Tovább várat magára a karintiai helységnévtábla-vita megoldása
Megoldás helyett további tárgyalások várhatók a karintiai kétnyelvű helységnévtáblák körüli vitában, miután a legnagyobb szlovén kisebbségi szervezet elutasította a javasolt kompromisszumot.
Míg két másik kisebbségi szervezet elfogadta, a Karintiai Szlovénok Tanácsa szombati ülésén az előzetes várakozásoknak megfelelően leszavazta a Karintia tartomány és a szövetségi kormány képviselői által kidolgozott megoldást.
A Gerhard Dörfler tartományfőnök és Josef Ostermayer, a miniszterelnöki hivatal államtitkára által pénteken felkínált megoldási javaslat szerint azokon a településekben lenne kötelező szlovén-német kétnyelvű földrajzi megjelöléseket használni, ahol legkevesebb 17,5 százalék a szlovén nyelvűek aránya. A kisebbségi szervezetek eredeti célkitűzése az alkotmánybíróság döntéseiben irányadóként megnevezett tíz százalékos, a tartományé az 1976-os kisebbségi törvényben megszabott – azóta alkotmányellenesnek minősített – 25 százalékos küszöb volt.
Dörfler és Ostermayer szombaton sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a tanácsnál nem talált támogatásra a kompromisszum. Noha a tartományfőnök elképzelhetőnek tartja, hogy akár a kisebbségi szervezetek nélkül szülessen meg a végleges törvénytervezet, Ostermayerrel együtt késznek mutatkozott a tárgyalások folytatására. Az államtitkár a karintiai politikussal ellentétben hangsúlyozta, olyan rendezésre törekszik, amellyel minden érintett egyetért. A tanács elnöke, a tapasztalt nemzetközi diplomata Valentin Inzko szintén a tárgyalások folytatása mellett foglalt állást.
A megoldáskeresésbe vasárnap a köztársasági elnök is tevékenyen bekapcsolódott, azzal, hogy több mint kétórás megbeszélést folytatott Valentin Inzkóval. A tárgyalások után közös közleményben hangsúlyozták, hogy bíznak a vita közös egyetértésen alapuló megoldásában. Egyetértettek abban, hogy „nem a százalékos arányt" tartják egy megállapodás legfontosabb elemének.
A kétnyelvű feliratok mellett az egyeztetések tárgya még az is, hogy egyes dél-karintiai településeken a szlovén is hivatalos nyelv legyen-e, és az is, hogy mennyi kulturális támogatást kapjanak a szlovén nemzetiségű karintiaiak.
A 17,5 százalékos határ szerint 165 helyiség kapna kétnyelvű táblákat, mintegy kétszerese a jelenlegi számnak. Az Inzko vezette tanács 175 településhez ragaszkodik, s azzal vádolja Ostermayert, hogy a kulturális támogatásokat nyomásgyakorlásra használta fel.
Az ausztriai szlovén és a horvát kisebbségnek már az 1955-ös, Ausztria szuverenitását visszaadó államszerződés különleges jogokat biztosított. Köztük szerepelt a kétnyelvű földrajzi megnevezések használatának joga, ennek részletes szabályozását azonban azóta sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Dörfler és Ostermayer az elmúlt évtizedek sikertelen megoldási kísérletei után két hónapos, részben a kisebbségi képviselők bevonásával lezajlott tárgyalások után alakította ki javaslatát. A karintiai vezetés korábbi szigorúan elutasító álláspontjához képest előrelépést jelentett, hogy Dörfler nyitottnak mutatkozott a tárgyalásos rendezésre.
A kormány és a tartomány egyetért abban, hogy még a nyári törvényhozási szünet előtt alkotmányos törvénnyel kell pontot tenni a fél évszázados vita végére.