A vécében lehúzott idézőjelek
A szavak néha egészen extrém módon elszakadnak a valóságtól. Ez pedig zavart okozhat – például a könyvtári vécékben. Vannak-e speciális szabályok ilyen speciális helyzetben?
Idézőjeleket használni nem könnyű. Merre görbüljön, hol legyen, hány legyen belőle, milyen funkcióban használjuk – mind-mind olyan kérdések, amikre nyelvenként különböző válaszokat kell adnunk. A magyarban – mint ahogy azt az AkH. 257. pontja is rögzíti – az első idézőjelet alulra, a másodikat felülre tesszük ki. Az idézőjelek alakja mindkét esetben a 99-es számra hasonlít.
Idézőjelet elsősorban akkor használunk, ha szó szerinti, pontos idézetet adunk meg. Néha viszont azt is jelezzük az idézőjellel, hogy egy adott szóhasználatot furcsának érzünk. Feltehetően ez motiválta egy könyvtár dolgozóit arra, hogy a nyomógombos vécé fölé írt kérésben a lehúzni szót idézőjelek közé szorítsák.
Abban persze nincs semmi furcsa, hogy a húzózsinór nélküli vécéket is lehúzzuk. A szó mára azt jelenti, hogy ’beindítani a vízöblítést a vécékagylóban’ – függetlenül attól, hogy húzni kell, nyomni kell, felemelni vagy egy pedálra rálépni. A szavak néha egészen extrém módon elszakadnak a valóságtól. Gondoljunk csak a műanyag fakanálra vagy a vegetáriánus szalonnára...
Nézzük meg tüzetesen a képet. Úgy tűnik, a lehúzás olyan jól sikerült, hogy a második idézőjel is buzgón lecsúszott. Azt viszont már csak félve kérdezzük meg, hogy vajon miért is kell kiírni ezt a felszólítást egy könyvtári vécében...
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (17):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Sultanus Constantinus: "az "automatikusjavítás-funkció"-t is aláhúzná"
imgur.com/DAx3dzk
@Sultanus Constantinus: „ az legalább egyszer-kétszer át is olvassa” Ezt mindig álszent dumának éreztem. Nyilván segíthet az újraolvasás, de az ember alapjában véve vak a saját hibáira, azt látja, amiről azt hiszi, hogy látnia kell. Sőt, aki gondozott már komolyabban szöveget, az tudja, hogy sokszor azután is maradnak banális hibák, hogy három-négy ember alaposan átolvasta a szöveget. Szóval a gépi ellenőrzésre nagyon is szükség van, az automatikus javítással van a baj.
@Irgun Baklav: „de elég szomorú, ha egy szolgáltatás már annyira rossz, hogy kikapcsolva könnyebben boldogul az ember” Azt sosem értettem, miért van szükség arra, hogy a mondatkezdő betűt automatikusan tegyük naggyá. Viszont ha már egyszer beépítették, akkor teljesen megértem, hogy nem gondoltak arra, hogy ez hol okozhat galibát: ne felejtsük el, hogy a kilencvenes évek előtt nem sok tapasztalat gyűlt össze a lehetséges hibákkal kapcsolatban. Az megint más kérdés, hogy azóta miért nem javították (ha nem): felteszem, nem a fejlesztőnek lenne nagy kihívás legalábbis hatékonyabbá tenni a rendszert, hanem a Microsoft nem fizet egy továbbfejlesztett változatért.
@Fejes László (nyest.hu): Szerintem az automatikus javításnak nem kellene tudnia, hogy milyen szám, egyszerűen nem szabadna nagybetűre javítania, ha *bármilyen* szám után pont van (egyszerűen azért mert az *lehet* sorszám is).
A magam részéről én akkoris shift+betűvel szoktam mondatokat kezdeni, ha tudom, hogy az automatikus javítás be van kapcsolva, ellenben az sokkal bosszantóbb, ha a helyesen kisbetűvel kezdett szót a hülyéje utólag kijavítja nagybetűre, így már jópár karatkerrel arrébbról mehetek vissza, és javíthatom vissza kisbetűre. Bár tény, hogy az automatikus javítás kikapcsolása tényleg megoldja a problémát, de elég szomorú, ha egy szolgáltatás már annyira rossz, hogy kikapcsolva könnyebben boldogul az ember.
@Fejes László (nyest.hu): Persze, hogy lesz, de egy általad példának nagyon kicsi lenne a valószínűsége.
Egyébként én meg erre azt mondom, hogy aki kicsit is komolyan szeretne szöveget szerkeszteni, az legalább egyszer-kétszer át is olvassa, amit írt, mielőtt kiadná a kezéből. A Wordnek különben sem ez a legnagyobb baja, hanem pl. az, hogy a mozgószabályokat egyáltalán nem képes kezelni, tehát pl. ez az "automatikusjavítás-funkció"-t is aláhúzná, pedig jól írtad.
@Sultanus Constantinus: Honnan tudod, hogy évszám? Pl.:
„Megállapították, hogy a hiányzó eszközök száma 1234. Júliusban ismét leltároztak, ekkor...” Persze lehet olyan eszközöket fejleszteni, amelyek szofisztikáltabbak, és ritkábban futnak bele ilyen tévedésekbe, de mindig lesz olyan eset, amelyre lehet ujjal mutogatni, hogy „elrontja, elrontja”!
Egyébként aki kicsit is komolyan szeretne szöveget szerkeszteni, az összes automatusjavítás-funkciót kikapcsolja.
@Fejes László (nyest.hu): A dátumnál speciel simán ki lehetne ezt küszöbölni, csupán azt kellene betáplálni az adatbázisába a magyar nyelvnél, hogy az "[évszám]. [hónapnév]" típusú szabályos kifejezéseknél kisbetűs a hónapnév. Ez esetben csak akkor tévedne, ha egy évszám lenne a mondat utolsó eleme, és véletlenül pont egy hónapnévvel kezdődne a következő mondat -- de azért azt te is belátod, hogy ennek rendkívül kicsit a valószínűsége, mivel egy mondat végén egy évszám toldalékolatlanul nem nagyon szokott megjelenni.
@Galván Tivadar: „a hónapok nagybetűs írása az szintén a Word hibája, mert azt hiszi a kis hülye, hogy a pont után új mondat kezdődik”
Ez nem a Word hibája, hanem a beépített nyelvi ellenőrző szoftveré. Más kérdés, hogy mi lenne az alternatíva, hogyan kellene felismernie, hogy mikor kell nagy-, mikor kisbetű. Lényegében értenie kellene a szöveget, hogy mindig jól döntsön.
@El Vaquero: Izé, de akkor mi van pl. a PhD-vel (leánykori nevén Ph.D.)? Abban nem csak kezdőbetűk vannak, mégis szokás elhagyni a pontokat. (Már feltéve, hogy nem gondoljuk úgy, hogy a ph (= ϕ) az egy betű, de azért az angolban nem igazán.)
@szigetva: a britek is csak bizonyos esetben hagyják el a pontot, akkor, ha csak kezdőbetűket tartalmaz a rövidítés (a.m.), vagy első és utolsó betűt (Mr.). Viszont ha egyik eset sem áll fenn (pl. etc.), akkor oda a teaszlapálóék is kiteszik a pontot. Hivatalosan. Lehet a neten, csetnyelvben, SMS-ben nem teszik ki, de az nem mérvadó szabályügyileg.
@lcsaszar: „A magyar nyelv sajátossága, hogy mondaton belül pontot tesz, ld. pl. nov. stb.” Ez miért volna a magyar nyelv sajátja? Rövidítések után általános szokás pontot tenni: cf., e.g., etc. (Igaz, van olyan (jellemzően inkább brit szokás, ami ezt elhagyja.)
@lcsaszar: „Erre válaszul” Egy állítólagos magyar sajátosságra (ami persze nem az), válaszolna az angol írásszokás? A camelCase inkább a szóköz elhagyása után próbálja a szavakat megkülönböztethetővé tenni. Viszont ld. en.wikipedia.org/wiki/Hungarian_notation
Nincs ebben semmi különös, ECDL Mancika és társai ezt szokta művelni Wordben. Felesleges szóközök és sortörések tömkelege, nem tapadó írásjelek. Félelmetes, hogy ha könyvtároskánk ezt tudta ez vécés kiírásnál, akkor milyen igényességgel gondozza, tölti fel a könyvtári adatbázisokat, és állítja össze a bibliográfiákat például.
@Galván Tivadar: A magyar nyelv sajátossága, hogy mondaton belül pontot tesz, ld. pl. nov. stb. Erre válaszul az angol nyelvben megjelentek a szavakon belüli nagybetűk, ld. erről a wikipedia CamelCase szócikkét.
@Irgun Baklav: "szóköz után a Microsoft Word™ az idézőjelet automatikusan alulra teszi": de csak a magyar nyelvi beállításokkal.
Viszont pl. a hónapok nagybetűs írása az szintén a Word hibája, mert azt hiszi a kis hülye, hogy a pont után új mondat kezdődik.
@Sultanus Constantinus: Könyvtára válogatja, de a miénkben pl. (noha van ugyan néhány angol ill. német nyelvű könyv, de közel sem olyan számosságban/minőségben, hogy egy kűfődinek érdemes legyen beiratkozni (pláne, hogy mégcsak nem is ócsó)
@Irgun Baklav: "Mert sajnos ennek hiányában néhány polgártársunk hajlamos elfelejtkezni a műveletről."
A kűfődiekrű' nem is beszélve, akik még a figyelmeztetést sem fogják érteni. :D