Vita az Indus-völgyi civilizáció írásos kultúrájáról
Volt-e saját, önálló írásuk 4 ezer évvel ezelőtt az indiaiaknak vagy nem? A Harappa és Mohendzso-Dáró romvárosaiban megtalált feliratok vajon valóban írásjeleket tartalmaznak-e? A kutatókat még mindig megosztja a kérdés.
A mai Pakisztán területén található Harappa és Mohendzso-Dáró 4 ezer éves romvárosai kontinenseket átölelő nyelvészeti vitát robbantottak ki pár évvel ezelőtt. Az Indus-völgyi civilizációk ugyanis számos megfejtetlen feliratot hagytak hátra, amelyekről egyesek azt feltételezték, írott szöveget tartalmaznak, mások pedig az ellenkezőjét próbálták bebizonyítani.
2004-ben három amerikai kutató amellett érvelt, hogy e feliratok jelei nem képezhettek írást. Mint kiemelték, a fennmaradt szövegek között egyetlen hosszabb sincs, pedig a hosszú, folytonos szövegek alapvető jellemzői a kifejlett írással rendelkező kultúráknak. Az Independent magazin egy mostani cikke összegzi a vita jelenlegi állását.
Az Indus-völgyi civilizáció virágkora valószínűleg még az indoeurópai bevándorlás előttre tehető. Emiatt gondolják egyes indiai nyelvészek, hogy az Indus mentén akkor még egészen más nyelveket beszélhettek, esetleg egy – az azóta északról India déli részére szorult – dravida nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet. A dél-indiai történészek számára presztízskérdés, hogy az Indus-völgyi civilizáció jelei már egy kifejlett írást képeztek-e vagy sem.
Indiai kutatók Rajesh Rao vezetésével nemrég számítógépes analízisnek vetették alá a fennmaradt feliratokat, és arra a – tavaly a Science magazinban is publikált – eredményre jutottak, hogy a feliratok jelei az ismert nyelvek írásjeleinek elosztását követik. Az indiai kutatók módszereit és következtetéseit azonban azonnal kétségbe vonta az amerikaiak csoportja. Így a kérdés, hogy a kérdés, hogy ismerte-e az írást az Indus-völgyi civilizáció, egyelőre továbbra is megválaszolatlan marad.