Talán mégsem hal ki az ikema
Az ikema nyelvet ma mindössze kétezren beszélik összesen: japán és amerikai kutatók ezért projektet dolgoztak ki a nyelv megmentéséért.
Tokióból kicsivel több mint kétórás repülőúttal lehet eljutni Myako szigetére. Az ottani repülőtérről pedig további félórás autóút vezet egy másik szigetre, Ikemára. Az apró szigeten egykor virágzott a halászat, ma viszont igen csendes a környék: mindössze 800 - többnyire idős - ember lakja. Ezeknek a bennszülötteknek a nyelvváltozata teljes mértékben érthetetlen azok számára, akik a standard japánt beszélik – olvasható az UCLA Intézet honlapján.
Az ikema nyelvet még két további közösség használja, ám így is csupán összesen kétezren beszélik, többnyire a 65 év felettiek. Ha valami nem történik tehát a nyelv megmentése érdekében, 30 éven belül minden bizonnyal ki fog pusztulni.
Ezt felismervén fogtak össze 2005-ben amerikai és japán kutatók, hogy elindítsák az Ikema Projektet.
Az ikema nyelv a ryukyu nyelvcsaládba tartozó nyelvváltozatok egyike, amely az elméletek szerint valamikor a 3. és a 6. század között vált le a japán nyelvcsaládtól. Emiatt viszonylag problémásnak számít a nyelv kutatása. A projekt vezetői azonban fontosnak tartják, hogy az egyszerű nyelvtörténeti kutatáson túl szoros kapcsolatot ápoljanak magával a közösséggel is. Igyekeznek felhívni az ott lakók figyelmét a kihalófélben lévő, ám igen gazdag kulturális és nyelvi örökség jelentőségére.
Az ikema tanulmányozása érdekes megvilágításba helyezi a Japánt körüllengő „homogén mítoszt” is. Japán ugyanis sokáig meglehetősen agresszív kampányt folytatott, amelynek során elhitették a helyi nyelvek beszélőivel, hogy az ő nyelvük alsóbbrendű és értéktelenebb a standard japánhoz képest. Még ma is többen emlékeznek azokra az időkre, amikor az iskolában megkülönböztető jelzést akasztottak azoknak a diákoknak a nyakába, akik a saját helyi dialektusukban szólaltak meg. A nyelvmentők csapata jelenleg azon van, hogy kikérdezze a helyiek nyelvhez kapcsolódó élményeit, így próbálván felvázolni a helyi nyelv történetét.
A projekt résztvevői azonban nem csak a nyelvi emlékeket igyekeznek megőrizni: összegyűjtöttek egy egész könyvnyre való népi bölcsességet a gyermekszületést-és nevelést illetően (természetesen ikema nyelven), skype-kapcsolatot létesítettek a közösség vezetői és a kutatók között, videón rögzítik a helyi ünnepségeket és fesztiválokat , illetve régi fényképeket digitalizálnak.