A szertartást végzők gépkocsijaik részére fenntartott parkoló
A fenti képet Balázsnak köszönhetjük, a pócspetri temetőben készítette a képet. Két érdekességet figyelhetünk meg. Az egyik az, hogy a gépkocsi(j)ai(k) alakból mindenképpen hiányzik egy j. Már többször írtunk arról, hogy a magyarban két magánhangzó között kötetlen beszédben mindig (vagy legalábbis igen gyakran) megjelenik egy [j]. Ez oda vezethet, hogy mivel a nyelvhasználó megszokja, hogy számos helyre nem kell j-t írni, ahol az hangzik (fiai [fijaji]), oda sem ír, ahova a helyesírás szerint kellene.
A másik érdekesség a szó végi k, amelyről olvasóink túlnyomó többsége bizonyára úgy érzi, hogy felesleges, sőt zavaró. Valószínű azonban, hogy nem mindig ilyen egyértelmű az intuíciónk, feltehetően olvasóink többsége nem érez jelentős különbséget az alábbi két mondat között:
Kovácséknak is voltak érdekes esetei.
Kovácséknak is voltak érdekes eseteik.
Az ilyesfajta ingadozások nyelvjárásokban más mondattípusokra is kiterjedhetnek, talán ezt tükrözi a fenti felirat is. Az is lehet azonban, hogy a felirat készítője írás közben elbizonytalanodott, és mivel több kocsiról van szó, a biztonság kedvéért kirakta a -k többesjelet, megfeledkezve arról, hogy a birtok többes számát már jelzi az -i, a birtokos többbes számát viszont a végzők végén található -k. Ha tehát maga és a környezete nem érzi helyesnek, akkor hibáról van szó – de ha rendszeresen így mondják, akkor egyszerűen nyelvjárási jelenség.