Vita a nyelvi fészkekről
A gyermekvédelemnek kellene fellépnie ott, ahol a szülők a gyerekeikkel kihalófélben levő nyelveket taníttatnak – legalábbis egy finn történész szerint.
A napokban Ante Aikio, az Oului Egyetem tanára, a számi (lapp) nyelvek szakértője olvasói levelet írt a Helsingin Sanomatnak – ebben arra panaszkodott, hogy a számi nyelvek újjáélesztésére szolgáló programban hiába jut központi szerep a nyelvi fészkeknek, ezek fenntartására nem különítenek el megfelelő összeget; ráadásul most a finn oktatási és kulturális minisztérium a meglevő finanszírozás csökkentését is tervezi. Ha a tervek megvalósulnak, nemhogy a nyelvi fészkek számát nem lehet szaporítani, de a meglevők felét is be kell zárni.
Mint arról már korábban írtunk, a nyelvi fészek olyan óvoda vagy napközi, ahol a gyerekeknek veszélyeztetett kisebbségi nyelveket tanítanak, méghozzá egyszerűen úgy, hogy a nevelők az adott nyelven beszélnek a gyerekekhez, és így azok a gyakorlatból sajátítják el a nyelvet, mintegy második anyanyelvként. A nyelv újraélesztésére gyakorlatilag ez az egyetlen lehetőség, ha azt már a szülők, esetleg nagyszülők sem beszélik. Ez leginkább az inari számi és a kolta számi változatra igaz, de az északi számi megerősítésében is fontos szerepük van a nyelvi fészkeknek, különösen városi környezetben lenne ezekre nagy szükség.
A levélre Jukka Korpela, a Kelet-Finnországi Egyetem történelemtanára reagált. Ő úgy véli, a nyelvek kommunikációs eszközök, és bár semmi nem tiltja, hogy az identitás alapjává tegyük őket, de ennek a felfogásnak a másokra kényszerítése csak annyira erkölcsös, mint bármilyen más elv másokra kényszerítése. Elmondása szerint szakmája művelőjeként ő is foglalkozik az őshonos nyelvekkel, maga is elismeri a kultúra fontosságát és azt, hogy a sokszínűséggel a világ csak gazdagodik. Szerinte azonban más dolog felnőtteket meggyőzni arról, hogy tanuljanak veszélyeztetett nyelveket, mint gyermekeket ezekre tanítani. Úgy véli, globalizálódó világban élünk, a gyerekek amúgy is többnyelvűek lesznek, a sokszínűségben a világnyelvek helyettesítik a kivesző kis nyelveket.
Úgy véli, az idegen nyelvek tanulásához magabiztos anyanyelvtudásra van szükség, és ha a finn anyanyelvű gyereket számi vagy karjalai nyelvi fészekbe küldik, akkor egy szükségtelen anyanyelv kedvéért az első anyanyelvet teszik kockára. Szerinte támogatni kell a számi nyelv fennmaradását, de csak azoknál, akiknek szülei valóban számi anyanyelvűek, akik otthon anyanyelvként sajátítják el a számit. Ha azonban nem számi anyanyelvű szülők gyermekeit próbálják számi anyanyelvűvé tenni, az már egyenesen a gyermekvédelemért kiállt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kimberli Mäkäräinen / CC BY-SA 3.0)
Korpela levele súlyos tévhitet ismétel meg: eszerint a gyerek nyelvi fejlődését hátráltatja, ha egyszerre több nyelvet sajátít el anyanyelvként. Természetesen előfordulhat, hogy egy gyerek keverni kezdi két anyanyelvét, de ezt idővel kinövi. Arra nincsenek egyértelmű bizonyítékok, hogy két vagy több nyelv párhuzamos elsajátítása lassítaná bármelyik tanulását – mivel a gyermekek nyelvelsajátításának üteme erősen eltérő lehet, soha nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy egy gyerek azért tanulja az átlagosnál lassabban anyanyelveit, mert több van belőle, és egynyelvűként gyorsabban haladna. Az azonban egyértelmű, hogy a többnyelvű gyerekek nyelvi képességei jobbak, könnyebben tanulnak meg további nyelveket. A szülők tehát a gyereknek kárt egyáltalán nem okoznak.
Korpela megfeledkezik arról a tényről is, hogy az állam a kisebbségi nyelvek támogatásával nem kegyet gyakorol, hanem a korábban elkövetett hibákat hozza helyre. A számi szülők azért nem tudnak számiul, mert őket az állam finn nyelvű iskolákba kényszerítette, szüleiket is arra ösztökélte, hogy ne adják tovább a nyelvet. Egy finn anyanyelvű számi szülő érezheti kellemetlennek, hogy felnőtt fejjel kell megtanulnia felmenői nyelvét, és érthető, ha a gyermekeit szeretné ettől megkímélni.
Arról nem is beszélve, hogy a nyelvi jogok eleve csak akkor biztosíthatóak, ha vannak akik biztosítják – azaz vannak a nyelvet ismerő hivatalnokok is. Akármilyen kis nyelv nem tartható fenn, megfelelő méretű beszélőközösségre van szükség: ehhez kitűnő eszközök a nyelvi fészkek, ahol a gyerekek „fájdalommentesen” sajátíthatják el a kisebbségi nyelveket.
Csekély, néhány (egyjegyű) százalákos kontraindikációja van a kisgyermekkori többnyelvűségnek - mindenki másnál mentális előny.
Azok számára hátrány a "csecsemőkori" többnyelvűség, akiket később dizlexiásnak fognak dignosztizálni.
A probléma a jobb és balkezesek leszármazottainak (még azoknak is csak) egy részét érinti. Ők egyetlen nyelvet is valamivel később tanulnak meg beszélni, majd számottevő nehézségekkel írni-olvasni. Ha egy ilyen gyermek kevertnyelvű környezetébe kerül, eljuthat odáig, hogy egyáltalán is "akar" (képes) elkezdeni beszélni.
Ez a probléma azonban a népességből (ahol 10% a balkezes), a tisztán jobb és tisztán balkezeseket nem érinti,
csak egy bizonyos köztes, nem teljesen jobb, sem teljesen bal félteke dominanciájú részt - megsaccolom: maximum 3-4%-ot érinthet.
Mindenki másnál nemhogy nem hátrány, hanem igen nagy előny a kisgyermekkori 2-3 nyelvűség. Ez nemcsak a később nyelvtanulások könnyedségét, hanem általános értelemben jelent mentális előnyt.
Nem a témához tartozik, de ahányszor a cikk címére esik a tekintetem, mindig az jut eszembe, hogy talán a "fészek" eredetileg "arcok"-at jelentett..
-Nem is tartom butaságnak, ha arra gondolok, hogy a magyar népmesékben a sárkánynak hét feje van.
Vajjon (szándékosan kettő j-vel írom!) az egy "családi fészekből" kikandikáló kis sárkányfejeket ("fész"-eket) látván, távolról nézve (mert ugyan ki mert volna közelmenni a hatalmas fenevad fészkéhez), nem hihette-e el azt az ember gyermeke, hogy a kis sárkánynak bizonyosan hét feje van..:)
-A másik ok, amiért nem is butaság szerintem a fenti feltételezésem, hogy az arcra (csak ott láthatóan!) kiülő "fé-lsz, fé-l-elem" és a kapcsolódó "fé-lt-és" is azonos szótővel rendelkeznek, mint a "fé(l)sz, *féssz, *fész)..:)
@ygan:
Nézz magadba, hogy mit jelent számodra az anyanyelv!
Ha nem Magyarországon élnél, akkor nem tanítanád meg a gyerekednek a magyart?
Egy gyereknek akár három anyanyelve is lehet. Csak gondold meg...
@ygan: "Nem tudom mire jó ez a "felmenőim nyelvét megtanulni" dolog. Szerintem egy nyelv elkopása természetes, evolúciós folyamat, lehet erőlködni ilyen nyelvi fészkekkel, de ez önáltatás. A mai fiataloknak a többség, az internet, a szakma nyelvét kell megtanulnia, még a latinnak is több értelme van, mint szaknyelv. De ami igazán fontos, a fiatalokat nem érdekli plussz egy nyelv, amivel nem tud munkát vállalni."
Ez a nihilizmus pedig meg a haszonelvusegnel is borzasztobb.
(Abban az egyben egyetertek, hogy a lain meltatlanul es ostoba modon mellozve van manapsag)
@ygan: ez azert eleg szelsoseges nyelvi szocialdarwinista megkozelites!
@Eino81: a mondanivaloddal egyetertetek, de az indoklassal nem. Miert kene valaminek "hasznosnak" lenni azert, hogy fennmaradhasson. Kulonosen pedig miert kene anyagilag hasznosnak lennie. Borzaszto ez a haszonelvuseg! Nem mondom, hogy te az lennel, a kommentbol epp az ellenkezoje tunik ki. A vilag haszonelvu. Es ez befolyasolja azokat is akik nem. Te is pl. ezen nyelvek hasznossagaval erveltel, holott ez nem kovetelmeny alhoz, hogy valami, mondjuk egy nyelv kihalasat sajnalhassuk.
@ygan: A magyar se sokat ér a nagyvilágban. Haljon ki?
@ygan: Finnországban, Svédországban és Norvégiában a számi nyelv tudása igenis fontos egyes munkák esetén. A kisebbségi nyelveket ugye nem csak hogy kevés ember beszéli, de egy adott földrajzi helyre lehet őket koncentrálni. (Most abba ne menjünk bele, hogy nagy nyelvek is lehetnek kisebbségi helyzetben...) Nálam ez elvi kérdés, lévén a kisebbségi nyelvek voltak a kutatási területem, és a mai napig érdekelnek. Igen, én az az ember vagyok, aki szívesen megtanul walesziül, számiul, skótul, romansul, frízül. Ez a tágan vett európai munkaerőpiacon lehet, hogy furán hat, de a maguk helyén nagyon is fontos. Ma Wales-ben az hamarabb kap munkát, aki tud esetleg walesziül is. Ha ez ideaéizmus, rendben, én idealista vagyok :)
Beszélhetünk róla, idealizálhatunk, de a kisebbségi nyelvek sorsa a kihalás, minél hamarabb felismerjük, hogy ez egy természetes folyamat, annál jobb, nem kell ezen sajnálkozni szerintem.
Egy nyelv életképességéről a társadalom dönt és a körülmények ha az anyanyelvünket senki sem beszéli, akkor más nyelvet használunk.
A számi nem tudom mennyiben segíti elő a külföldi munkavállalás, míg az általad említett ritka nyelvek igen, a 2 kategória nem összehasonlítható.
@ygan: Abban a korban, amikor nyelvek még mindig halnak ki, nagyon is fontos, hogy megőrizzük azt, amit MÉG meg lehet. A számi nyelvek is ilyen. Beszéltem számikkal, akik - bár büszkék rá, hogy számik - már nem beszélték a nyelvüket, és sajnálták. Felnőtt fejjel már nehezebb. Ezért fontos, hogy gyerekkorban, amikor még fogékonyabb rá, szinte gond nélkül elsajátítsa a "régi" anyanyelvét is. A több ez esetben jobb.
A "plusz egy felesleges nyelv"-ről annyit, hogy rossz hozzáállás. Ma, az Európai Unióban az, aki az angolon/németen kívül nem tud még egy európai nyelvet, nem annyira versenyképes, mint azok, aki teszem azt hollandul, svédül, finnül vagy akár litvánul tudnak. Rengeteg helyen várják el egy ritka nyelv tudását (és odahaza is vannak már ilyen álláshirdetések). Mindenfajta nyelvvel lehet munkát vállalni, és a több itt is jobb. Nézd meg az angolokat, tudnak angolul... és más nyelven? Nem nagyon... Nem az angol a világ egyetlen nyelve. Csak olvasd el Korpela cikkére adott választ (www.hs.fi/paivanlehti/22092013/mielipide/Kieli+ei+ole+pelkk%C3%A4+ko ), ott Annika azt mondja, ha a nyelvet csak a kommunikáció eszközének tarjuk, ennyi erővel akár mandarinul is beszélhetnénk... mert azt beszélik a legtöbben. A világ a nyelvek sokszínűségétől (is) szép...
Biztos szép, meg jó, stb. de én biztos, hogy angol vagy valamilyen jóval hasznosabb nyelvű fészekbe küldeném a gyerekemet. A jövőre való tekintettel, amikor majd nyelveket kell tanulnia, ez előnyt jelent, míg egy ilyen kisebbségi nyelv gyakorlatilag semmit, kivéve ha már 3 évesen nyelvkutató akar lenni.
Nem tudom mire jó ez a "felmenőim nyelvét megtanulni" dolog. Szerintem egy nyelv elkopása természetes, evolúciós folyamat, lehet erőlködni ilyen nyelvi fészkekkel, de ez önáltatás. A mai fiataloknak a többség, az internet, a szakma nyelvét kell megtanulnia, még a latinnak is több értelme van, mint szaknyelv. De ami igazán fontos, a fiatalokat nem érdekli plussz egy nyelv, amivel nem tud munkát vállalni.
El se hiszem, hogy ezt a véleményt egy finn írta... Ez a Korpela valahol nagyon téved. Eddig mindig azt láttam, hogy a finnek és a többnyelvűség példa a világ számára. Hát barmok mindenütt vannak.... Még hogy szubtraktív többnyelvűség... hol él ez?
Én ezt nagyon jó kezdeményezésnek tartom, mármint a nyelvi fészkek létét. Korpela pedig valóban hülyeségeket beszél. Hol ártott már meg bármelyik gyereknek, ha két (vagy több) anyanyelve volt?