A halandzsa: örömforrás
A halandzsa nagyon szórakoztató. Az értelmetlenségek kimondása valamiért már kora gyermekkorunktól örömmel tölt el bennünket. Az óvodában elsajátított „Éni-péni Jupi néni, effer-geffer Gumi néni” felszabadult soraitól Tandori filozófikus-szomorkás „Lösz vögösz”-éig nem is olyan hosszú az út. Cikkünk a gyermekkor értelmetlen mondókái után most a halandzsa irodalmi nyomait vizsgálja. Mi az a halandzsa?
„A halandzsa feltalálója egy Lachs Lajos nevű képkereskedő volt. Az egész akkor kezdődött, amikor a derék képkereskedő egy kis táncosnőnek kezdett udvarolni. Az illető hölgy igencsak butácska volt, szörnyű dolgokat tudott kérdezni. Például ilyeneket: mit kell a kávéskanállal csinálni? Lachs úr egy idő után megunta a naiv kérdéseket, amelyeket értelmetlen szavakkal igyekezett komolyan megmagyarázni. A kis táncosnő mondta ki először: „Ugyan Lajos, ne halandzsázzon.” ĺgy született meg a halandzsa szó.” Na, jó ez nem igaz, ezt csak kitalálta Karinthy, de a szándékoltan idétlen magyarázattal mégis a fogalom lényegi elemére mutat rá. Igazából a halandzsák „halandok tárolására szolgáló eszköz”, de persze ez sem igaz, mert ezt csak Piccolo Pinocchio volt piréz miniszterelnök, hivatásos, felelős pénztárca nélküli, nemhivatalban lévő, igazság-, haland-, és kisebbségi ombudsman-ügyi megbízott menedzserreferens állítja megbízhatatlan internetes források szerint. Eddig hamisnak bizonyult az Juhani Nagy Lajos állítása is, mely szerint Noé ezen a ’nyelven’ beszélt az óriáscettel.
(Forrás: Wikimedia commons)
Komolyra fordítva a szót: az értelmező szótár szerint a halandzsa értelmes beszédnek ható értelmetlen fecsegés, mesterséges, értelmetlen szóalkotás. Halandzsának mondják még a mellébeszélést, a nagyképű, üres fecsegést. Nem véletlenül jelöli ezt a két jelenséget ugyanaz a szó, a halandzsa létrejötte, sőt művészi szintű felhasználásának egyik forrása is, hogy gyakran az eredetileg értelmes szavakat is használhatják értelmetlenül, vagy szándékosan megtévesztően. Az értelmétől megfosztott, felesleges szó pedig már szinte halandzsa.
Halandzsa-versek
Hugo Ball pusztán zenei hatásra törekvő hangverse
Gadji beri bimba
gadji beri bimba glandridi laula lonni cadori
gadjama gramma berida bimbala glandri galassassa laulitalomini
gadji beri bin blassa glassala laula lonni cadorsu sassala bim
gadjama tuffm i zimzalla binban gligla wowolimai bin beri ban
o katalominai rhinozerossola hopsamen laulitalomini hoooo
gadjama rhinozerossola hopsamen
bluku terullala blaulala looo.
Értelmetlen szavak és mondatok alkotásának vágya igen régi, már a középkorból ismerünk olyan szerzőt, aki létrehozott halandzsa-verset. Az ilyet a képzőművészettől kölcsönvett terminussal költeményfrottázsnak nevezzük. Frottázsnak eredetileg azt a technikát nevezik, mikor a papír alá helyezett tárgyat ceruzával átszínezik, és a papíron megjelenik a tárgy lenyomata. Gyerekek gyakran játsszák ezt pénzérmével. Ezt a technikát előszeretettel alkalmazták a szürrealista festők (pl. Max Ernst) is. A tárgyak – bútorok, növények, levelek, faféleségek – a vásznon elvesztették eredeti jellegüket, csak a lenyomatuk maradt, ami egy másik rejtelmes, sokarcú világot teremtett. E frottázsatechnika lényege tulajdonképpen a megszokott összjellegek és jelentések mellőzése: s a jellegmeghatározó, jelentéshordozó alapanyag új, ismeretlen vonásainak az életre hívása. Ezzel a technikával tud élni a nyelv művésze is, mikor a jelentéshordozó nyelvi alapanyagban, szövegelemekben, szótagokban rejtőző új alakzatokat hívja elő. Az első szerző, akiről a szakirodalom említést tesz, Sire de Beaumanoir, még az 1200-as évek végén alkotta első frottázsverseit, az ő alkotásaitól napjainkig számtalan változata ismeretes a halandzsaverseknek.
„Ördög vigye a fenébe az eszemet!”
Ennek leghíresebb változatát, az ún. kalapverseket a dadaisták hozták létre. „Vegyetek újságot. Vegyetek ollót. Válasszatok ki az újságban egy olyan hosszú cikket, amilyen hosszúnak a költeményt szánjátok. Vágjátok ki a cikket. Gondosan vágjátok ki belőle a cikk szavait és az összest tegyétek bele egy zacskóba. Gyengéden rázzátok össze. Egymás után húzzátok ki a szavakat és olyan sorrendbe rakjátok le, amilyenben előjöttek. Lelkiismeretesen másoljátok le őket. A költemény rátok fog hasonlítani. Íme végletesen eredeti és elbűvölő érzékenységű íróvá váltok…” mondja a fenti mondatot is jegyző Tristan Tzara, a mozgalom egyik indítója. Az irányzat képviselői az első világháború tapasztalatai kapcsán úgy gondolták, a ráció, a rend nem állítható vissza. Ha a művészetük tükrözni akarta a társadalom őrületét, akkor olyan formanyelvet kellett keresniük, ami kicsúfol minden korlátot és szabályt. A halandzsa nyelve tökéletesen megfelelt a dadaistáknak irracionális, botránykeltő irodalmi műveik létrehozásához, az ehhez kellő spontaneitást és infantilizmust amúgy is legfőbb erényeikként tartották számon.
(Forrás: Wikimedia commons)
A csérvágó küsz és a farkas kétéltetű
Christian Morgenstern: A természetnek ajánlott új képződmények
A rigólya
A kendermagos teve
A leveli oroszlán
A lányahordó
Az ölcet
A dolmányos borjú
A fülszarvú
A bölömtehén
A szoknyás gém
A farkas kétéltetű
Az orramile
A héttyú
Az emlősbéka
A csérvágó küsz
A mosogatómedve
A deneféreg
A méhészsün
A rinocerkóf
A margarépa
Az emberkenyérfa
Timár György átköltése
A számos halandzsaköltő közül kiemelkedik még Christian Morgenstern, az abszurd költészet koronázatlan királya, akit Akasztófa énekei halhatatlanná tettek. Költeményei, melyek első látásra csak kidolgozott nyelvi ötletek, de ezek a „bukfencek a lehetetlenbe” legtöbbször a világ fonákságait teszik nevetségessé kőkemény humorukkal. Nagyon német nyelvi jellegzetességekkel operál verseiben, ezért fordítása virtuozitás és tökéletes nyelvismeret mellett nagy bátorságot is igénylő, majdnem lehetetlen feladat. Nálunk olyan nagy költők próbálkoztak vele, mint Karinthy Frigyes, Orbán Ottó és Tandori Dezső.
„Kérlek alássan, légy szíves kiszera méra bégestért öt koronával.”
És ezzel át is kell térnünk a magyarokra. Már többször idéztük a halandzsa magyarországi megteremtőjeként is számon tartott Karinthy Frigyest. Ő az, akinek egyesek a szó keletkezését is tulajdonítják. Több írásának (Viccelnek velem, A diadalmas halandzsa, Halandzsa) is központi eleme a halandzsa, és a megértésükkel küszködő áldozatok. A becsapott szereplői a halandzsa nem értéséért magukat teszik felelőssé, és az őrülettől való félelmükben kiszolgáltatottakká válnak. A halandzsa nála a megtévesztés, összezavarás eszköze. De a legtisztább magas költészeté is, mely alkalmassá teszi a nyelvet a kimondhatatlan kimondására (Mint vélgaban)
A pő, ha engemély, kimár –
De mindegegy, ha vildagár...
...mert engemély mindet bagul,
Mint vélgaban a bégahur!...
Feltétlenül meg kell még említenünk a hazai palettáról a nyelvzseni Weöres Sándor Rongyszőnyeg című kötetét. A címválasztás is mutatja, hogy rokonságban áll a frottázzsal, a színes versfoszlányokból összeálló kötetben varázslásokat, ráolvasókat, ütempróbákat, töredékeket olvashatunk. Eszmei hátterében a – buddhizmusból ismerős – világmindenséggel való egybeolvadás és a személyiség teljes feloldódása áll. Legjellegzetesebb halandzsája az egy cím alá foglalt két verse (Barbár dal), ahol is az egyik magyarul, a másik egy ismeretlen (afrikai?) nyelven íródott, ami egy a halandzsával kapcsolatos, másik érdekes kérdéshez, a fordíthatóságához vezet.
Dzsá gulbe rár kicsere
áj ni musztasz emo
áj ni manküt vantasz emo
adde ni maruva bato! jaman!
Ole dzsuro nanni he
ole csilambo ábábi he
ole buglo iningi
lünlel dáji he! jaman!
Vá pudd shukomo ikede
vá jimla gulmo buglavi ele
vá leli gulmo ni dede
vá odda dzsárumo he! jaman!
Szél völgye farkas fészke
mért nem õriztél engem
mért nem segítettél engem
most nem nyomna kõ! ajaj!
Könnyemmel mosdattalak
hajammal törölgettelek
véremmel itattalak
mindig szerettelek! ajaj!
Földed tüskét teremjen
tehened véres tejet adjon
asszonyod fiat ne adjon
édesapád eltemessen!
Végül még egy szerző a magyarok népes táborából: Tandori Dezső a korábban már említett frottázsvers egyik legjelesebb hazai képviselője. Ő is a világ- és személyiségvesztésen át érkezik el a jelentésmaradványok, szómaradványok, írásmaradványok világába, és próbál ezek színes és érdekes sűrűjében minél mélyebben elmerülni: csöndes örömmel eljátszadozni, elbíbelődni velük. Íme, Hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból című keserédes frottázsverse az emberi sorsról és az örök emberi reménykedésről.
Lesz vigasz.
Lesz vigasz.
Lösz vögösz.
Lasz vagasz.
Lisz vigisz.
Lusz vugusz.
Tandori Dezső: Halottas urna két füle e. e. cummings magángyűjteményéből
)
(
Sőt, ezen is túllép és eljut az ún. null-nyelvűségig sakk-verseivel: A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn, A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz, Halottas urna két füle e. e. cummings magángyűjteményéből (lásd keretes). A null-szöveg kategóriája azonban már egy újabb cikk témája lehetne.
(Forrás: Wikimedia commons)
www.youtube.com/watch?v=Af3yI9Ig-kk
ez is egy, itt a helye.
Sárgarépa,tép a leveléből,tetejéből Kriszta.
Tinta int a füzetlapra,üzen napra:tolla tiszta.
Karcsi-Marcsi táncolnának,vadulnának zenére,
Mulatságos nagy-nagyságos szemüveget szemére!
Szikrázik a fizika,
hiszi azt a Zsuzsika.
Matematika a patika
Katika az Atika.
Ripka Jutka titka ritka kalitka,
Sapka lapka alapka a kalapka.