Többen is szökésben!
Miért szökik az év és a kút? A februári szökőnap nyomán szökdelünk, szökdécselünk, míg ki nem szökünk az űrbe.
Azt már régebben megírtuk, hogy a szökőévekben betoldott februári szökőnap a rómaiak miatt nem február 29., hanem Mátyás ugrása, azaz február 24. Szökőévekben a február végi névnapok eggyel arrébb tolódnak: február 24-ről Mátyás 25-re ugrik, és tolja a többi névnapot is. Ezt azonban sokan nem tudják, így fordulhat elő, hogy egyes naptárakban a február 29. szerepel szökőnapként. Annak járunk utána, hogy miért szökőnapnak nevezik a szökőévbe betoldott napot. Emellett más szökésekről is szó lesz.
(Forrás: nyest.hu)
Először A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát (TESz.) lapoztuk fel, hogy a szökik szó eredetét megtudjuk. A szó ótörök eredetű (sek ’ugrál, gyorsan megy’), mely sek, esetleg sik alakban került a magyarba. Ez a szëk formán keresztül labializációval és ikesedéssel alakult szökikké. Elsődleges jelentése a forrásnyelvi jelentéshez hasonlóan ’ugrik, ugrál’ volt. Ez a jelentés manapság inkább a szökell, szökdel származékszavak esetében él, míg a szökik szót ’menekül, kitör, kimegy’ értelemben használjuk.
Az angolban is az ugráshoz van köze az elnevezéseknek: leap year ’ugrás év’, leap day ’ugrás nap’. Emellett a finn karkausvuosi is ugyanilyen szerkezetű összetétel.
A szökőév, szökőnapi kifejezések pont a cikkünk elején emlegetett Mátyás ugrásával vannak kapcsolatban. Ilyenkor ugyanis a névnap átugrik, azaz átszökik február 25-re. Szó sincs tehát menekülésről vagy kitörésről, az elnevezésnek az ugráshoz van köze. Ezt bizonyítják a régebben használatos ugró esztendő, szökellő esztendő kifejezések is.
Ugrás és lövellés
Nem csak a napok tudnak azonban szökni. Összetett szavaink közül azokat vizsgáljuk most, melyeknek a szökő az előtagja. Ezek közül a TESz. csak a szökőkút szóval foglalkozik. Itt a szökik ’ugrik, kitör, lövell’ jelentésben szerepel. Valószínűleg közrejátszott a kifejezés kialakulásában és megszilárdulásában az is, hogy a németben a szökőkút Springbrunnen ’szökőkút’, valamint a fent említett szökőév, szökőnap kifejezések megléte is ebbe az irányba hathatott. 200-300 évvel ezelőtt ugyanis még használták a szökdöző kút, ugró-kút, lövellő kút kifejezéseket is.
A gejzír szó tulajdonnévi eredetű. A Geysir nevű izlandi szökőforrás neve az angolban vált köznévvé, majd innen terjedt el avilág nyelveibe.
Ma már inkább az izlandi eredetű gejzír szót használjuk a szabályos időközönként feltörő forrásokra. Régebben azonban a szökőforrás elnevezés is előfordult, mint az a Kassától nem messze található ránkfüredi szökőforrást ábrázoló képeslapról is kiderül. Ez a herlányi gejzír néven is ismert időszakos forrás mesterséges fúrás nyomán keletkezett 1875-ben, és másfél naponta tör fel belőle a víz 15-20 méter magasra.
(Forrás: http://postcards.hungaricana.hu/)
A szökőár szót azonban manapság is használjuk, mégpedig két jelentésben is. Egyrészt így nevezik a tengereken és óceánokon tapasztalható legnagyobb mértékű dagályt. Ez akkor alakul ki, amikor a Hold és a Nap egy irányból vonzza a Föld víztömegeit.
Sokkal gyakrabban fordul azonban elő a szökőár kifejezés katasztrófahírekben. Szökőárnak vagy cunaminak nevezzük azokat a földrengés vagy tenger alatti vulkánkitörés nyomán keletkező óriáshullámokat, melyek végighaladva az óceánon a földrengéstől távoli vidékeken is hatalmas pusztítást vihetnek véghez. Ezt a természeti jelenséget japán eredetű szóval cunamiként is emlegetik. A hullám akár 50 méteresnél is magasabb lehet, és mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Akár több százezer ember életét is kiolthatja egy szökőár.
Ugrás az űrbe
Végül ejtsünk szót a szökési sebesség kifejezésről. Ezt arra a sebességre használják, amire fel kell gyorsítani egy űreszközt ahhoz, hogy egy bizonyos égitestről indulva parabolapályára álljon, azaz elhagyja azt az égitestet – más szóval elszökjön tőle. Ennek a sebességnek másik neve a második kozmikus sebesség. Az első kozmikus sebesség pedig az a sebesség, amivel egy űreszköz körpályára állítható egy adott égitest körül.
Mennyire kell felgyorsítani egy űrhajót ahhoz, hogy Föld körüli pályára álljon? Több mint 28 ezer km/h-ra! Ez a sebesség egy autónak még a szökőnapon is sok lenne.
(Forrás: Wikimedia commons / NASA /PD)
Forrás
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.)
@mederi: Hogyne, és szemantikailag is transzparens, hiszen aki szöget ver be, az időnként a kezére csap, és akkor ugrik egyet...
Szerintem nagyon is lehetséges, hogy az alap szó a "szeg/ szög" lehet., és belső képzésű a "szökik" ige szótöve.
PL.:
Szög-vel:
egyrészt
/--->szöggel (=szeggel)--->szögel (=szegel)
másrészt
//kimondva a "szögvel" talán "tájszólással"---> szökve(l)-->szök(ik)
(itt már elvált a "szeg szótövű" jelentés "szeggel-->szegik"----->(el-)szegődik")
hasonló: "szokva(l)-->szókkal-->szok(ik)..
-Az "-ik" tájszólásban nem kapcsolódik sem a "szök"-höz, sem a "szok"-hoz!
A "szokok menni", "megszökök ha bezárnak", szintén tájjellegű mondatok, vagyis nem "visszaható igében gondolkoznak" a vidékiek bizonyos területeken.. Úgy gondolom, nekik (is) lehet igazuk..
Érdekes párhuzam az újlatin nyelvekből: a latin salire 'ugrik, szökik' mai jelentése az olaszban 'felmegy', a spanyolban 'kijön, kimegy', '(el)jár vkivel', 'szórakozni megy/jár'.
Ennek gyakorító képzős alakja, a saltare jelentése 'ugrál, táncol' volt a latinban, az olaszban és a spanyolban ma 'ugrik, ugrál' (innen az ol./sp. salto 'szaltó, ugrás' is).