Párzó teknősök maradványai kerültek elő
Szexuális aktus közben érte a halál azokat a teknősöket, amelyek megkövült maradványaira a németországi Messel mélyedésben bukkantak német kutatók.
A Darmstadt közelében lévő Messel olajpalabánya 47 millió évvel ezelőtt élt állatok fosszíliáit rejti, a lelőhely ezért valóságos kincsesbánya a kutatók számára. A mai Messel mélyedés egykor mély, vulkanikus krátertó volt nedves, trópusi környezetben. A párosodó teknősök aktus közben a tó alsóbb rétegébe csúszhattak le, ahol a vulkanikus mérgező gázok okozhatták pusztulásukat.
Messel egyébként az 57-36 millió évvel ezelőtti eocén kor egyik leggazdagabb lelőhelye, feltárása segíthet megismerni az akkori élővilágot. Korai lovak, hüllők, főemlősök, rovarok, madarak és denevérek maradványai kerültek már elő itt.
A tetten ért teknősök a mára kihalt Allaeochelys crassesculpta faj egyedei voltak, amelyek mérete meglehetősen kicsi, mindössze 20 centiméter körüli. Leginkább az Új-Guineában és Ausztráliában honos malacképű teknőshöz (Carettochelys insculpta) hasonlíthattak, amelyek a legközelebbi rokonuknak számítanak a ma élő teknősfajok közül – mondta el a LiveScience című ismeretterjesztő portálnak Walter Joyce kutatásvezető, a Tübingeni Egyetem munkatársa.
Mint Joyce felidézte, az állatokat – számukra meglepő módon – általában párban találták meg, egy hímet és egy nőstényt együtt, összesen kilenc párt. A nőstények kicsit nagyobb méretűek voltak, mint a hímek, farkuk rövidebb és felnyíló alsó páncéllal rendelkeztek, ami segíthette tojásrakásukat. Minden párban a hátsó részükkel irányultak egymás felé a teknősök, két pár esetében ráadásul a partnerek farka egy vonalban volt.
„Ez éppen az a pozíció, ahogyan az élő teknősök farka elhelyezkedik párzás közben” – közölte Joyce. A kutató szerint mindez kivételessé teszi a fellelt fosszíliákat, mert soha eddig nem bukkantak rá így gerinces állatokra. Mint hangsúlyozta, elképesztően kicsi annak az esélye, hogy a partnerek aktus közben egyszerre pusztulnak el, majd mindkét maradvány épségben meg is őrződik. A tanulmányt részletesen a brit Királyi Társaság Biology Letters című szakfolyóiratában ismertetik a szerzők.
Az állatok félelem ösztöne általában nagyobb az emberénél. Párzás közben megeshet emlősöknél, hogy a nőstény hüvelye hirtelen rémület során összezárul és beszorítja a hím hímvesszőjét. Képzeljük el, hogy ijedtükben összevissza ugrálnak és ez mekkora fájdalmat okozna nekik. Az embernél is megeshet ez, de viszonylag ritka az ilyesmi, miután az ember veszélyérzete kisebb. De ha bekövetkezik a baj, akkor tanácsos megnyugodni, mert a húzkodással nem érünk el semmit és sokat árthatunk a nemiszervünknek.
@Szántó István: Azért ezen az oldalon ne kezdjünk már el kreacionista összeesküvés-elméleteket szövögetni olyan utalásokkal, hogy "Ezekről kevesebb a híradás." A Biblia nem természettudományos irat, sosem volt az, és hitelesíteni csak úgy lehet, ha minél régebbi kéziratokat fedezünk fel. Ekkor a Biblia aktuális szövegének hitelessége változhat, még esetleg az emberiség történelmének eseményeivel is mutathat párhuzamot, de földtörténeti távlatokban semmi mondanivalója nincs a számunkra.
Aki pedig még mindig a hiányzó fosszíliákon lovagol, az igazán visszatekinthetne csupán a közeli hetvenes évekig némi válaszért:
Niles ELDREDGE & Stephen J. GOULD (1972). Punctuated equilibria: An alternative to phyletic gradualism. in T. J. M. Schopf. ed., Models in Paleobiology, Freeman
Niles ELDREDGE & Stephen J. GOULD (1977). Punctuated equilibria: The tempo and mode of evolution reconsidered. Paleobiology 3 : 115-151
Elég nyilvánvaló, miért nem egyenletesek a leleteink. De persze lehet a végtelenségig a hülyét játszani, mint ebben a videóban is (kb. 2:00-3:00) : www.videoweed.es/file/pmnm2vo3nf9ht
"hiányzó átmeneti formákról számot nem adó evolúcióé.' Ez így nem igaz ,pl. a cetek fejlődéstörténetét szépen le tudják vezetni : en.wikipedia.org/wiki/Archaeoceti
A Messel palából nem kevés szenzációs lelet került elő, és feltűnő a fosszíliák tömeges előkerülése. Eleinte az evolucionisták örültek a kihalt fajok leleteinek szaporodásának, mert a kihalt fajták szerintük alacsonyabbrendűek és kezdetlegesebb formák mint a mai túlélők. Viszont számos ma élő állat és növényfaj kövületei előkerültek. Ezekről kevesebb a híradás. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük, akkor a leletek inkább egy világmérető geológiai kataklizmának a bizonyítékai mint a hiányzó átmeneti formákról számot nem adó evolúcióé.A Biblia ezt az eseményt özönvízként jelöl meg, és szinte minden nép hagyományaiban megtalálunk. Halakat táplálkozás közben ért el a halál. A National Geographic is közölt képet egy ragadozó emlős maradványairól, amelynek szájából egy épp rágott lábszárcsont volt. Mammutok pusztultak el zöld fűvel a gyomrukban. A Bibliát hitelesítő régészeti leletek megint gyarapodtak.