A finnugor őshaza Pusztay János szerint
Pusztay János szerint nem volt egységes uráli alapnyelv. Volt helyette Észak-eurázsiai nyelvi övezet (=ÉNYÖV), amely 4 tömbből állt. E tömbök folyamatosan változtak: a paleoszibériaiak kiválásával a másik három tömb létrehozott egy új nyelvi egységet, ez volt az uráli alapnyelv. Az uráli alapnyelven belül újabb nyelvi változások mentek végbe, egyes nyelvek közeledtek egymáshoz, míg mások inkább távolodtak.
Nemrégiben Makkay János finnugor őshazaelméletével foglalkoztunk. Most Pusztay János következik.
A finnugor őshazáról 1990 óta jelennek meg Pusztay János publikációi. Az ő megközelítése nyelvészeti alapú, míg Makkay János a régészeti eredményekre építette elképzeléseit.
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 103.)
Alapnyelv és lingua franca
Pusztay János első tanulmányában az alapnyelv fogalmát próbálta meg újradefiniálni. Az korábban is világos volt a kutatók számára, hogy egyetlen rekonstruált alapnyelv sem volt egységes. Pusztay János azonban az alapnyelvre a lingua franca terminológia alkalmazását javasolta, hangsúlyozva, hogy az alapnyelv különböző korábbi nyelvek közeledéséből jött létre. Véleménye szerint a nyelvi közeledés és nyelvi elválás többször egymás után is megtörténhetett, tehát elvben egy alapnyelv felbomlása után az adott alapnyelvből kiváló nyelvek más nyelvekkel szövetségre lépve új alapnyelvet, alapnyelveket hozhattak létre (1990: 157–158, 162–164.; 1997: 411–413.).
A történeti nyelvészetben alkalmazott hagyományos családfamodellt bírálva arra mutatott rá, hogy egyes nyelvi jelenségek csak az uráli nyelvcsalád egymástól távol álló alcsoportjaiban jellemzőek (pl. alanyi és tárgyas igeragozás, duális). Ezek nem eredhetnek a hagyományos értelemben vett, lényegében egységes alapnyelvből. Elmélete szerint az észak-eurázsiai nyelvi övezetben láncszerűen elhelyezkedő, egymással kapcsolatban állt alapnyelvek létezésével kell számolnunk. Az őshaza-lánc a Baltikumtól Nyugat-Szibériáig tartott. Ezt az elméleti konstrukciót véleménye szerint a régészeti leletek is bizonyítják (1995: 123–125.; 1997: 413–417).
A családfamodell alapján álló történeti nyelvészek éles támadást indítottak Pusztay János ellen. Cáfolták azokat a nyelvészeti érveket, amelyek újszerű elméletének alapjául szolgáltak. A szakmát mérgező vita A nyelvrokonságról (2010) című kötetben fekélyesedett el. Itt megjelent írásában Honti László Pusztayt lényegében besorolta a dilettáns nyelvészek közé (lásd az Anyanyelvünk rokonságáról című fejezet 213–223. oldalait).
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 104.)
Az alapnyelv ősi elemei
2011-ben publikált könyvében (Gyökereink) Pusztay János összefoglalta az alapnyelvről és az őshazáról kidolgozott koncepcióját. Ez alkotja művének első részét (A magyar nyelv előtörténete), míg a második részben (Milyen áfium ellen kell orvosság?) Honti Lászlónak válaszol, módszereit bírálja és állításait cáfolja. A vitával most nem foglalkozunk, a Honti által szerkesztett könyvet egyébként ismertette a Rénhírek (két részletben).
A 2011-es kötet tömören összefoglalja Pusztay nézeteit, így kiválóan alkalmas arra, hogy annak alapján mi még tovább tömörítsük a lényeget. (A lényeg a lényeg, a lényeg angyalok… pardon.)
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 104.)
A könyv második fejezetében (A metafora mint a nyelvi fejlődés egyik motorja) a szerző azt írja, hogy „a nyelv fejlődése … a népköltészeti alkotások születésével mutat rokonságot”. Ugyanakkor a magas presztízsű személyek nyelvhasználata is elindíthatott nyelvi változásokat. És végül, az asszociáció, és az általa megszülető metafora is a nyelv alakításának/alakulásának fontos eszköze. (2011. 16−17.) Na most, az a kérdés, hogy ez így együtt hogyan kutatható? Nem napjaink nyelvi változásaiban, hanem a pár ezer évvel ezelőttiekben. Pusztay János szerint „a kutatás során teret kell adni az intuíciónak, hiszen – Polányi [Mihály] szavaival – gyakorta előbb ismerjük az eredményt, mint a hozzá vezető utat”. (2011. 28.) Ezek a gondolatok azt mutatják, hogy Pusztay János kutatja a kutatás határait, szeretné a megismerhetetlent is megismerni. Ilyen határterület a finnugor történeti nyelvészetben az alapnyelvet megelőző korszak nyelvi jellegzetességeinek vizsgálata. Erről szól a Mi és hogyan történhetett című fejezet. Bevezető gondolatai között azt olvastuk, hogy a társtudományok együttműködésével kell valamiféle szintézist kialakítani. Ez természetes. Az együttműködés menetét a szerző a következő metaforával írja le: „ha ugyanazt a földrajzi területet vizsgálja a régész, az antropológus, a genetikus és a nyelvész, akkor az egyes jelenségek bemutatását szolgáló fóliákat egymásra téve gócpontok rajzolódnak ki”. Véleménye szerint „több tudományág eredményeinek együttes felhasználásával sikerrel vizsgálhatjuk az egy-egy területen lezajlott nyelvi-etnikai folyamatokat”. (2011. 34, 36.)
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 105.)
Ez azért nem egészen így van. Nem biztos, hogy ugyanott lesznek például a nyelvészeti és a régészeti gócpontok. És egy másik probléma: kétségtelenül fontos a tudományközi (interdiszciplináris) megközelítés, de nyelvi folyamatokat csak nyelvi adatokból lehet bizonyítani, etnikai folyamatokat pedig antropológiai adatokból. Az lehetséges, hogy a nyelvi és antropológiai adatok ugyanarra az etnokulturális folyamatra mutatnak, az egyik tudomány azonban csak valószínűsítheti a másik tudomány eredményeit, de nem bizonyíthatja.
Ennyi bevezető után a Mi és hogyan történhetett című fejezet áttekinti azokat a nyelvi jelenségeket, nyelvi kategóriákat (szófajok, számjelölés, esetrendszer, igei kategóriák stb.), amelyek már az uráli alapnyelvet is jellemezték. A vizsgálat célja csoportok elkülönítése az uráli alapnyelven belül. Az elemzés során Pusztay János prekoncepciók kényszeres alkalmazását olvassa a történeti nyelvészek fejére. Bizonyos nyelvi jelenségeket a történeti nyelvészek azért neveznek alapnyelvi eredetűnek, mivel az uráli alapnyelv egykori létezése bizonyított. Holott éppen ezeknek a jelenségeknek (is) kellene bizonyítaniuk, hogy egykor létezett az uráli alapnyelv. Innen továbblépve a szerző csak azokat a nyelvi jelenségeket fogadja el alapnyelvi eredetűnek, amelyek az uráli nyelvek minden alcsoportjából kimutathatók. A szerző nyelvi következtetéseinek bírálata nem az én feladatom. A nyelvi elemzés alapján felállított őshaza-koncepcióját történeti szempontból azonban használhatónak tartom.
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 106.)
Alapnyelv és őshaza
A nyelvi áttekintés után következik a történeti modell. A Dixon által 1997-ben publikált „megszakított egyensúly” elméletére hivatkozva Pusztay János az uráli nyelvek fejlődését nyelvi tömbösödések és szétválások folyamataként ábrázolja. Ez a modell alkalmazható a Pusztay János által már korábban feltételezett folyamatra. Az Észak-eurázsiai nyelvi övezetet négy tömb alkotta: 1) balti finnek, 2) permiek, marik, 3) ugorok, mordvinok, szamojédok, 4) további paleoszibériaiak. E négy tömbből az első kettő alkotta a tulajdonképpeni finnugor nyelveket, míg a harmadik és a negyedik a paleoszibériai nyelveket. A negyedik tömb (további paleoszibériaiak) kiválásával a másik három tömb létrehozott egy új nyelvi egységet, ez volt az uráli alapnyelv. Ezen a tömbön belül további nyelvi és kulturális átrendeződések mentek végbe, például a mordvin közeledett a balti finn nyelvekhez. Az alapnyelvet megelőző korábbi nyelvi tömbök egyedi vonásai a mai napig megfigyelhetők az uráli nyelvekben. (2011. 101−111.)
Pusztay János elképzelése sokkal inkább megfeleltethető azoknak a történeti folyamatoknak, amelyeket a régészeti kultúrák kialakulása, felbomlása, egymásra hatása mögött sejthetünk. Mint arra korábban utaltunk, régészeti szempontból már László Gyula is elfogadhatatlannak tartotta azt az elképzelést, hogy egy viszonylag kis területen élt alapnyelvi népesség szétterjedése, majd eközben a nyelvi egység felbomlása eredményezte azt az állapotot, amit ma látunk, vagyis azt, hogy az uráli nyelvek és népek Eurázsia erdőövezetében egymástól nagy távolságra találhatók.
(Forrás: Pusztay János: Gyökereink, 107.)
Ugyanakkor az ÉNYÖV ilyen felosztása esetében a nyelvészeti „fólia” egyáltalán nem fedi a régészetit: a mordvinoknak nem látjuk az Urálon túli tájakkal fenntartott kapcsolatait. Látjuk viszont az őspermi népességnek – azon belül is a komi-zürjének és a komi permjákok elődeinek az Ob torkolatvidéke és a középső folyása felé mutató kapcsolatait. A tulajdonképpeni finnugorok elkülönítése balti finn és permi–mari csoportra régészetileg teljesen elfogadható.
Pusztay János utal arra véleményre (Kalevi Wiiktől idézi, de akár Makkay Jánosra is hivatkozhatott volna), hogy az utolsó jégkorszak után az ősfinnugorok az ukrajnai menedékből (refugiumból) vándoroltak észak felé. Makkay János két vándorlási útvonalat feltételez, amelyek megfeleltethetők lennének az ősbalti-finn és az őspermi/ősmari nyelvű népesség vándorlásának (lásd a Makkay János nézeteit tárgyaló íráshoz csatolt térkép 2. és 3. irányát).
Az ÉNYÖV ugor/mordvin/szamojéd csoportja pedig az Aral-tó mellékéről érkezhetett. V. Ny. Csernyecov annak idején úgy vélte, hogy az egész uráli ősnépesség onnan érkezett. Ha ez nem is fogadható el, de az Urál vidéki neolitnak az Aral-tó melléki kelteminari régészeti kultúrával kimutatott kapcsolatát később sem cáfolták.
Pusztay János őshaza- és alapnyelv-koncepciója feltétlenül érdemes a továbbgondolásra.
Felhasznált irodalom
A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Főszerk. Honti László. 2010, Budapest
Pusztay János: Zur Herausbildung der Protouralischen. Specimina Sibirica, III. 1990. 157–167.
Pusztay János: Diskussionsbeiträge zur Grundsprachenforschung (Beispiel: das Protouralische). Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 43. 1995, Wiesbaden
Pusztay János: Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje. Életünk, 1997/3. 410–420.
Pusztay János: Gyökereink. A magyar nyelv előtörténete. Milyen áfium ellen kell orvosság? 2011, Budapest
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (65):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@mederi:
1. Nem, ez nem a filológusok feladata, ilyesmivel nem foglalkoznak, és nem is kéne foglalkozniuk ezzel
2. De igen, vannak filológusok, ezt rosszul tudod.
Remélem segítettem. Kérdezz bátran! :-)
@bm:
"miféle mederben tartás? miféle meder? és ki tartja benne?"
Ha nem a nyelvészek feladata, akkor talán filológusoké kéne legyen
(tudtommal pontosan ilyen nálunk jelenleg nincs.)..
@bm: 61
"..aktuális "nyelvhelyesség" kidolgozása helyett inkább pontosítok.
A nyelvhelyesség magyarázatának kidolgozása nagyon fontos, valamint oktatni hogy a magyar nyelv miben, és miért tér el más nyelvek "nyelvtanától", és miért szükségtelen, sőt káros attól eltérni.
-Általánosan korszerű, és pontosságra törekszik, ha jól használják, a nyelvek nagy része. Ha keverik a rendszereket, az lehet jó, ha átgondolt, de statisztikai nyelvhasználat alapján nagy valószínűséggel romlik, ha nem tudják a tömegek mi miért van egy nyelvben helyesen...
Aktualitása azért van a nyelvek változásának, mert a technika, és a tudomány fejlődik, amit a nyelvek is követnek.
Erre a folyamatra a tudósoknak figyelni kell, hogy mit érdemes szó szerint helyesen értelmezve átvenni más nyelvből, vagy megalkotni (vagy sokszor ha a "szleng fedez fel" az új szót, nagyon találóan, beépíteni azt a "sztenderdbe").
A mindennapi általános használatot az oktatás, a média határozza meg (természetesen a közvetlen környezet hatása másrészt alapvető)..
(Nem teszek kötőjelet szándékosan a "ban/ben, ba/ be" elé, sem utána az alábbiakban, mert szó elejére vagy végére is kerülhet.)
Amíg valaki eljut valahonnan valahová, mozog, tehát folyamatosan "mozog BENne" valamiben, vagy azon kívül, vagyis nem állapotBAN VAN!!!
Ha oda ért valahová, lehet, hogy más irányBA tovább megy, vagy megáll egy ideig, de addig állandó helyzetBEN van amíg áll.
A magyar nyelv a fentiek alapján is láthatóan jelöli a kívülről vagy belülről, a kint vagy bent történő mozgást, a valahonnan valahová eljutást is.
-Bizonyos igékhez egyféleképpen, más igékhez többféleképpen is csatlakozhatnak helyhatározók attól függően, hogy a valós helyzetekhez hogyan illeszkednek.
Nincsenek éppen ezért kifejezetten folyamatos, vagy befejezett igék csak elvétve a magyar nyelvben, éppen a lehetséges szituációk sokasága és relativitása miatt.
PL.
1/A "ban// ben" használata:
Ha valamiben bent/ benne vagyok, vagy ebben/ abban vagyok benne:
-"BENne vagyok egy számomra ismeretlen közegBEN."
-"BENt vagyok egy üres szobáBAN."
-"AbBAN a szobáBAN, ahol tegnap voltam, volt kályha."
-EbBEN a szobáBAN, ahol most vagyok, nincs piros szín."
-EbBEN a kerületBEN sok ember lesz."
- "BENne vagyok egy gödörBEN.." / "BENne vagyok abban, amit tegnap ajánlottál." (átvitt értelemben a jelentés: hozzá járulok).
//
A fenti mondatokban ha Esz.3sz.-ben mondjuk "van/ volt/ lesz" igéknek van helye, mert a vonatkozó élőlények, tárgyak, színek, formák, stb.-k lehetnek egy körül határolt a térben, de a féleségek sokasága adott téren kívülre is érvényes, csak esetleg eltérő féleségekkel.
-Ha zárt térben (ÁLLANDÓAN) van valami, a kérdés a következő:
-HOL van?
A válasz:
-BENne (van) valamibenBEN/ abBAN.
Ha zárt térben mozgok de (időben) előtte, álltam egy helyen, a példa mondat a következő:
A nagy szobáBAN voltam, de anya hívott, és átmentem a kis szobáBA.
Láthatóan (valaHOL a házBAN) állandó állapotban voltam (valamiBEN a kis szobáBAN), azután "ÚTra keltem", és átmentem valaHOVÁ, pontosan a kis szobáBA.
Ha ismeretlen a hely ahová megy VALAKI, így kérdez A MÁSIK:
-HOVÁ mész?
A válasz nem lehet (PL.) BÉCSBEN, ha ott vagy, mert minek mennél oda?!! "Ez sületlenség" VÁLASZ VOLNA..
Néhány példa "igevonzatokra", amik a magyarban relatívak:
BE (el-/ be-/ ki-/ átmegy, belép, be-/ átszól, átvonul, stb.) VALAHOVÁ, BELE ( bele lép, beleszól, belesüllyed, meg-/ belehal, belerondít, stb..) VALAMIBE..
@mederi: "és az aktuális "nyelvhelyesség" kidolgozása fontos"
???
Elhiszem, hogy fontos valakinek (olyanoknak, akik nyelvápolónak, nyelvművelőnek vallják magukat), oké – de mi köze ehhez a nyelvészetnek, a nyelvészeknek?
"ahogyan kivették a magyar nyelvtanból a "-ba / -be" és a "-ban/ -ben" toldalékok közötti különbség magyarázatát és azok helyes használatát."
A helyes használat alatt bizonyára azt érted, ahogy az emberek használják, ugye? (mi mást) Vagyis, hogy csomószor a hol kérdésre is ugyanúgy ba/be-vel válaszolunk, mint a hová-ra.
És erről nem ír "a magyar nyelvtan"? Kár. Remélem, hogy pótolják, és a következő nyelvtanba' már benne lesz. :-)
"Korábban a magyar nyelvből a "folyamatos ige" is kikerült, helyette az ikes igék bizonytalan használata került előtérbe...
Ezek a nyelvi változások nem spontán jöttek létre, hanem korszerűsítés kapcsán"
Lehet. És az a nyelvészet részeként történt?...
(Ha igen, akkor a nyelvészet azóta átváltozott tudománnyá. :-)
Te is bevezethetsz a változtatásokat, ma is.
"de a "megfelelő mederben tartás" rovására..."
miféle mederben tartás? miféle meder? és ki tartja benne? és mi a megfelelő?
@szigetva:
-A történelmi események sora már a múlté, de annak értékelése folyamatosan, koronként változik, amit a történészek feldolgoznak..
-Az anyanyelv fejlődési folyamatainak vizsgálata, az eredmények időszakos komplex (nem csak statisztika) értékelése és az aktuális "nyelvhelyesség" kidolgozása fontos.
-Szerintem az pl. nem helyes, hogy a nyelvi szemléleteket, amelyek nyelvenként nagyon eltérőek, az egységesítés jegyében "modernizálják", mint ahogyan kivették a magyar nyelvtanból a
"-ba / -be" és a "-ban/ -ben" toldalékok közötti különbség magyarázatát és azok helyes használatát.
-Korábban a magyar nyelvből a "folyamatos ige" is kikerült, helyette az ikes igék bizonytalan használata került előtérbe..
Ezek a nyelvi változások nem spontán jöttek létre, hanem korszerűsítés kapcsán, de a "megfelelő mederben tartás" rovására..
@mederi: „A statisztikai alapú nyelvi változásokra való figyelés fontos, de szerintem a tudomány feladata, hogy "megfelelő mederben tartsa" a nyelvi változások aktuális folyamatát..” Nem, ez egyáltalán nem feladata. Ahogy a történésznek sem feladata, hogy belefolyjon abba, hogyan történnek ma események. Akár meg is teheti, de semmiképpen nem a feladata.
@mederi: 56 kiegészítés
Az előbbi véleményem nyilván nem kizárólag a jelenlegi, néhányezer éves múltra vonatkozó nyelvészeti kutatásra vonatkozik, amely írott szövegek, és hangváltozások vizsgálatán alapul, de az elvárható bizonyosság lényeges feltételeinek ide vonatkozó részei megfontolandók..
A statisztikai alapú nyelvi változásokra való figyelés fontos, de szerintem a tudomány feladata, hogy "megfelelő mederben tartsa" a nyelvi változások aktuális folyamatát..
@cikk:
"nyelvi folyamatokat csak nyelvi adatokból lehet bizonyítani, "
Ez addig igaz, hogy nyelvi adatokból -is!- lehet következtetni nyelvi változások folyamataira, de szerintem csak ezek alapján bizonyítani nem lehet.
Először tisztázni kell, hogy miket értünk ős nyelvi adatoknak.
Másodszor milyen típusú beszélt nyelvek előtti adatokkal bővíthetők azok.
Harmadszor, milyen kulturális fejlettségi fokokhoz köthetők jellegzetes nyelvi változások, hogy a nyelvfejlődési folyamatok láthatóvá váljanak..
Mindehhez szükséges az aktuálisan illeszkedő társ tudományok kutatási eredményeinek felhasználása, hogy az elért valószínűség mértéke megközelíthesse az "elvárható bizonyosságot"..
Kitünö összesítés,ha valakit érdekel:
Mitochondrial and Y-chromosome haplogroups extracted from historic and prehistoric human remains in Europe and related remains in Asia, arranged chronologically.
www.ancestraljourneys.org/ancientdna.shtml
A táblázat alapján némi fogalmat lehet alkotni arról,hogy évezredekkel ezelött hol milyen leszármazási ágak éltek Eurázsiában.Jó fogódzó a továbbgondoláshoz.
@istentudja: Hol van e két cikkben ellentmondás énvelem, aki azt állítom, hogy a legészakibb finnes nyelvek hordozói legkevesebb 12.ooo évvel korábban jártak a délvidéken (és azóta nem jártak), mint a KM (a feltételezett közös PROTO- szláv+magyar) nyelvű populáció? De én mindezt gyöknyelvészet eredményei alapján mondtam, még mielőtt genetikáztak volna. (Vagy mielőtt még én tudtam volna ezekről:-).
@Krizsa:
"S 12.ooo évre meg már nem terjednek ki most divatos a DNS vizsgálatok...."
Krizsa,tudom,hogy sokan kételkednek még mindig a népességgenetika megbízhatóságában,de szögezzük le,hogy szó sincs divatról.Ez egy rohamosan fejlödö TUDOMÁNY!Sokmindenben segítségére lesz a tört.tudománynak,régészetnek,,orvostudománynak és meggyözödésem,hogy részben a nyelvészetnek is.
Amúgy az nem igaz,hogy nincsenek 12 ezer évnél korábbi eredmények.
Néhány példa:
genetiker.wordpress.com/2014/11/01/analy...he-ust-ishim-genome/
dienekes.blogspot.se/2014/11/genome-of-k...per-paleolithic.html
Altai-Denisovans,have gene flow from -->Altai-Neanderthal's
Ongee, Altai Denisovan's [0.5%] and Ust-Ishim-K-526 [2%+/-larger segments] have gene flow from Neanderthal.
Altai Denisovan/Alati Neanderthal share/close. Non African populations share/closer to Mezmaiskaya Neanderthal.
Neanderthal range.
Nos...
@istentudja: Na, visszajöttem (Magyarhonból).
".... ez nem biztos". IGY IS VAN. Hogy ez egyáltalán nem biztos.
ELLENKEZŐ ÉRV HIJÁN (s a hivatalos nyelvtudomány "hiján van" ellenkező érveknek),
az a sokkal valószínűbb, hogy az etnikum és a nyelv, igenis, ÖSSZEFÜGG.
A sokkal valószínűbb tehát az, hogy a magyar nyelv előnyelve a KM (az eurázsiai) protonyelv.
És az összes hasonló ragozó nyelv mitőlünk ment délre (mert nagyon fázott), majd keletre, miért pont keletebbre? Mert és nem Európába, mert a Fekete-tenger mocsarai miatt kb. 3ooo évig nem volt visszaút.
Majd sokan visszaáramlottak a KM-be - a délvidéken szétnyílt szótagjaikkal.
Miközben a msslhangzó torlasztó szlávok sose nem mentek le egészen a délvidékig, pedig bizony "régről" ők a mi a nyelvrokonaink.
A "finnes-északiak" szintén a KM-ből menekültek melegebbre tájakra, de MIKOR??? !!! 12.ooo, vagy még több évvel MIELŐTTÜNK.
S 12.ooo évre meg már nem terjednek ki most divatos a DNS vizsgálatok.
A SZLÁV és az ázsiai jövevények (szavak) tehát nem jövevények, hanem "menevények" - mitőlünk mentek elfelé.
S a MAGYART ne nevezzétek még magyarnak olyan korokban, amikor még senki nem nevezte őket annak, mert az tényleg butaság.
Ha így állítod össze a sztorit - minden a helyére kerül.
Csak a hivatalos IND- és finnugor nyelvészet nem fog a helyére kerülni többé - de az az ő bajuk.
@istentudja:
Ezért nem:
It is generally accepted today that multivariate analyses comparing ancient and modern skulls do not necessarily indicate a stronger biological relationship between similarly looking skulls.
phys.org/news/2014-11-ancient-dna-europeans.html
(Szori for máj Hángerien!)