Színészet, szerelem, Monaco
Sok kislány álmodozik arról, hogy hercegnő lesz, arra már kevesebben gondolnak, hogy az milyen és mennyi kötelezettséggel jár. Grace Kelly, a philadelphiai kislány először Hollywoodot, majd Monaco hercegét hódította meg. A „Piaf” rendezőjének új filmje egy álom feladását mutatja be egy kényes politikai helyzetben, amikor egy parányi ország függetlensége volt a tét.
A Cannes-i Filmfesztiválon is bemutatott Grace – Monaco csillaga című film megosztotta a kritikusokat, május 22-e óta a magyar nézők is megtudhatják, miért. Olivier Dahan mozijának címszerepét Nicole Kidman alakítja, a moziban feltűnik Tim Roth, Milo Ventimiglia, Paz Vega és Frank Langella is. A mozi a legendás színésznő életének egyik sorsdöntő periódusát tárja elénk, amikor is Grace Kelly végleg maga mögött hagyta Hollywoodot Monaco hercegét választva.
Az igazi Grace Kelly
Grace Kelly 1929. november 12-én született Philadelphiában John Brendan Kelly és a német származású Margaret Katherine Maier Kelly harmadik gyermekeként. Gyerekkorában balettozni tanult; a színészmesterség alapjait a New York-i Színművészeti Főiskolán sajátította el. Nem sokkal később modellként dolgozott, illetve korabeli reklámokban is rendre felbukkant.
(Forrás: Wikimedia Commons)
1950-től televíziós sorozatokban kapott kisebb szerepeket, a filmvásznon először 1951-ben volt látható. Összesen 11 filmben szerepelt. Alfred Hitchcock egyik kedvenc színésznőjeként a mester három mozijában (Gyilkosság telefonhívásra, Hátsó ablak, Fogjunk tolvajt!) játszott. Oscar-díjra az 1953-as Mogambo című alakításáért jelölték, később a Vidéki lányért át is vehette az elismerést.
A tehetséges, elismert színésznőt többek közt romantikus viszony fűzte Clark Gable-hez, Cary Granthez és Bing Crosby-hoz is. 1954-ben ismerkedett meg Rainer monacói herceggel, tulajdonképpen itt indul Olivier Dahan filmje is. A Grace – Monaco csillaga című mozit Cannes-ban mutatták be először, abban a városban, ahol a színésznő és a herceg először találkozott.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Dahan hercegnője
A 2007-as Piaf című filmjével Olivier Dahan sorra járta a fesztiválokat, számtalan elismerés söpörve be. A címszerepet alakító Marion Cotillard Oscar-díjat és Golden Globe-t is átvehetett szívbemarkoló alakításáért. Dahan új mozijában szintén életrajzi elemekkel teletűzdelt, a valós eseményekből merítő történetet dolgozott fel, de a Piaf-hatást ezúttal nem sikerült elérnie.
Miért? Részben talán azért, mert mintha nem döntötte volna el, hogy miről is szóljon igazából a filmje. Egy színésznőről, aki férje, családja miatt feladta filmes álmait? Egy hercegnővé váló asszonyról, aki férje segítségére kelve megmenti Monacót? Vagy egy egymást megismerő, összeházasodó hercegi párról, akiknek a szerelmét felőrli a politika?
Grace Kelly, alias Nicole Kidman az abszolút főszereplője a filmnek, karaktere azonban mintha mégsem lenne teljesen kibontva. Mélységeiben nem igazán derül ki, mennyire is fáj neki, hogy vissza kell utasítania Hitchcock ajánlatát, mennyire akar vagy nem akar megfelelni a vele mint hercegnővel szemben állított elvárásoknak, mennyire árnyékolja be szerelmét férje eltávolodása, mennyire bántja a hideg protokoll, melyet minden körülmények közt be kellene tartania, ráadásul gyermekeivel való kapcsolatáról még ennyi sem derül ki.
Dahan és operatőre rengeteg közeli képpel dolgozik, többször Kidman arca, szeme tölti be a hatalmas vásznat, ami azonban mégsem hozza annyira közel a nő környezetével és önmagával vívott belső küzdelmét. Férje, a Tim Roth alakította monacói herceg karaktere még kevésbé kibontott, a további szerepekről nem is beszélve. Még valamelyest a Grace-nek támaszt és segítséget nyújtó Francis Tucker atya személyéről tudunk meg többet, akit Frank Langella alakít.
Kicsit történelmi, kicsit romantikus, kicsit drámai, kicsit ilyen, kicsit olyan Olivier Dahan filmje. A Grace – Monaco csillaga mindenből ad egy kis kóstolót, ezért sokaknak az ínyére lehet, de senki sem fog igazán jóllakni vele.