Fából vaskarika!
A „fából vaskarika” nem feltétlenül abszurd kifejezés. A nyelvben ugyanis minden lehetséges.
Olvasóink kérdéseit hol könnyebb, hol nehezebb megválaszolni. Ám a legfurfangosabb kérdésre sem annyira nehéz válaszolni, mint azokra a kérdésekre, melyet olvasóink maguk válaszolnak meg. Névtelenségét megőrző olvasónk írja:
Karácsony előtt a piacon sétálva láttam a feliratot: bükkfakanál. Értettem, hogy a felirat arra utal, hogy bükkfából készült fakanalakat árulnak, de valahogy ez helyesírásilag nem stimmel. Gondolkoztam: bükk-fakanál vagy bükkfa-kanál? Egyik sem tökéletes. A legjobb talán a „bükkfa fakanál” lenne, de a két „fa” egymás mellett nem esztétikus (bár ez nem nyelvészeti kategória).
A „fakanál” szó már annyira összeolvadt, hogy szinte észre sem vesszük hogy összetett szó (mint pl. a „rendőr” szó esetében). Akár lehetne olyan fakanál is, ami nem fából, hanem műanygból készült.
A műszaki szakirodalomban például létezik az első pillantásra abszurd „vasbeton talpfa” kifejezés hasonlóan a fentiekhez. Eredetileg ugyanis a sínek alatt elhelyezett alátámasztó fából készült, később váltotta ezt fel a nagyobb teherbírású és tartósabb vasbeton.
Nagyjából egyet is értünk olvasónkkal. Előfordul, hogy egy tárgy elnevezésébe belekerül annak az anyagnak a neve, amelyből a tárgy tipikusan készül. Amikor pedig ugyanezt az eszközt egy másik anyagból készítik, akkor kissé furán hathat a látszólagos ellentmondás. Ilyen szerkezeteket nem nehéz találni, rövid keresés után mi is találtunk réz piszkavasat, vas piszkafát és fa macskakövet.
A fakanalas példa azért más, mert itt nem más anyagról van szó, csupán az anyagnévi rész és a jelzett szó is tartalmazza ugyanazt az anyagnevet. A magyar helyesírás szabályai (AkH.) értelmében a bükkfakanál semmiképpen sem helyes, mivel a 115. pont a következőket mondja ki:
Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt jelöli, hogy az utótagként megnevezett tárgy abból az anyagból készült. Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó, egybeírjuk a nem összetett főnevekkel: aranygyűrű, alumíniumedény,faburkolat, gyapjúsál, kőfal, platinatégely stb. – Ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától: acél mérőszalag, bőr pénztárca; nyersselyem ing, vasbeton gerenda; műanyag padlóburkolat; stb.
Mindezek értelmében a bükkfából készül kanalat bükkfa kanálnak, a bükkből készült fakanalat bükk fakanálnak kell írni. Az előbbi azonban nem feltétlenül fakanál a szó ’(hosszú nyelű, kis és lapos fejű) főzőkanál’ értelemben, az utóbbi pedig azért nem ideális, mert a bükk (tölgy, nyír stb.) magában ritkán használatos anyagnévként.
A bükkfa fakanál valóban tautologiukusnak tűnhet, és nem csupán azért, mert kétszer szerepel benne a fa, hanem azért is, mert az összeolvadás azért nem történt meg teljesen. A fakanál ’főzőkanál’-ként is általában fából készült eszközre vonatkozik. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy fakanálnak hívjuk a fából készült kanalakat is, legyenek bármilyen formájúak vagy funkciójúak. Viszont előfordul, hogy a félreérthetősége elkerülése végett ezeket kénytelenek vagyunk körülírással (pl. fából készült kanál) megnevezni őket. A bükkfa fakanál esetében a zavart az is okozhatja, hogy az anyagnévi jelző a fakanál szóban is megerősíti az anyagnévi elemet, holott az ismétlés nyilván annak egyértelmű tételét szolgálja, hogy itt főzőkanálról van szó. „Megoldásként” nem is javasolhatunk mást, mint a bükkfa főzőkanál szerkezet használatát: ez egyértelmű és természetes.
@nadivereb: Sőt, igazából a kertészetbe leadott rendelésbe se való, mert oda meg pontos faj- és fajtamegjelöléssel adunk le rendelést.
@Untermensch4: Sőt, szerintem minél szaknyelvibb egy szöveg, annál gyakrabban használják a "fa" nélkül a faanyagot. Egy burkolati rétegrendben vagy tüzépre leadott rendelésben gyakorlatilag nem látni a "tölgyfa" szót, mert az a kertészetbe leadott rendelésbe való.
@MolnarErik: Nem egyértelmű. Sztem a "bükk fakanál" egy "fakanál" (a cikkbeli "fakanalak fából és műanyagból" c képen látható eszköz) aminek az anyaga bükk. A "bükkfakanál" meg jelenthet ugyanekkora eséllyel egy leves evéséhez optimalizált formájú vagy akár "kávéskanalat" vagy "merőkanalat"(*) is, mint "bükkfa+kanál".
(*) poénkodjunk azon hogy mennyire lehet egy kanál merész? :)
Jaj, ez az anyagneves szabály az egyik kedvenc példám, ha azt kell szemléltetni, mennyire életszerűtlen dolgokat tud produkálni, ha feltétlen be akarjuk tartani.
Viszonylag gyakran találkozom pl. tervekben, helyszínrajzokon a "fatároló" szóval. És ebben az a szép, hogy leírás alapján eldönthetetlen, hogy itt egy fából készült tárolóról van szó, amiben mondjuk kerti szerszámokat tárolnak, vagy egy akármiből készült építményről van szó, amiben fát tárolnak.
Hát attól függetlenül, h a helyesírási szabályzat szerint nem úgy kéne írni, azért mégiscsak a bükkfakanál a legjobb megoldás, mert az a legegyszerűbb, és mindenki számára egyértelmű. Nem véletlenül írták a készítői is úgy.
" a bükk (tölgy, nyír stb.) magában ritkán használatos anyagnévként"
Teljesen magában ritkán de nekem ismerős az "anyaga: bükk", és más fafajtáknál is hasonlóan. Szövegkörnyezettől függően a "-fa" simán lekophat.
A "bükk fakanál" lesz a nyerő, a "fém faház"-at is így írják... :)
@somitomi:
Keresztalj helyesen a talpfa "hivatalos" neve, de a fa keresztalj esetében a talpfa elnevezés sem hibás, ellenben a vasúti szakik kiakadnak a vasbeton talpfa kifejezéstől. :)
Tudtommal a vasúti szaknyelvben a sínszálak rögíztésére szolgáló gerenda neve "alj", ennek megfelelően anyag szerint van faalj, vasbetonalj illetve a magyar vasúton nem nagyon használt vasalj is. A talpfa is létezik a szaknyelvben, de kifejezetten a faaljat jelenti. A "vasbeton talpfa" általában nem-szaknyelvi környezetben (például vasútmodellekőzknél) szokott felbukkanni, mivel az "alj" kifejezés kevésbé ismert.
Na és a kőkeresztfát hogy kell írni ?
Szerintem a "bükkfa kanál" megfelelő lenne egészen addig, míg olyan gyakran nem használják, hogy egy szóvá olvad a kettő. Gondolom a feliratot készítő gyakran hallja a két szót együtt, számára állandósult, és már egy szónak tekinti azokat..