Ugyanúgy képzi az agy a jelnyelvet, mint a beszélt nyelvet
Minden jel arra utal, hogy agyunk nem a beszédre, hanem magára a nyelvre van kialakítva. Amerikai kutatók úgy találták, hogy a jelelés során ugyanazok az agyi területek aktívak, mint a beszélt nyelv használata során.
Legyen szó a jelnyelvről, az angolról, esetleg a kínairól, a nyelv mindig az agy azonos területein keletkezik – adta hírül a Live Science. Az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság San Diego-i éves közgyűlésén bemutatott kutatás szerint a nyelv egyetemes és nem függ attól, hogy a beszélők a hangjukon vagy a kézmozdulataikkal kommunikálnak.
A San Diego-i Állami Egyetem kutatója, Karen Emmorey által vezetett kísérletsorozatban azt a beszéd kialakulásával kapcsolatos, széles körben elfogadott előfeltevést vizsgálták, mely szerint a jelelésért és a beszélt nyelvért az agy eltérő területei felelősek – éppen a jelelés szimbolikus, vizuális és a beszéd hallószerveinkre támaszkodó jellege miatt.
A verbális kommunikációval két agyi területet szoktak összefüggésbe hozni. Ezek a nyelvért felelős Broca-, illetve a beszéd megértéséért felelős Wernicke-központok. Korábban úgy vélték, hogy ezek az agyi területek kimondottan a beszélt nyelvvel, a beszéddel állnak összefüggésben, mivel közel találhatók a hangszálak működéséért felelős területekhez és a hallókéreghez, amit a hangok érzékeléséhez használunk. Ebből kiindulva azt feltételezték, hogy a jelnyelvet (a vizsgálatban az amerikai jelnyelvet) használók olyan más agyi területeket használnak majd inkább a kommunikáció során, mint például a látókéreg környéke.
A kutatók a vizsgálathoz két tesztcsoportot alakítottak ki. Az egyikbe 29 siket amerikai jelnyelvi beszélőt soroltak, a másikba 64 halló angol anyanyelvű személyt. A vizsgálatban résztvevőknek ezt követően képeket mutattak, amelyek hétköznapi tárgyakat ábrázoltak: madarat, gyümölcsöket, tárgyakat. A résztvevőknek a látottakat jelelniük vagy kimondaniuk kellett, miközben egy PET-készülék (pozitronemissziós tomográf) segítségével megfigyelték az agy vérellátásában bekövetkező változásokat.
A kutatók nem találtak különbséget a két csoport agyműködése között. Mindkettőnél azonos mértékben volt aktív a Broca- és a Wernicke-központ.
„Ugyanaz a helyzet, akár beszélt, akár jelelt nyelvről van szó” – nyilatkozta Emmorey. „Az agy nem tesz különbséget. Az, hogy sok jel szimbolikus jellegű, nem változtatja meg a nyelvhasználat neurológiai alapjait.
Mindez arra utal, hogy az agy nem a beszédre, hanem a nyelvre van kialakítva.”
@cikk:
„Az agy nem tesz különbséget. Az, hogy sok jel szimbolikus jellegű, nem változtatja meg a nyelvhasználat neurológiai alapjait..."
Most olvasom először ezt a cikket, és örülök az eredménynek.
Pontosan ezen gondolkoztam, hogy a korai, ősi nyelvbeoltott tudások, amelyek kapcsolatrendszerek formájában a külvilág megfigyelt jelenségeit tükrözik, csak olyan feltételekkel jöhettek létre, amiről ez a cikk is szól..
A primitív körülmények a kőkorban nem jelenthették azt, hogy az emberek ne próbálták volna megérteni a körülöttük lévő jelenségeket. Sokszor becsapták őket a jelenségek és hibás következtetések születtek, de mégis előre vivők voltak..
A sokféle módon és környezetben kifejlődött nyelveket szerintem érdemes volna megőrizni, mert sokat és sokféle megközelítéssel mondanának el rólunk emberekről.. Nagyon tanulságos volna.