Tetoválások kezdőknek
A tetoválás ma már mindennapi kultúránk részévé vált – nem árt, ha el tudunk igazodni a divatokban, stílusirányzatokban. Nem csoda, ha a témában már komoly könyvek is megjelennek. És kevésbé komolyak is.
Ez elmúlt 30 évben a tetoválások népszerűsége folyamatosan nő a világ nagyon sok részén, így hazánkban is. Nem csoda, hogy igény van ismeretterjesztő könyvekre, melyek bevezetik a különböző felkészültségű olvasókat tetoválások világába, és így egyben tovább terjesztik ennek a vizuálisan és szimbolikusan is nagyon szuggesztív testmódosításnak a töretlen előretörését. McLuhan neoprimitív globális falujában, amivé – egyesek szerint jól láthatóan – világunk folyamatosan válik. Noemi Marcos Alba spanyol nyelvű könyvének nemrég Tetoválások – Szimbólumok és írásjelek címen magyarra fordított változata is ezen könyvek közé tartozik. Mire számítson az olvasó?
Egy tetoválásokkal foglalkozó könyvnél igen nagy szerepe van a vizualitásnak, konkrétan a képeknek. Esetünkben az A5-ös méretű 160 oldalas könyv a témához méltóan bőven el van látva illusztrációkkal; a szépen nyíló könyv dupla oldalain rendszerint 6-8 fénykép és néhány további rajz is helyet kap. Cserébe azonban a képek csak ritkán eléggé nagyméretűek ahhoz, hogy a részletgazdagságukat maximálisan kiélvezhessük. Illusztrációk ezek, melyek megvillantják, bemutatják azokat a tetovált szimbólumokat, melyeket hasonló verbális tömörséggel ismertet a sok különböző apró témára bontott fejezet.
A könyv terjedelmének mintegy negyedét kitevő bevezető kitér a tetoválások ősi és legújabb történelmére, az eljárás technikai részleteire és a gyógyuló bőr biológiájára is. Különös figyelmet fordít a tetoválás hátrányaira is, így ír a fájdalomról, a fertőzésveszélyről, az egészségügyi ellenjavallatokról és a mely testfelületek tetoválása fontolandó meg különösen. Igen, egy tetovált arccal együtt élni komoly kihívást jelenthet hosszú távon. A témák sokoldalúságából már kitűnik, hogy ez a könyv olyan embereknek – feltételezhetően fiataloknak – íródott, akik most fedezik fel a tetoválások világát. Lehet, hogy utcán, strandon, kedvenc zenészükön, idősebb ismerősükön vagy magazinokban már találkoztak tetoválásokkal, és akár már fontolgatják, hogy ők is tetováltassanak testükre, és az ehhez megfelelő természetes kíváncsiságából fakadóan – vagy a jól nevelt gyerekek komolyságával – a tetoválás minden kapcsolódó aspektusáról szeretnének tudni egy kicsit.
Az interneten Noemi Marcos Alba több könyvének címét és ismertetését is megtaláljuk: többek között a feketemágiáról, a templomos lovagokról, szentekről, amulettekről és talizmánokról szólnak. Feltételezhetően tehát nem a tetoválások, de még csak nem is a szimbólumok vagy írásjelek szakértőjének értekezését tartjuk a kezünkben. A kötet írásokkal kapcsolatos megbízhatóságáról sokat elmond, hogy azt állítja: sokan vallásosságuk miatt tetováltatnak magukra héber feliratot. A valóságban a zsidó vallás a tetoválást tiltja. A könyvben egyébként is keveredik a nyelv és az írás fogalma. Az alcímben ígért írásjelek részletes bemutatására egyébként se számítsunk, ezeknek mindössze öt szűkre fogott oldalt szentel a könyv, melyeken a latin betűs nyelvek betűtípusai mellet említésre kerül még a héber, a perzsa, a szankszkrit, a latin, a japán és a kínai nyelv is. (Kultúrspecifikusnak vagy véletlenszerűnek tűnik például a cím tipográfiája is, amiben a T-k szembetűnően keresztek.)
(Forrás: moly.hu)
A könyv szakmai mélysége időnként ugyan hagyhat kívánnivalót maga után, de mivel egyértelműen ismertető jellegű könyvről van szó, ugyanilyen fontos kiemelni, hogy a benne rendszerezett információ mennyisége már önmagában meghaladja a tetoválásokat viselő átlagember tudását, de sajnos még a tetováló mesterek egy részének ismeretét is.
A könyv további része a klasszikus tetoválások bemutatására koncentrál. Sok más mellett megtaláljuk például az oroszlán, a sárkány, a pillangó, a rózsa, a szív, delfin, a koponya, a lóhere szimbolikájának rövid ismertetését is. A klasszikusságon kívül a bizonyos esztétikai szempontok szerinti „tökéletesség” köti még össze a könyvben tárgyalt tetoválásokat és az illusztrációkat is. Emiatt feltűnően hiányozik pár szorosan kötődő, izgalmasnak tűnő terület, így például a tetoválásnak rosszabb hírnevét adó témák: a bűnözéssel (gengek) és börtönökkel összefüggő, a hibás és elrontott, a gyűlöletkeltő tetoválások, a drogfogyasztáshoz kapcsolódó és az perverz, szexuális, ízléstelen vagy gusztustalan tetoválások. A nyest számára különösen érdekesek lehetnének például a véletlenül vagy tudatosan félrebetűzött szavak esetei, amelyekhez meglepő módon még kínai karakterekre sincs szükség.
(Forrás: imgfave.com)
Hasonlóan hiányzik a humoros vagy egyszerűen csak irracionális tetoválások tárgyalása, de talán még fájóbb a napjainkban népszerű újabb trendek bemutatásának szinte teljes hiánya. Az utóbbiak esetében olyanokra gondoljunk, mint a törzsi tetoválások, képregénykarakterek és rajzfilmfigurák, brand logók (sportszerek, számítástechnikai termékek, gyorséttermek, luxuscikkek stb.), történelmi személyek, filmhősök, színészek és zenészek, illetve a popkultúra egyéb hősei, továbbá a legkülönbözőbb stílusok és stíluselemek teljesen szabad keverése és keveredése. A könyv borítóján látható hölgy két feltűnő tetoválása például teljesen értelmezhetetlen marad az összes fejezet elolvasása után is. Ezek ellenére a tetoválások iránt érdeklődő fiatalok első információéhségét kielégíti a könyv, a lelkes esztétákat pedig akár további saját kutatásra is inspirálhatja.
www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__onismereti-kerdesek__1232012-
A tetoválásokkal kapcsolatban azt nem értem, hogy lányoknál miért lett ilyen népszerű a ribancrendszám. Gondolom eredetileg valami pornós dolog lehetett (vagy nem).
@blist: Hát ja, főleg, ha pl. Google-lel fordította. :)
Ha idegennyelvű tetoválást látok magyarokon, különösen pl. kínait, mindig felmerül bennem a kérdés, hogy az alany vajon tudja-e mit varrtak rá, vagy csak tetszett neki a szókép(?) és pl. a csípős-savanyú leves receptjét mutogatja?
Nyelvi vonatkozásban, kíváncsi lennék, hogy felhívja-e arra a könyv a figyelmet, hogy az idézetek megválasztásánál (főleg a fordított idézeteknél) érdemes előtte egy kicsit kutatni, hogy az a mondat valóban létezik-e (helyes-e) az adott nyelven. Gondolom szó sem esik ilyesmiről, pedig nagyon fontos.
Pl. sokszor fordulnak hozzám fiatalok, hogy spanyolul akarnak valamilyen idézetet magukra tetováltatni, "fordítsd le". Én meg szoktam nekik mondani, hogy szívesen lefordítom, csak éppen nem biztos, hogy azt egy anyanyelvű mondaná-e úgy valaha az életben. Ezért inkább érdemes eleve létező és az adott nyelven használt idézeteket keresni.