Siklás miatt bizonytalan időt késnek
Tudjuk, hogy a vasúti szaknyelv – mint általában a szaknyelvek – számos meglepetést okozhat az egyszerű utas és nyelvhasználó számára. Vannak azonban esetek, amikor azt hinnénk, hogy ismerjük a vasúti szaknyelvet: ha egy kocsi lekerül a vágányról, úgy mondjuk, kisiklik, az eseményt pedig kislikásnak nevezzük. Azt hihetnénk, a kisiklik már teljesen elszakadt a siklik igétől, mely eredetileg ’csúszik’ jelentésű – ma viszont kisiklásról beszélünk akkor is, a kerekek nem lecsúsznak, hanem pl. leugranak a sínekről, vagy ha a sín egyszer csak véget ér, és a vonat legurul róla. A fenti, a Keleti pályaudvaron lefényképezett utastájékoztató felirat tanúsága szerint viszont a vasúti szaknyelv ismeri a siklás fogalmát is – minden bizonnyal abban a jelentésben, amire a köznyelvben a kisiklást használnánk (feltehetően annak megnevezésével, ami kisiklott, pl.: egy szerelvény kisiklása miatt stb.).
Emellett a köznyelvben mondunk olyat, hogy valami vagy valaki hány percet/órát késik, sokat vagy keveset késik, de nem mondunk olyat, hogy hosszú vagy rövid vagy másmilyen időt késik. Annak ellenére sem, hogy egyébként az ilyen szerkezet elképzelhető, pl. minden további nélkül mondjuk, hogy valaki hosszú/rövid/bizonytalan időt tölt valahol. Úgy látszik vasutasul bizonytalan időt késni is lehet.
Más kérdés az, hogy mennyire célszerű, ha a vasút vasutasul kommunikál az egyszerű utasokkal is. A legtöbb nyelvhasználó ugyanis nem úgy fog nézni a fenti feliratra, mint a vasúti szaknyelv egy érdekes dokumentumára, hanem úgy, mint egy értelmetlen, de legalábbis meglehetősen rosszul megfogalmazott mondatra.