Sms-röv.
Arido nevű levélírónk kérdezi: „Lehetnek-e károsak a nyelvhasználatra az sms-nyelvben használt rövidítések, mint a hnap, vok stb.?” A válaszom: nem, nem lehetnek károsak. Bővebben: ugyanannyira nem lesz semmi hatásuk a nyelvhasználatunkra, ahogy a távirat megjelenésének és elterjedésének se volt annak idején, pedig a híres „távirati stílus” csakugyan természetellenes volt (kihagyták a névelőket, és egyáltalán mindent, ami kitalálható volt a szövegből, nem is beszélve az eekezetek kueloenoes jelöléséről). Persze lehet, hogy a táviratírás nem volt annyira elterjedt, mint most az sms. De ez nem mennyiségi kérdés, az emberek kiválóan képesek az egyik kódról a másikra áttérni és vissza.
Egyébként az sms-ekben használt rövidítő eljárások többfélék. Az olyan rövidítéseket, mint a h (hogy) vagy a hnap (holnap), csak úgy lehet kiolvasni, ha kiegészítjük őket (ahogy itt zárójelben leírtam). Az ilyeneket angolul shorthand-nek nevezik (ennek nincs magyar megfelelője, arra a fajta rövidítésre utal, mint amilyen a pl. vagy a kb.). Egészen másmilyenek a tom, vok, szal – ezek egyszerűen az élő beszéd formáinak lejegyzései, hiszen a mindennapi beszédben valóban ilyesformán mondjuk a tudom, vagyok, szóval szavakat.
Sem a rövidítések használatának, sem az élő beszédbeli alakok hangzás utáni lejegyzésének nincs kihatása a nyelvhasználatunkra. Igaz, előfordul, hogy a gyerekek iskolai dolgozatába be-becsúszik egy-egy ilyen alak, ami remek alkalom lehet arra, hogy elbeszélgessünk velük a különböző kódok használatáról; arról, hogy a magyarban többféle írásbeli lejegyzést használunk (mást az iskolában, és mást sms-ben) – lehet, hogy ez a téma még érdekesebb és fontosabb is, mint amiről maga a dolgozat szólt. De hogy az ilyen balesetek komoly veszélyt, főleg a nyelvhasználatukra leselkedő veszélyt jelentenének, az teljes képtelenség.
Azt is kérdezi a levélíró, hogy ha én sms-t írok, használok-e efféle rövidítéseket. Igen, persze! Miért is ne?
Én úgy tudom, hogy a rekonstruált indoeurópai alapnyelvben a kilenc *neun [newn] volt.
Talán nem lenne kérdéses, hogy az sms-ben használatos rövidítéseknek van-e kedvezőtlen hatása a beszélt és az írott nyelvre, ha egyébként nem tapasztalnánk anyanyelvünk egyre romló használatát. Már magában az is sokat jelent, hogy ilyen kérdés felmerül, ugyanis ha már tanítanak valamit az iskolában, akkor azt úgy fogja fel az ember, anyanyelvének tiszteletében elmerülve, hogy azt kell követni, és ha mást tapasztal, kétségek merülnek fel benne. Nem véletlen, hogy azok, akik például kommenteléskor silányabban fogalmaznak, sűrűn ejtenek gépelési hibát és azt kiteszik közszemlére, azok mondanivalója igen gyakran zavart, ingerült, alpári. Emiatt az olvasóban az a képzet alakulhat ki, hogy a nyelvi igénytelenség más antipatikus tulajdonsággal jár együtt.
Az sms rövídítéseket olyan szellemnek kellene körülvenni, hogy az üzenet olvasója biztos legyen benne, küldője csak praktikussági okokból használja, gyakran humorosan, szellemesen, egyébként igyekszik igényesen használni a nyelvet.
Általános fegyelmezetlenség is tapasztalható, ami a nyelvhasználatra is rányomja bélyegét. A rövidítések használata önmagában tehát szerintem nem lenne hiba, de mindent lehet rosszul is csinálni.
Tudom, az Akadémia nem hatóság, ezért bátran kimondhatná a rosszra, hogy rossz, nem fogják felelősségre vonni, mert nem büntethet, viszont hangulatot teremthet a nyelművelés és a nyelv-megőrzés jóindulatú erőnek itthon, mielőtt még nagy tömegben elterjedne a magyar nyelv hazánkon kívüli védelmezésének erős hangulata.