Jön a vonat!
Egy elterjedt városi legenda szerint finnül a „jön a vonat” ugyanúgy van, mint magyarul, csakhogy az elemek jelentése fordított: a „jöna” lenne a ’vonat’, a „vonat” pedig a ’jön’. Ez persze nem igaz, de...
A finnugor nyelvrokonsággal kapcsolatban a kételkedés egyik kiváltó oka, hogy a magyarok semmit nem értenek a finnből, és viszont. (Ugye nehéz is lenne amellett hadakozni, hogy a két nyelvnek semmi köze egymáshoz, ha legalább többé-kevésbé értenénk egymást.) Nem csoda, hogy egyesek lelkesen gyűjtik az olyan mondatpárokat, mint a kala uiskelee veden alla ~ hal úszkál a víz alatt, melyek alapján a két nyelv valamennyire mégis hasonlónak tűnik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kabelleger, David Gubler / GNU-FDL 1.2)
Ebbe a sorba tartozik a jön a vonat legendája is, megfűszerezve azzal az abszurdummal, hogy a hasonlóság végül is csak a véletlenek játékának eredménye (és ugye az ősnép az őshazában aligha átkozhatta a piszkos és folyton késő ősvasutat). Ezt a legenda egy változatát megénekli a kitűnő Nádasdy Ádám is:
Azt mondta az iskolában a magyartanárom, hogy a finn-magyar nyelvrokonság tipikus példája a jön a vonat finn megfelelôje: jönnaa vonnaa, ugye hogy hasonlít, csak sajnos a jönnaa a 'vonat' és a vonnaa a 'jön'. Késôbb megtudtam, hogy aljas kitaláció az egész, mert ilyen finn szavak egyáltalán nincsenek.
Nos, Nádasdynak abban igaza van, hogy a legenda nem igaz – viszont nem teljesen alaptalan, s ebből következően nem valószínű, hogy valaki aljas szándékkal ötlötte volna ki. Mint ahogyan az sem, hogy ilyen finn szavak egyáltalán nincsenek.
Ha ugyanis lefordítjuk finnre, hogy jön a vonat, azt kapjuk: juna tulee. S mit ad Isten, ebből a jön a-hoz meglehetősen hasonló juna tényleg a vonat. Azaz legalább az állítás egyik fele majdnem igaz. Innen már el tudjuk képzelni, hogyan keletkezhetett a legenda.
Mindannyian ismerjük azt a klasszikus forgatókönyvet, amikor valaki azt mondja valamiről, hogy talán, amit valaki más már úgy ad tovább, hogy lehet, amit később megint más úgy idéz, hogy bizonyára, megint más pedig úgy, hogy igen valószínű, ezt pedig már úgy adják tovább, hogy egészen biztosan. Nos, valami hasonló történhetett itt is. Valakinek feltűnhetett, hogy ugyanaz a kifejezés a két nyelvben kissé összecseng, de az összecsengés véletlenszerű. Mivel az esetben van valami humoros, könnyen elindulhatott a viccelődés arról, hogy még érdekesebb lenne, ha a két kifejezés pontosan ugyanúgy hangzana, és a finnül a jön úgy lenne, hogy vonat. Könnyen lehet, hogy valaki továbbmesélte ezt a viccelődést, és a történet addig torzult, míg tényként nem terjesztette valaki tovább.
Azt persze már sosem fogjuk tudni igazolni, hogy valóban így történt, de aligha véletlen, hogy a legenda a jön a vonat kifejezéssel kapcsolatban született meg, nem mondjuk az elromlott a lift vagy a fúj a szél kifejezésekről terjedt el valami hasonló.
Olvasnivaló
Egy finn kolléga, amikor erről beszéltünk, olyasmit találgatott, hogy a szlengben lehet valami menőzően svédes <[{vonat}]>-szerű kifejezés a jövésre. De az annyira marginális, hogy náluk is kevesen vágják.
Nekem is eszembe jutott erről egy anekdota, bár nem a finnel kapcsolatos. Iskolás koromban, amikor még nem tudtam spanyolul semmit (sőt, azt sem, mi fán terem), volt egy szintén elterjedt városi legenda, miszerint a kubai csajokat úgy kell dicsérni (abban a korszakban ugye sokan itt tanultak Magyarországon), hogy "Qué culo mío madre", ami azt jelentené, hogy 'Milyen jó a feneked, anyám'. Ezt egyszer elő is adtuk poénból, mire a csajok hatalmasat röhögtek. Aztán amikor elkezdtem tanulni spanyolul, akkor jöttem rá, hogy miért: a mondat ugyanis ebben a formában helytelen, illetve nem egészen azt jelenti, amit akkor gondoltunk, hanem azt, hogy 'Milyen jó a fenekem [nekem], anyám' (helyesen "Qué culo, madre mía" lett volna). Bocs az offért.
@Fejes László (nyest.hu): Ez a "joo" valószínűleg a kontinentális skandináv nyelvekben meglévő "jo" lehet ami valóban jelenthet "igen"-t, de ez a szó a németből is ismert "doch" megfelelője, vagyis a "de, igen..." kezdetű mondatoké.
@lisae: Ez így van. Elvben persze elképzelhető, hogy valaki azt hallotta egy pályaudvaron, hogy „juna(n)vaunut”, és úgy értette, h „jön a vonat”, de ebből igen nehezen jön ki, hogy a juna a ’vonat’, de a vaunut a ’jön’... persze ha az illtő utánakérdezett, lehet egy idő után nem emlékezett pontosan a válaszra, és pont így kavarta össze a dolgokat. Kösz az ötletet!
„Jön a vonat, megy a vonat,
gázolja a tyúkjaimat."
(anonymus)
@Roland2: Köszi, erre nem is gondoltam. Ez alapján feltételezem, hogy a van ige vagy, vagyok, vagyunk, vagytok alakjaiban a vagy- tő valami *wolja- lehetett, mivel az *lj-ből lett a magyarban gy (vö. finn neljä – négy).
Ha jól tudom, a "juna(n)vaunut" vasúti kocsikat jelent. Lehet ez is közrejátszott a legenda megszületésében?
@El Mexicano: Az olen (tkp. olla) létige a magyar létige múltidejű alakjával,a "volt" szóval rokon (uráli alapnyelvi *wole- ).
@El Mexicano: A finnségi nyelvek közötti érthetőségről: klasszikus eset a finn és az észt viszonya. Gyakran úgy vélik a "testvérek", hogy megértik egymást (illetve a finnek is, az észtek is azt képzelik hogy minden észt finnül tud), és némi szerencsével sikerülhet a kommunikáció – egy ideig, míg nem jön közbe egy "hamis barát". Ezt a valóban megtörtént esetet egy észt nyelvésztől hallottam, aki diákkorában tolmácsként is dolgozott. Jön egy finn, valamilyen műszaki szakember, egy észt technikumba tanítani, hoz magával valamilyen szép ultramodern gépet, üvegládában, hogy lehessen látni, hogy az hogyan működik. Szünetben kimegy cigizni, azelőtt azt mondja az észt hallgatóknak: "Tätä ei saa avata." (Ezt nem szabad kinyitni.) De "ei saa" észtül nem "nem szabad" hanem "nem lehet"... amikor visszajön a tanár, az észtek vidáman ezzel fogadják: "Hogyhogy nem lehet, igenis lehetett!" Kinyitották a vidám észt fiúk a ládát, tönkrement a drága gép, és a technikum igazgatója (aki addig azt hitte, hogy majd boldogulnak a finn vendégtanárral tolmács nélkül) meggondolta magát és tolmácsot fogadott a finn tanár mellé.
Az ilyen "hamis barátokról" több finn-észt szójegyzék vagy kisszótár jelent meg, ha jól emlékszem, minimum 6-7 az utóbbi 20 év folyamán.
@Fejes László (nyest.hu): Igen, nemrég finn turistákat hallottam a metrón, és gyakran mondták, hogy "joo", egyből kitaláltam, hogy ez olyasmi lehet, mint nálunk a "ja" (ami német jövevényszó), és nem a magyar "jó" (hal jól tudom, finnül "hyvää" a 'jó', vagy legalábbis valamelyik ragozott alakja). (De ugyanilyen egyébként a magyar és a spanyol "más" szó is: quién más – 'ki más', valójában viszont a "más" azt jelenti, hogy 'több', 'egyéb', 'inkább'.)
@Roland2: Érdekes, viszont még egy ennyire egyszerű szövegkörnyezetben is csak egyetlen szó, a "mennää" hasonlít.
Én már nagyon hiányolok egyébként egy olyan cikket, amely az uráli nyelvek (nyelvjárások) kölcsönös érthetőségéről szól, a finn nyelvek között azért gondolom van ilyen. :)
@El Mexicano: Tényleg van ilyen hasonló kifejezés a finnben.A kutatók éjszakáján mi is kaptunk lapokat,amelyekre kifejezések,párbeszédek voltak írva,ebből példa:
6.Megismerkedés:
-Hei ! Olen Terhi .Olen suomalainen. (Szia! Terhi vagyok.Finn vagyok.)
-Moi ! Olen Kata.Olen unkarilainen. (Szia ! Kata vagyok.Magyar vagyok.)
-Puhutko suomea ? (Beszélsz finnül ?)
-Kyllä ,puhun suomea. (Igen,beszélek finnül)
-Mennäänko kahville ? (Megyünk kávézni ?)
-Joo,mennään vaan ! (Rendben,mehetünk !)
Hogy ezt a "joo" szót használják-e más értelemben is,azt nem tudom (szótárban nem találtam).Nem hiszem,hogy köze lenne a magyar "jó" szóhoz.
@El Mexicano: A finnben van egy svéd jövevényszó, a joo, ami azt jelenti, hogy ’igen’. Különösen a beszélt nyelvben gyakran használatos. Namármost a magyar jó-t gyakran használjuk hasonló értelemben:
– Eljössz a buliba?
– Jó, elmegyek.
Tehát ha nem is mondhatjuk, hogy a két szó ugyanazt jelenti, használatuk azért bizonyos esetekben egybeesik.
A „kala uiskelee veden alla” mondatot szerintem mi sem értjük meg magyarázat nélkül, legfeljebb ha a kettőt egymás mellé tesszük, akkor szembetűnő a hasonlóság.
Meg még rengeteg ilyen legenda van, én régen olyat is hallottam, hogy a "jó" az finnül is [jó], aztán ez sem igaz...
Ugyanakkor valahol azt is olvastam (lehet, hogy épp itt?), hogy a finneknek a "kala uiskelee veden alla" sem hasonlít magyarul (legalábbis nem értik meg), tehát ez is csak nekünk érdekes.
A kölcsönös érthetőség ugyebár eléggé szubjektív (pl. azt mondják, hogy a spanyol és az olasz viszonylag – de korántsem mindig – jól érthető kölcsönösen, de akinek abszolút nincs fantáziája vagy nem jártas a rokon nyelvekben valamennyire, az annyit sem ért meg, hogy cinco – cinque).
Az viszont igaz, hogy ha az ember "fél füllel" hallja a finn beszédet, akkor valóban olyan, mintha egy magyar tájszólást hallana, csak ha odafigyel, nem ért belőle semmit (én már jártam így valahol).