Miért hallgat az MTA?
Elvárható-e egy komoly tudományos intézménytől, hogy kósza hírek alapján egy állítólagos kézirat nyomába eredjen? Ez elsősorban a rendelkezésünkre álló adatok minőségétől függ.
Egy bizonyos dokumentum nagyon nagy karriert futhat be az interneten, mert néhány napon belül többen is elküldték nekünk. Ugyanakkor régi ügyről lehet szó, hiszen egy olvasónk már márciusban bekommentelte. Nos, nem fogjuk a teljes írást közölni, csak egyetlen kérdésre fogunk válaszolni: miért nem foglalkozik a kérdéssel a Magyar Tudományos Akadémia?
Felhívjuk azonban olvasóink figyelmét arra, hogy az alábbi írás nem a Magyar Tudományos Akadémia vagy valamely intézményének hivatalos állásfoglalása, csupán annak magyarázata, hogy feltehetően miért nem érzik szükségességét az állásfoglalásnak. A cikk írása során vagy azt megelőzően a kérdésről az MTA egyetlen munkatársával sem konzultáltunk.
Az ominózus írás egy szólistát tartalmaz, nézzük a bevezetőt!
Hosszú ideig ismeretlen volt a nyelvészek számára a hun nyelv, mert
mindössze 3 ital nevét ismertük. Az Iránban nemzeti kincsként őrzött Iszfaháni kódex és a Krétai kódex azonban most feltárja a hun nyelv rejtelmeit. A kódexek i.sz. 500 körül illetve 700 táján készültek. Végtelenül érdekes a két kódex által feltárt hun nyelv összevetése a mai magyar nyelvvel:
Nézzük először is, mi deríthető ki a szöveg állításairól. Mivel arra szeretnénk rámutatni, hogy nem kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy ellenőrizzük a szöveg állításait, kizárólag a magyar Wikipédiára fogunk utalni. (Ez természetesen nem jelenti, hogy a Wikipédia minden esetben megbízható, de a mindennapi halandó számára mégis csak ez a leginkább kézreeső forrás.)
(Forrás: Wikimedia Commons)
A szöveg azt állítja, hogy (a szöveg szerint korábban) csak három hun szót ismertünk, és mind a három italt jelent. Nos, a Wikipédiában, ha nem is könnyen, de megtalálhatjuk a három ismert hun szót:
- sztrava 'halotti tor' – ez biztosan szláv
- medosz 'mézsör' – ez is valószínűleg szláv
- kamon 'kölessör' – ennek eredete teljesen bizonytalan
Persze nem olyan forrón isszák a tort, hogy a szavak etimológiájára vonatkozó állításokat komolyan vegyük, azt mindenesetre látjuk, hogy a három ismert szó közül csak kettő jelent italt. Kérdés, hogy aki ezekre az adatokra is ilyen pontatlanul hivatkozik, komolyan vehető-e.
Nézzük meg, mit tudhatunk az emlegetett kódexekről! Az Iszfaháni kódexnek a magyar wikipédia külön szócikket szentel, és ugyanehhez a szócikkhez vezet a Krétai kódex keresőkifejezés is. Lássuk, mit tudunk meg a szócikkből!
Sárközy Miklós iranista, egyetemi tanár szerint ilyen kolostor nem létezik Iszfahánban, a szöveget pedig „felfedezőjén” kívül nem látta senki semmilyen formában. A szójegyzéket állítólagos felfedezője, Detre Csaba geológus egy gyermekeknek szóló kifestőben publikálta.
Sajnos a Wikipédia által hivatkozott Heti Válasz-cikk már nem található meg a jelzett helyén, de címe és az urlben szereplő szám alapján könnyen azonosítható. (Megjegyzendő, hogy a cikk előzményéül szóló másik írás a Heti Válasz honlapján is rosszul van linkelve...) A cikk szövege szerint:
A magyarság hun eredetének megdönthetetlen bizonyítékaként említette például a csoka56 nevű fórumozó a Heti Válasz honlapján az "Iszfaháni kódexet". A szöveg egy örmény-hun szószedet, s állítólag a magyar és a hun nyelv rokonságát bizonyítja. A világszenzáció (a hun nyelvről csak néhány szó alapján próbál találgatni a kutatás) erejét gyengíti, hogy "felfedezője", az örmény származású nyugdíjas geológus, Detre Csaba egy gyermekeknek szóló kifestőkönyvben tette közzé a szöveget.
E forrás állítólag az iráni Iszfahán Szurb Khács nevű örmény kolostorából származik. "Mint a legtöbb iráni nagyvárosban, Iszfahánban és környékén is élnek örmények. Ilyen nevű kolostor azonban nem létezik, és a szöveget se fényképen, se fénymásolaton, se mikrofilmen nem látta még senki" - mondja a Heti Válasznak Sárközy Miklós iranista, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.
Minden jel arra mutat tehát, hogy a Wikipédia információja hiteles. Olyan adatot, mely ezeket az állításokat cáfolná, máshol sem találtunk. Sőt, a kifestőkönyvben való publikálást a szerzőhöz közel álló források is megerősítik. Talán már érthető, miért nem veszi komolyan ezeket az állításokat az MTA.
(Forrás: Wikimedia Commons / Fabienkhan / CC BY-SA 2.5)
De álljunk csak meg! Ha nem is ellenőrizhetőek maguk a források, attól még lehetnek hitelesek! Hiszen vannak nyelvemlékek, melyek csak másolatban maradtak meg! Biztos, hogy semmit sem lehet kezdeni ezekkel az adatokkal?
Kétes adatok
Ami rögtön feltűnhet, hogy bár egy iráni örmény kolostorból került elő a kódex, az adatok mai magyar helyesírással szerepelnek. Igaz, erre „magyarázatot” is kapunk: „A teljes hun fonetikus jelrendszer és örmény átírására sincs itt technikai mód.” Nem világos, milyen „hun fonetikus rendszer”-ről van szó – aligha hun fonetikus legjegyzésről, hiszen a szólista „örmény (I) ill. görög (K) szövegek alapján” készült. Ez utóbbit feltehetően úgy kell értenünk, hogy örmény, illetve görög betűs szövegek alapján. Ennek viszont elelntmond az alábbi szövegrészlet:
A hun betűk száma megegyezik a klasszikus örmény betűk számával, eltekintve az örményben nem létező Ü betűvel. Ezt az örmény átírásban UJ-nak vagy a görög Y alkalmazásával jelölik. A hun szövegek minden valószínűség szerint a fonatikus betűkön túl szótagjeleket is használ ligatúra-szerű összetételben. A magyar fonetika szerinti átírást az örmény betűjelek alapján végeztük el, tudvalévő az örmény betűrendszer a legfonémhűbb az írás története során. Az nem dönthető el bizonyosan, hogy a hun betűk tökéletes megegyzése az örménnyel eredeti megegyezés-e vagy csupán egy „interpretatio armenica“.
A nehezen értelmezhető szöveg hun betűkről beszél. Ha az eredeti kódexekben vannak ilyen hun betűk, akkor nem világos, miért csak „minden valószínűség szerint” használt szótagjeleket. Ha viszont nincsenek, akkor mire épül ez a feltételezés?
A szöveg szerint a szerző a következő „betű”-ket használta az átírásban:
a, á, b, c, cz, cs, csh, d, dz, dzs, e, é, f, g, gh, gy, h, ch, i, j, k, kh, l, ll, m, n, o, ö, p, ph, r, rr, s, sz, ssz, t, tz, th, u, ü, v, w, z, zs.
Ha feltételezzük, hogy a magyar ábécében meglevő betűk hangértéke megegyezik a ma szokásossal, akkor sem világos, milyen hangokat jelölnek a következő betűkapcsolatok: cz, csh, ch, gh, kh, ph, tz, th, w. Az örmény hangrendszer ismeretében arra tippelhetnénk, hogy a h-végűek hehezetes mássalhangzók, de [gh] nincs az örményben sem. A cz és a tz esetében teljesen tanácstalanok vagyunk. Az sem világos, hogy a sejthetően hosszú mássalhangzókat jelölő ll, rr, ssz betűkapcsolatokat miért kell külön felsorolni.
A szerző látszólagos gondossággal megjegyzi: „Mintahogyan az örményben sincs TY és NY mássalhangzó, úgy a hunban sincs jelölve”, s mint fent láthattuk, arra is fgyelmet fordít, hogy az örményben nincsen [ü]. Ugyanakkor azonban az örményben nincs meg néhány további hang, illetve neki megfelelő betű, amelyet a fenti felsorolásban és a szólistában megtalálhatunk: [á] és [gy]. (A fenti felsorolásban eleve 44 „betűt” találunk, holott az örmény ábécében legfeljebb 39 van. Ha levonjuk azokat a „betűket”, amelyek feltehetően csupán hosszú mássalhangzókat jelölnek, akkor is 41 marad.)
További probléma, hogy a [p]-t és a [b]-t, a [t]-t és a [d]-t, illetve a [k]-t és a [g]-t a keleti örmény pont fordítva jelöli: a leírásból nem derül ki, hogy a kódex az átírás a keletin vagy a nyugatin alapul-e. Sőt, a minimális gondosságot az jelentené, ha pontosan le lenne írva, hogy melyik örmény betűt miként írja át a közlő. Ezzel kapcsolatban nem lehet technikai nehézségekre hivatkozni, hiszen ezek elérhetőek, amint a linkelt wikipédiás oldalon látható is. Arról nem is szólva, hogy a görög ábécé egészen más jelekből áll: a két forrást tehát nem lehetne összemosni.
De nem csupán az átírással kapcsolatban van probléma. A leírás tartalmazza a ’nyíl’ szó összes személyragozott alakját. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha az összes alak szerepelne a kódexek szövegében. Ez azonban eléggé valószínűtlen: a nyilaitok alak pl. még a terjedelmes nyelvtörténeti korpuszban sem fordul elő.
További furcsaság, hogy a kódexekben állítólag szövegek szerepelnek (bár a neten egyes források hun–örmény szótárról beszélnek), ám mi mégis csak a szövegekben szereplő szavakról kapunk listát. Miért nem láthatjuk a szövegeket is? Hiszen ha találunk egy nyelvemléket, az első lépés, hogy a szövegét publikáljuk (természetesen fényképmásolat kíséretében). Mi több, a szövegpublikáció első lépése, hogy arról számolunk be, miként bukkantunk rá a nyelvemlékre, azt hol tárolják, leírjuk a kódex külsejét, továbbá minden rendelkezésre álló információt a történetéről... Persze okkal félünk, hogy az MTA sötét titkosügynökei útra kelnek, hogy megsemmisítsék ezt az értékes forrást – ebben az esetben viszont annál inkább arra törekszünk, hogy minél több helyen, minél részletesebben publikáljuk felfedezésünket, még mielőtt minket magunkat is eltesznek láb alól...
(Forrás: Wikimedia Commons / Hamed Saber / CC BY-SA 2.0)
Megszólaltatható-e az akadémia?
A körlevél vége az akadémia szerepét firtatja:
Mérvadó nyelvészi vélemények szerint a kódexekből napvilágot látott részek egy olyannyira egyedi nyelvi rendszert fednek fel, hogy gyakorlatilag kizárt a hamisítás lehetősége. A Magyar Tudományos Akadémia nagyon hallgat a témáról.
Kérdés azonban, hogy kik lehetnek azok a mérvadó nyelvészek. Miért nincsenek név szerint említve? Miért nincsenek felsorolva azok a publikációk, amelyek a kérdéssel foglalkoztak? (Az „egyedi nyelvi rendszer” értelmetlenségéről ne is szóljunk: ha lenne is ilyen nyelvemlék, annak a magyar nyelvtörténet szempontjából lenne jelentősége.)
A levél így folytatódik:
Én egyetlen reakciót tartok elfogadhatónak részükről:
"Minden követ megmozgatunk, és ha léteznek ezek a kódexek, akkor a
föld alól is előkerítjük őket."De ezt sajnos még nem mondták. Bármi más válasz pedig mellébeszélés. Mert ha már a nyomára bukkantunk ennek az anyagnak, akkor az MTA feladata az eredeti kódexek felkutatása. (A neten megjelent, hogy az MTA egy irodistája küldött valahova Iránba egy levelet, amire nemleges választ kapott, vagyis lerázták, és az MTA ezzel lezártnak tekinti az ügyet.)
Különösen komikus a zárójelben szerepelő információhalmaz: nem közli, hogy a hír hol jelent meg, személy szerint ki, hova és milyen tartalmú levelet küldött. Nekünk ilyen vonatkozású hírre nem sikerült rábukkannunk. Ráadásul nem világos, hogy e szöveg alkotója szerint mit is kellene tennie az MTA-nak, különösképpen pedig mi olyat, melyet bárki más ne tehetne meg. Hiszen ha a hír annyira megalapozott, miért nem ül repülőre valamelyik kereskedelmi tévé sztárriportere, és látogatja meg az iszfaháni kolostort? Hiszen nyilván óriási nézettséget produkálna a kódex bemutatása...
A levél a következőképpen zárul:
Tény, hogy az MTA nem tett közzé hivatalos állásfoglalást az ügyben. Noszogassuk őket emberek, hogy dolgozzanak a pénzükért!!! És hogy ne kelljen annyi évet várni, mint amennyit a Tárih-i Üngürüsz krónika napvilágrahozására kellett.
Nem világos, mit is várnak az MTA-tól, hiszen most csak állásfoglalást kérnek (ami aligha lehet más, mint hogy az egész ügy komolytalan), vagy pedig azt, hogy kerítsék elő a kódexeket „a föld alól is”. A Tárih-i Üngürüsz krónikája pedig aligha vonható ide: nem nyelvemlékről, hanem történeti dokumentumról volt szó. Története sem hasonló, hiszen első felbukkanásakor Vámbéry és Budenz is ismertette, majd feledésbe merült. Újbóli előkerülése után egy évtizeddel viszont teljes fordítása is megjelent: ez a munka nagyságát és nehézségét tekintve nem mondható hosszú időnek.
Összefoglalva elmondhatjuk: az állítólagos hun nyelvemlékek körül folyó hisztéria teljesen komolytalan. A felbukkanó információk csöppet sem hitelesek, éppen ezért az akadémia részéről pontosan az lenne a pénzkidobás és pazarlás, ha foglalkozna az üggyel.
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (118):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
"...olyan módszerek alapján, melyek minden nyelv esetében érvényesek."
NEM érvényesek. Csak szeretnétek,hogy érvényesek legyenek, IND nyelvészek. Önkényesen érvényesnek jelentettétek ki ezeket a (tudománytalan) szabályokat, hogy ezután mindenkinek "így kell csinálni". NEM KELL úgy CSINÁLNI. Mert ezek a szabályok csak a kelta - a Földközi tengert többször is körüljárt nyelv - önmagán, a saját nyelvén belüli változásaira érvényesek. Másra nem.
@sonus89: „Mert aki kitalál egy fiktív finnugor ősnyelvet, aminek a létezését nem is tudja bizonyítani, és olyannyira bátor, hogy a kreált szavakhoz még viszonyítani is meri más, élő nyelvek szavait, az komolyan vehető?”
Nem ősnyelv, hanem alapnyelv, nem kitalálják, hanem rekonstruálják, olyan módszerek alapján, melyek minden nyelv esetében érvényesek.
„Ha felleljük a sztrava szót húsz másik nyelvben, és mind szláv, akkor mi bizonyítja, hogy nem a húsz másik nyelv vette át ezt a szót, az egyébként az érintett területen élő hunoktól, és nem fordítva?” Az első kérdés az, hogy lehetséges-e egyáltalán olyan ősszláv szót rekonstruálni, amelyik mindegyik szláv nyelvben így folytatódik. Ha igen, akkor eléggé biztosan állíthatjuk, hogy a szó a szláv nyelvekben alapnyelvi eredetű (kivéve, ha más adatok ennek ellentmondanak).
Az átadás iránya esetében is figyelembe kell vennünk hangtani kritériumokat. Pl. a magyarban korábban nem volt szó eleji mássalhangzó-torlódás, tehát ha a magyarban és a szlávban lenne meg a szó, akkor sem feltételezhetnénk, hogy a magyarból került a szlávba.
Ezen kívül a szavak szerkezeti felépítése is sokat számít, pl. hogy az adott tővel/képzővel vannak-e más szavak a nyelvben. Mondjuk a „hülyeség” szóról aligha feltételeznénk, hogy jövevényszó, mivel magyar elemekből összerakható, ellenben pl. a „kabaré” szóval, melyet nem tudunk más szóval összefüggésbe hozni.
Azt egyébként, hogy a sztrava biztosan szláv lenne, mi is megkérdőjelezzük.
Az utolsó bekezdést egyáltalán nem értem.
"Kérdés, hogy aki ezekre az adatokra is ilyen pontatlanul hivatkozik, komolyan vehető-e."
Mert aki kitalál egy fiktív finnugor ősnyelvet, aminek a létezését nem is tudja bizonyítani, és olyannyira bátor, hogy a kreált szavakhoz még viszonyítani is meri más, élő nyelvek szavait, az komolyan vehető?
Egyáltalán mi az hogy pontos? Milyen sémához kell "pontosan" igazodnia? Ha felleljük a sztrava szót húsz másik nyelvben, és mind szláv, akkor mi bizonyítja, hogy nem a húsz másik nyelv vette át ezt a szót, az egyébként az érintett területen élő hunoktól, és nem fordítva?
Bizony érdekes kérdések ezek. Mindenesetre Kínában tudják, hogy a feljegyzésekben szereplő "Biul" és "Dzsu" szavakkal illetett hun vezér, akinek minden felmenője ismert, a magyar "Bulcsu" vezérnek feleltethető meg, és teljes a folytonosság. Szaúd-Arábiában és Törökországban is néven neveznek minket. Felesleges görcsölés az etimológia alapján kreálni a történelmünket, azzal legfeljebb csak a népünk által bejárt útra derül fény, és nem a kiindulópontra.
Új tanulmány a témában:
Az Iszfaháni-kódex és az armenisztika www.scribd.com/doc/133796515/Az-Iszfahani-kodex-es-az-armenisztika
Tényleg, miért is hallgat az MTA ?
A Román Akadémia, ami ugyanúgy mint a Román nyelv és elnevezés pár száz éve a semmiből alakult, és ma két és félezer éves történelemnél járnak.
Az írás egy eszköz. Minden eszköz a célt szolgálja. Ha figyelembe vesszük a Román akár az Olasz történelmet ugyanolyan mondákból, semmiből összeeszkábált regékből épült fel mint a Magyar, csak ők azt nem mesének vették hanem arra alapozták az egész létüket az írás által...és lőn nemzet.
@Agyagtábla, papirusz: "Anatólia köztes alapnyelv" = hipotézis. Van ilyen nyelvemlék? Nincs.
Az óasszír hatás nem feltétlenül a nyelv konkrét szavainak átvételét jelenti. Az írásrendszerrel együtt egyfajta nyelvi szemlélet - általános jellegű nyelvszerkezeti jelenségek - is terjedhetnek.
"Víz" - vajon IE jövevényszó a magyarban? Merthogy a "víz" szó épp úgy levezethető belőle, mint a többi IE szó. Az épp olyan erős magyarázatot kívánna, mint a waatar-wasser-water kapcsolata. Miint ahogy a hettita "inni" és a latin "aqua" is rokonnak néz ki, de a jelentésmódosulás nem nagyobb, mint ha a magyar "kút" szót nézzük. Egy-két ilyen lehetne érdekes véletlen.
Tárih-i Üngürüsz krónikája?Annak a műnek a kiadásáról lehetne forgatni egy szappanoperát:))Siralmas volt az egész mű körüli évtizedes herce-hurca.Hát ott sem jöttek be a hivatalos tézisek az biztos.
@tarto: Isten őrizz, hogy akarják! Tessék a dolgot végiggondolni!
Egyébként nem Detre Csaba találta.Egy örmény-magyar szerzetes, én a cikket egy sok évvel ezelőtti Demokratában olvastam.
@Zupp: Elég furcsa, hogy egy ilyen nagy jelentőségű kérdésben 6 évvel később keletkezett egy szakvélemény, amit szinte senki sem látott. No de hát nem csodálkozunk. Ellenkező esetben ugye a hunról is be kellene bizonyítani, hogy finnugor, ami azért már nekik is megoldhatatlan nonszensz feladat.
Ha a kérdés az, hogy elvárható-e az MTA-tól, hogy - bármilyen kósza hírről is van szó - a magyarok többségét rendkívüli módon érdeklő, izgató hun-magyar nyelvi, vagy bármilyen rokonság, kapcsolat ügyében tegyen néhány ésszerű - és az Internet korában gyakorlatilag költségmentes - lépést a tisztázás érdekében, az én válaszom határozott igen. Irán nem a világ végén van, magyar turisták is viszonylag könnyel eljutnak Iszfahánba, de olykor még Susa területére is. Akarat kérdése csupán a kapcsolatkialakítás.
@Agyagtábla, papirusz: Köszönjük!
Nem szokásom hozzászólni, de a téveszmék elterjedését elkerülendő:
1) Az az állítás, hogy a hettita jelentős mértékű óasszír behatást kapott, téves. Legjobb esetben is néhány jövevényszóról van szó. Ellenben a (helyi) óasszírba számos hettita-luvi jövevényszó bekerült.
2) Az élő-élettelen kategóriákat óasszír hatással magyarázni téves. Az élő-élettelen kategorizálás a hím/nő/semlegesnem helyett legalább az anatóliai köztes alapnyelvre megy vissza (minthogy az anatóliai nyelvekben csak ilyen van), azaz időben messze az asszírok anatóliai megjelenése előtt.
3) Az a mondat, hogy "Egyébként az sem elvetemült gondolat - leszámítva az indogermanisztika jelenlegi állításait -, miszerint a hettitának nagyobb köze van IE nyelvcsaládhoz, mint az ma gondoljuk.", értelmezhetetlen. A hettita egy indoeurópai nyelv, ez ma az indogermanisztika állása. Ez olyan, mintha azt mondanánk, a magyarnak nagyobb köze van az uráli nyelvcsaládhoz, mint gondoljuk. A hettita 'víz' szónak hasonlatossága a többi megfelelő indoeurópai szóhoz meg már a megfejtőnek is feltűnt, közel száz éve.
@Zupp: Köszönjük az információt. Mindenesetre az a tény, hogy ha már készült szakvélemény, azt nem teszik nyilvánossá (ugye a netre feltenni még pénzbe se kerülne), mégis csak sajnálatos.
üdvözlet!
a cikkhez szólnék hozzá:
az a hír, hogy az "MTA egyik irodistája" küldött egy levelet, a kódex ügyében, a maga módján igaz.
Az iráni magyar nagykövetség küldött hivatalos megkeresést 2004-ben az iszfaháni dokumentációs központnak, amely a tartomány régi kéziratait tartja nyilván. A központ adta a nemleges választ. Mindezt Nyitrai István, az MTA köztestületi tagja írta le egy hivatalos jelentésben, amit a kódexek ügyében készített 2010-ben. A címe: "Szakvélemény. Hun szövegek: az Iszfaháni kódex és a Krétai kódex."
Sajnos csak kéziratban van meg, de pl. Honti László látta és idézett is belőle, én is csak innen tudok a létezéséről.
Az tehát, hogy a tudományos szféra nem foglalkozott volna a kérdéssel, nem mondható el. Szerintem több energiát is beleöltek, mint amennyit megérdemelt volna ez az egész.
@najahuha: Köszi!
Ma szótárazgattam, és megtudtam, hogy az "elfáradni" csak a sokadik jelentése....az írásjegyelemzéseknél inkább az eredeti jelentést szokták megadni. Persze ez szótáranként különbözhet :)