Több kitörés, mint nap
A most észlelt kitörések szerdától eredményezhetnek látványos sarki fényeket az égbolton, befolyásolhatják az elektromos eszközök működését is.
Erős napkitöréseket észlelt az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA Napdimanikai Obszervatóriuma (Solar Dynamics Observatory) az elmúlt két napban, a legutóbbit közép-európai idő szerint kedd hajnalban. Az első, X1 7-es fokozatú kitörést hétfő hajnali 4 óra 17 perckor produkálta a központi csillag. Aznap este, 18 óra 5 perckor egy még erősebb, X2 8-as kitörést rögzítettek a NASA szakemberei, a keddi már X3 2-es fokozatú volt. Az utóbbi tizennégy hónapban a mostaniak voltak a leghevesebbek.
A NASA közlése szerint a hétfő hajnalit koronakidobódás (CME) kísérte, a kitörés azonban nem a Föld felé történt, úgyhogy különösebb veszélyt nem jelentett. A jelenséget a Távol-Keleten mindazonáltal 3-as fokozatú rádiózavar követte. A Föld felé irányuló kidobódások átlagosan 1-3 nap alatt érik el a bolygót. Főként az elektromos eszközök működését befolyásolhatják, de kárt tudnak tenni az alapinfrastruktúrában és a távközlési műholdakban is. A most észlelt kitörések szerdától eredményezhetnek látványos sarki fényeket az égbolton.
A kitöréseket előidéző napfoltok gyakorisága, a Nap felszínén kialakuló viharok erőssége 11 éves ciklust ír le. A jelenlegi 2008-ban kezdődött, és éppen felfutó szakaszában tart. Becslések szerint az év második felében éri el csúcspontját, valószínű tehát, hogy további jelentős napviharokkal kell számolni. Egy-egy napkitörés több mint egymilliárd tonna részecskét képes kilövellni a világűrbe, méghozzá óránkénti 1,6 millió kilométeres sebességgel.
A plazmafelhőben lévő nagy energiájú, töltött részecskéket a Föld magnetoszférája általában eltéríti, a két mágneses pólus környékén azonban reakcióba léphet vele, ami geomágneses viharokat gerjeszthet. Ilyenkor a plazmarészecskék az atmoszféra gázatomjaival ütköznek, ionizálják azokat, amire a levegőben levő oxigén és nitrogén fénykibocsátással reagál – ez a sarki fény.