A hat legmultikulturálisabb város
Idegen nyelveket Budapest utcáin is gyakran lehet hallani, de az igazán nagy kulturális és nyelvi sokszínűséget az angol nyelvű és bevándorlást támogató országokban találjuk meg. Itt a listánk a világ hat legmultikulturálisabb városáról.
Elöljáróban meg kell említeni, hogy nem létezik kényelmesen összehasonlítható mérőszám az etnikai sokszínűségre. Van, ahol egy enyhe többség mellett nagyon sok kisebbség egyenletesen oszlik el, máshol akár 3-4 etnikum dominál, de mellettük még más országokból is jelentős a bevándorlók aránya, és vannak olyan helyek is – a Közel-Kelet dinamikusan fejlődő régiójában – ahol az eredeti nemzeti lakosság abszolút kisebbségben van a vendégmunkások és bevándorlók arányához képest.
(Forrás: wikimedia commons / Paul Wilhelm)
Ehhez kapcsolódó probléma probléma, hogy a világ különböző városai nem vezetnek egyformán megbízható statisztikát. Egyes felmérések az anyanyelvre helyezik a hangsúlyt, mások a származási országra, és egy-egy város esetében is igen eltérő adatokat lehet találni. Szingapúrban például csak durva becslések vannak a tartósan a városban élő, és a lakosság egynegyedét adó vendégmunkásokról.
A harmadik nehézség pedig triviális: ez a „város” fogalmának definíciója. A legtöbb világváros több közigazgatási egységből épül fel, pontos adatok pedig leginkább csak a központi részről állnak rendelkezésre, és gyakran semmi a sokmilliós külvárosokról. Ezek ellenére jöjjön itt a városok kulturális sokszínűségének toplistája a nyest.hu összeállításában.
Dubaj: minden nőre három férfi
Ugyan Dubajban a legmagasabb a külföldön születettek aránya – 83 százalékos! – de a város vendégmunkásinak többségét egyetlen ország, India adja. A vendégmunkások többsége férfi, ami erősen torzítja a nemek arányát az egyébként fantasztikus tempóban fejlődő öbölmenti városban: minden nőre három férfi jut. A lakosok anyanyelvének szempontjából Dubaj már-már indiai városnak számít, ami azért közel sem jelent homogén kultúrát, figyelembe véve az anyaország nyelvi és etnikai változatosságát.
Az angol – akárcsak Indiában – Dubajban is nagyon fontos közvetítő nyelv, megelőzi még a hivatalos arab nyelv használatát is. Jelentős továbbá a pakisztániak és a bangladesiek aránya, és az iráni származásúak is sokan vannak – de ez utóbbi kisebbségről nincsenek pontos adatok, egyes becslések szerint az összlakosság akár egyötödét is adhatják. Dubajban a lakosság 3 százaléka nyugati (az európaiakat és amerikaiakat egy kalap alá véve).
Szingapúr: a szinglis hazája
Szingapúr kulturális sokszínűsége már abban is megmutatkozik, hogy az városállamnak négy hivatalos nyelve van – az angol, a maláj, a mandarin és a tamil –, amelyek ráadásul négy teljesen eltérő nyelvcsaládból származnak. Bár Szingapúr lakosságának nagyjából a felét a legkülönbözőbb kínai származású bevándorlók adják, akárcsak az előző példánál, itt is az angol nyelv a legfontosabb kommunikációs nyelv – pontosabban annak a helyi „szinglis” változata. Ez az elmúlt negyven év kulturális politikájának köszönhető, melyet a gazdasági és kereskedelmi érdekek vezéreltek.
A négy hivatalos nyelv mellett gyakoriak még a különböző regionális kínai nyelvek, az indiai nyelvek közül pedig a malajalam és a hindi. Kétoldalú, országok közti szerződéseknek köszönhetően szintén jelentős a bangladesi, a fülöp-szigeteki és a thai vendégmunkások száma is. Az európai és ázsiai vegyes házasságok leszármazottait helyileg eurázsiaiaknak hívják, és nagyjából a lakosság 2 százalékát teszik ki.
Sydney: a földközi-tengeri paradicsom
Az egzotikus és távoli Ausztrália többnyire kellemes éghajlatával a mai napig vonzza a bevándorlókat a világ minden tájáról, az újonnan érkezők célállomása pedig legtöbbször a festői és pezsgő ritmusú Sydney – bár Melbourne csak kevéssé marad alul vonzerejével. Sydney lakosságának majdnem 40 százaléka eredetileg más országból származik. Kína, Vietnám, India és a Fülöp-szigetek a négy legtöbb betelepülőt adó ázsiai ország.
Ausztrália mediterrános éghajlata a földközi-tengeri térség lakosai közt különösen népszerű, ezért lehet oly gyakran hallani arab, görög, olasz és spanyol beszédet is az utcákon. Érdemes még megemlíteni, hogy az ausztrál őslakosok a város lakosságának csupán 2 százalékát teszik ki.
Los Angeles: a spanyol város
Az Egyesült Államok esetében nem olyan könnyű kiválasztani a legmultikulturálisabb várost, mert egyből három nagyon erős esélyes is van: New York, Los Angeles és San Francisco. A cím leginkább mégis Los Angelest illeti meg, mert ez a város alapvetően spanyol-angol kétnyelvű, és ezt tovább tarkítják a különböző ázsiai nációk nyelvei. Az angol és spanyol anyanyelvűek aránya egyaránt 42 százalék körül mozog, az utóbbi lakosság többnyire kétnyelvű. A kelet-ázsiai nyelvek– tagalog, koreai, kínai, japán, vietnámi – markáns jelenléte nem különösebben meglepő, nem úgy, mint a jelentős örmény és perzsa kisebbségé. Az európai nemzetek közül a német, az ír, az olasz, az orosz, a lengyel és a francia származásúak aránya a legszembetűnőbb, és itt található az Egyesült Államok második legnagyobb zsidó közössége is.
(Forrás: wikimedia commons / Mewiki)
London: a gyarmatosított gyarmatosító
London nyelvileg és etnikailag is Európa legszínesebb városa. Észak-amerikai társaival ellentétben London sokszínűségét az ország gyarmati múltja táplálja. Az Indiai szubkontinens adja a város mai lakosságának 13 százalékát, míg a volt afrikai gyarmatok a 10,5 százalékát. Ez utóbbiba beleértendő a párszáz éves Karib-térségi „megállóval” érkező feketék is, így például a nagyszámú jamaikai. Legalább 50 etnikai kisebbségnek találhatunk itt tízezresnél nagyobb közösségét, nem csoda hát, hogy a lakosságnak legalább 42 százaléka nem brit.
Származási országot tekintve egy százaléknál nagyobb arányt képviselnek még az írek, az oroszok, a brazilok, az irakiak, a lengyelek, a törökök, a Fülöp-szigetekiek, a kolumbiaiak, és az ecuadoriak is. Egy biztos: akárcsak New Yorkban és Torontóban, Londonban is világ minden tájáról érkező nációval találkozhatunk az utcán és a metróban. Európában egyedül Amszterdam veszi fel vele a versenyt sokszínűségben, de a holland város lényegesen alulmarad méretben.
(Forrás: wikimedia commons / TehranIran)
Toronto: az ázsiai hídfő
A kanadai városok, így az ország gazdasági motorjának számító Toronto is az ország bevándorlási politikájának köszönheti etnikai változatosságát. Toronto előszeretettel és jogosan reklámozza magát az egyik legmultikulturálisabb városként, a lakosság 47 százaléka más országban látta meg a napvilágot. Vancouverben ugyan még alacsonyabb a kanadai születésűek aránya, de a lakosság egynegyedét kitévő kínaiak egyértelműen a második domináns kultúrának számítanak itt. Különböző kínai etnikumok adják Toronto lakosságának 11,4 százalékát is, és hasonló arányt képviselnek az Indiai szubkontinensről származó bevándorlók is. Az indiai nyelvek közül a leggyakoribbak a pandzsábi, az urdu, a tamil és a gudzsaráti. Az ázsiai származásúak között érdemes még megemlíteni a négy százaléknyi Fülöp-szigetekit is, de a perzsák, koreaiak és arabok is jelentős számban élnek Torontóban. A városban gyakran hallható nyelvek között szerepel ezek mellett sok európai nyelv is. Közülük is kiemelkedik az olasz, a portugál, a spanyol, és a lengyel, melyeket többen beszélnek anyanyelvként, mint az ország „második” hivatalos nyelvét, a franciát. Jelentős továbbá az orosz, a görög, a vietnámi és a német közösség is, és a lakosság 7-8 százaléka afro-kanadai.
Forrás:
http://www.census.gov/compendia/statab/2010/tables/10s0055.pdf