A fogyatékosok alig jelennek meg a médiában egy szakértő szerint
A fogyatékosok csoportjai alig jelennek meg a médiában, és akkor is jórészt szociális keretben, azaz problémaként vagy finanszírozási kérdésként – mondta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság műsorelemző osztályának tudományos munkatársa egy szerdai budapesti konferencián.
Monori Áron az Egyenlő Bánásmód Hatóság tanácskozásán elmondta, kutatásaik szerint a fogyatékosok megjelenése a média többségnek szóló műsoraiban minimális. Mint fogalmazott, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fogyatékosok a magyar médiafogyasztók számára láthatatlanok.
Arra mutatott rá, hogy bár a 2001-es népszámlálási KSH-adatok szerint 5,7 százalék a fogyatékosok társadalmi aránya, mégis csak két ezrelék körüli a megjelenésük a médiában. (A tavalyi, vonatkozó népszámlálási adatok még nem ismertek.)
Hozzátette, amikor mégis szerepelhetnek a műsorokban, bemutatásuk akkor is nagyon egysíkú, mert a megjelenések közel fele a szociális szféra eseményeit bemutató témákhoz kapcsolódik. Ez szavai szerint azért baj, mert a fogyatékosok problémaként jelennek meg, nem pedig a társadalom integráns és hasznos tagjaiként.
Kedvező példaként említette ugyanakkor a hallássérülteknek készített televíziós feliratokat. Elmondta, a médiahatóság a múlt év szeptembere és decembere között vizsgálta a közszolgálati és a kereskedelmi televíziókat; a legtöbb és legszínesebb műsorfeliratozást az RTL Klubnál találták, de a Duna TV is jól teljesített.
Monori Áron szólt arról is, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek hogyan jelennek meg a médiában. Elmondta, felméréseik szerint a magyarországi média kevés időt szentel ezeknek a közösségeknek; az elmúlt 10 év adatai szerint a nemzeti és etnikai kisebbségeknek készült műsorok a teljes műsoridő 1,5 százalékát tették ki. Ebben a teljes médián belül a közszolgálati média nagyobb szerepet vállalt, mint a kereskedelmi.
Elmondta, a médiumok a hazai nemzeti kisebbségeket elsősorban nem mint a magyar társadalom integráns részeit mutatják be, hanem sokkal inkább a többségi társadalomtól elkülönülő csoportként, mint valami kulturális érdekességet, „egzotikumot”.
Arról is beszélt, hogy a romák ugyan a többi nemzeti kisebbséghez képest lényegesen többet szerepelnek a médiában, de legtöbbször a bűnözéssel összefüggésben, ami a negatív sztereotípiákat erősíti. Kitért a romák megjelenésére a korábbi, úgynevezett kibeszélőshow-kban. Közölte, vizsgálataik szerint a többségi nézők számára a romák e műsorokban kifejezetten negatív, összeférhetetlen, agresszív csoportként jelentek meg, kiszolgálva, erősítve ezzel a cigányellenes sztereotípiákat.
Szavai szerint a műsorkészítők figyelmen kívül hagyták, hogy a romákról megjelenített kép milyen kedvezőtlenül befolyásolhatja a közvéleményt.
Méghogy alig. Ezek se láttak még mónikasót, valóvilágot...