Szőnyi feliratokkal fejtik az ókori élet részleit
Az ókori latin nyelvű feliratok szövegéből következtetni lehet a római kori városok szerkezetére, közigazgatására, középületeire, lakosaik összetételére és hitvilágára – mondta az MTI-nek Borhy László, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, aki Brigetio feliratos köveiről tartott előadásokat Spanyolországban a Zaragozai Egyetem meghívására.
A 15-20 ezres lakosú Brigetio (mai Szőny) valószínűleg Severus Septimus uralkodása alatt, a II. század végén, a III. század elején kapott városi jogokat. A település három részből állt: a 6000 légióst befogadó katonai táborból, a katonák családtagjai és a légiót kiszolgáló iparosok, kereskedők lakta táborvárosból, valamint a néhány kilométerre odébb lévő polgárvárosból. Mintegy 300 olyan feliratos kő ismert, amelyek valamilyen módon Brigetióhoz köthetők, ezeket bécsi, pozsonyi és magyarországi gyűjteményekben őrzik.
„A Zaragozai Egyetem felkérésére egyrészt az utóbbi évek ásatásai során előkerült feliratokat ismertettem. Másrészt Brigetio történetéhez, városszerkezetéhez kapcsolódó feliratos emlékek érdekelték őket abból a szempontból, hogy ezek szövegéből milyen következtetések vonhatók le egy római kori település életére, működésére. A Hispániától Anatóliáig, Britanniától Észak-Afrikáig előkerülő latin feliratok olyan szövegeket tartalmaznak, amelyek helyi színezettel ugyan, de az egész Római Birodalom területére érvényesek. A saját kutatási eredményeimről, az ókori Brigetio területén előkerült latin feliratokkal kapcsolatos értelmezési lehetőségekről beszéltem, olyan problémákról, amelyek a Pannoniától távol élő ókortörténészeket és régészeket is érdekelhetik” – magyarázta Borhy László.
Tájékoztatása szerint e feliratokból kirajzolódik, hogy hol helyezkedtek el a középületek, a templomok, az amfiteátrumok, a katonai tábor vagy a polgárváros, és hogy ezek milyen viszonyban voltak egymással. A legújabb leletek között olyan feliratok is vannak, amelyek a Brigetióban állomásozó csapatokkal kapcsolatosak, a lakosság és a hadsereg viszonyáról szolgáltatnak új adatokat. Némelyikük pedig olyan légiók nevét említi, amelyekben a város szülöttei szolgáltak.
„Folyamatosan telepedtek le Brigetióban a birodalom különböző részéről idevezényelt katonák, akik a szolgálati idő letelte után nem mindig tértek haza, és ez kiderül sírfelirataikból, amelyek megemlítik a veteránok szülőhelyét. Olyanokat is ismerünk, akik távoli provinciákban szolgáltak, és nem tértek vissza Brigetióba. A legtávolabbról ideszármazott katona Anatóliából érkezett, de szerepelnek a brigetiói feliratokban Galliában, Hispániában, Germániában született légiósok is” – sorolta az adatokat Borhy László, aki olyan feliratokat is ismertetett, amelyekből brigetiói famíliák több generációjának sorsa rajzolódik ki, vagy érdekes családi összefüggésekre világítanak rá.
Érdekességként említett néhány feliratot, amelyek egy ragadványnevük alapján beazonosított családdal kapcsolatosak.
„A helyi légió katonaorvosa, medicus ordinariusa feleségének állított síremléket, aki Germania Inferior (Alsó-Germania) provinciából, Hadrianus császárról elnevezett városból, a Forum Hadrianiból származott. Ez a település a későbbi feliratokon Forensis (fórumbéli) ragadványnévként szerepel a leszármazottaknál. A családnak három felirata ismert: a már említett orvosé és feleségéé, valamint három gyermeküké, két lányé és egy fiúé, akik szintén Brigetióban hunytak el. A családhoz kapcsolható egy további felirat is, amely szerint Brigetio amfiteátrumában a Forensis famíliának 15 római láb (4,5 méter) hosszúságú ülőhelyszektort jelöl ki” – közölte Borhy László.
Elmondása szerint az ókori sírfeliratok nem voltak mentesek a játékosságtól. Ezek egyike egy fiatalon elhunyt anya és kétéves lányának állít emléket. A halottakat mindössze három személy, a fiatalasszony szülei, valamint a férje gyászolta, a sírfelirat viszont népes családként láttatja a hátramaradottakat.
„A felirat szerint a halottakat siratják az összes nagyszülők, az összes após és anyós, az összes apuka, valamint az elhunyt férjei. A lehetséges összes variációban feltüntetik a gyászolókat, noha a sírfelirat is megemlíti, hogy népes família helyett csak hárman voltak. Az ilyen játék szokásos volt a latin sírfeliratoknál. Ismerünk egy aquincumi sírfeliratot, amely három elhunyt – nagymama, a lánya és a lányunokája – viszonylatában négyes számot említ: két anya és két lánya távozott az élők sorából. Az elhunyt nagymama egyben lánya anyja, aki szintén anyja elhunyt kislányának” – fogalmazott Borhy László.