Little Bangladeshi boy with toy gun (Bangladesi kisfiú játékpisztollyal).
A nyestet nem kell ismerni, nem kell tudni, hogy a szerkesztőség milyen elveket vall, és milyen álláspontot szokott képviselni bármely kisebbségi csoport diszkriminációját illetően. Azonban föltéve, de meg nem engedve, hogy van olyan ember, aki esetleg még a képhez tartozó cikket is elolvassa (mielőtt kommentelné), arra igazán nem számíthattunk, hogy az általunk közölteknek homlokegyenest az ellenkezőjét lehet érteni. Íme a kommentfolyam a Facebook-oldalunkról:
(Forrás: nyest.hu)
Azoknak pedig, akik esetleg még idáig is eljutottak az olvasásban, de a másik cikket nem olvasták, eláruljuk, hogy a kutatás eredményei szerint valóban összefüggést találtak az óvodáskori szociális képességek és az érzelmi intelligencia szintje, valamint a későbbi társadalmi integrálódás (iskolázottság, elhelyezkedés stb.) között. Ez egyébként, ha belegondolunk, annyira nem meghökkentő eredmény; pontosan ezt feltételeznénk magunktól is. A pláne az egészben az, hogy voltak, akik vették a fáradságot, és egy több éven át tartó adatgyűjtés után nekiálltak kiszámolni a statisztikákat.
Persze tévedhettek is. És a módszereikbe is bele lehet kötni. Ez azonban nem tiszte egy hírnek. Azt azonban még egyszer kiemelnénk, hogy mit írtunk, mi is következik ebből:
A jó hír az – mondják a kutatók –, hogy mind a szociális, mind pedig az érzelmi képességek fejleszthetőek egészen óvodás kortól kezdődően. És ha ezeket olcsó és hatékony mérési módszerekkel időben feltérképezik, akkor a célzott kompetenciafejlesztéssel csökkenthetőek a kockázatok, illetve megelőzhető, hogy valakiből bűnöző váljék.
Ezek után mindenki döntse el maga, hogy mennyire vagyunk rasszisták.
Kiváló a riposzt!