A fordítóprogramok 20 év múlva is tévedni fognak
A Google Fordító egyszer-kétszer hibátlant nyújt, gyakran viszont a legrosszabb tolmácsnál is gyatrább. De levonhatók-e egy fordítóprogram jelenéből a mesterségesintelligencia-kutatásra vonatkozó hosszú távú következtetések?
Lee Gomes, a nagyhírű Forbes ismert elemzője erre vállalkozott, és végső konklúziója sem meglepő: hiába lesznek ezerszer gyorsabbak a számítógépek, intelligenciájuk nem növekszik szignifikánsan. A világ egyik legbámulatosabb programja, a Google Fordító sem fog sokkal jobb munkát végezni. Ezen még az sem változtat, hogy már most majdnem olyan gyors, mint a keresőmotor.
Részeg a fordító?
Tegyük fel, hogy Barcelona-drukkerek vagyunk, spanyolul alig tudunk valamit, katalánul pedig még annyit sem, viszont a helyi online sajtóból szeretnénk tájékozódni kedvenc csapatunk mindennapjairól, ráadásul nemcsak pletykák, hanem mélyebb elemzések iránt is érdeklődünk. Mivel a spanyolról magyarra történő gépi fordítás hagy kívánnivalókat maga után, a Google spanyol-angol opciója mellett döntünk. Bizakodunk, mert két világnyelvről van szó, ismerjük az Egyesült Államok demográfiáját, összegezve: a fordításnak minden másnál jobbnak kell lennie. Az eredmény: néha sci-fi, néha középkori szöveg, néha sületlenség (Barca, mint „csónak” stb.), elképesztő szórend; többé-kevésbé értjük, miről van szó, de ha ember tenné mindezt, kinevetnénk, vagy részegnek hinnénk. A stílusbravúrt és a humort ugyan megkapjuk, de nem ebben a formában képzeltük el…
Persze a fordítás olyan, amilyen – mivel a statisztikai módszer folyamatosan javul, egyre jobb. A Google mondatelemzés helyett mondatok sokaságát létező fordításaik sokaságával veti össze, azokból próbálja kihozni a maximumot. Gomes szerint a probléma, hogy a szakemberek a megközelítésből is majdnem kihozták már a maximumot, tehát hiába fejlődik a hardver, a statisztika-alapú fordítóprogramok nem tudják tartani a lépést, nagyon lassan, fáradságos munka eredményeként javulnak csak, ám ezzel együtt 2020 körül többé-kevésbé a maihoz hasonló ferdítésekre számíthatunk.
Integráció és tanulás
Az elemző következtetése: messze még a mesterséges intelligencia (MI), jelentsen az akármit is, de leginkább a régen átértékelt eredeti koncepciót, az emberrel azonos „mentális” adottságokkal rendelkező gépet. A fordítás jelenéből más szakterületekre, keresésre, látásra és robotikára tér át, és vonja le következtetését.
Megközelítése ugyanúgy támadható, mint a Deep Blue szuperszámítógép Kaszparov elleni 1997-es győzelmét a mesterséges intelligencia térhódításaként értékelőké. Egy-egy könnyen behatárolható diszciplína nem, vagy csak közvetetten, szűk keretek között ad választ a nagy egészre. Az MI jelenét és jövőjét célszerűbb több szakterület, különböző programok például robotokban és ágensrendszerekben stb. történő integrációján keresztül elemezni.
Érdekes módon, Gomes hasonló végkövetkeztetésre jut – csakhogy pontosabb képet adott volna, ha eleve az integrációból indul ki. Franz Josef Och-ra, a Google Fordító fejlesztőcsoport főnökére hivatkozik, aki szerint a számítógép ne csak sakkozni tudjon, hanem ismerje a Jeopardyt is, és vice versa, aztán a focilabda mozgásában mélyedjen el. Tanulja meg, hogyan kell tanulni.
Integráció és tanulás ellenére sem beszélhetünk még mesterséges intelligenciáról, viszont elemzésükkel közelebb kerülünk hozzá, mintha „csak” – egymástól elszigeteltnek felfogott – részterületeken keresztül közelítjük meg a problémakört.