Szótáríró csodabogár
Nem az első, de talán a legfontosabb – Samuel Johnson angol értelmező szótára alfájává és ómegájává vált a szótáralkotásnak, és nem csupán a brit birodalmon belül.
Mi lehetett a 300 évvel ezelőtt született Samuel Johnson polihisztor titka, amitől az értelmező szótárak sztárszerzőjévé avanzsált? A Dr. Johnsonként emlegetett tudós munkásságának egyik kutatója, Henry Hitchings szerint már abban is különbözött a korábbi szótáralkotóktól, hogy egy lajstromnyi szó felsorolása helyett előbb vagy 2000 könyvön átrágta magát – olvasható a BBC oldalán. Ráadásul állítólag párját ritkító memóriával rendelkezett: hároméves korában már percek alatt megjegyzett több könyvnyi imádságot is…
(Forrás: Wikimedia Commons/© National Portrait Gallery, London)
Nem csoda hát, ha két lábon járó lexikonként emlegették. A nyolc-kilenc éves munkája eredményeként megszületett szótár azonban nemcsak arról híres, hogy az addigi legtöbb, 40 000 szót tartalmazta, hanem elegáns, már-már humoros megfogalmazásairól is. Egyik leghíresebb – mondhatni elhíresült – cikkelye a zab meghatározása. A skótokért valószínűleg nem rajongó Dr. Johnson ugyanis a következőképp definiált: „egy olyan gabona, amit Angliában általában lovakat etetnek, de Skóciában az embereket is ellátja."
Johnson szótárában nem szerepeltek afféle „alantas” kifejezések, mint például a gambler (kártyás), fuss (hűhó) vagy a bang (durranás, csattanás), bevezetett viszont szóeredettel, vagy egy-egy szó különböző jelentéseivel foglalkozó megjegyzéseket. Egy anekdota szerint Johnson egy társaságban külön dicséretet is kapott egy hölgytől, hogy a csúnya szavakat kihagyta művéből. Az író viszont elégedett bólogatás helyett így kiáltott fel: „No de kedvesem! Ezek szerint maga megpróbálta megkeresni őket!”
A nagyhatású írót azonban aligha lehetett benne elsőre felfedezni - a Tourette szindrómával sújtott Johnson ugyanis kortársai szerint elsőre leginkább idegbeteg, ha nem bolond benyomását keltette. A rángatózással, tic-ekkel járó idegrendszeri betegség ugyanis akár akaratlan káromkodásra, netán morgásra vakkantásra is kényszeríti a tőle szenvedőt. A csak később azonosított Tourette szindróma elég sok megrökönyödést okozhatott a tudós környezetében. Johnson egy kislány kérdésére állítólag rossz szokásként magyarázta meglepő mozdulatait.
Ki volt tehát Dr. Johnson? Kora zsenije, az egyik legkiemelkedőbb angol könyv megalkotója? Esetleg inkább egy különös beteg ember még különösebb adottságokkal? Vagy ahogyan ő definiálta szócikkében: „Lexikográfus: szótárak készítője, egy ártalmatlan rabszolgamunkás, aki azzal foglalja el magát, hogy a szavak eredetét kutatja és részletezi jelentésüket.”