Osztrák–magyar közös örökség
Bécsben, az osztrák állami levéltárban található a második legfontosabb magyar történelmi irattár a Magyar Országos Levéltár után. Idén nyolcvanöt éve, hogy magyar kirendeltség is működik a Staatsarchivban. A háromfős csapat az 1526 és 1918 között keletkezett közös szellemi örökség Magyarországot érintő dokumentumait kezeli. Az MTI-Press ebből az alkalomból beszélgetett Fazekas Istvánnal, a delegáció vezetőjével.
A küldöttség története 1918-ig nyúlik vissza. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után a levéltári anyagokról és más szellemi javakról is ugyanúgy tárgyalások kezdődtek az utódállamok között, mint az anyagi javakról. A levéltári hagyatékról Ausztria és Magyarország végül nyolc évi tárgyalás után, 1926-ban írt alá megállapodást a Bécs melletti Badenben.
Közös szellemi tulajdon
Az egyezmény kimondta, hogy a birodalom egykori levéltári örökségét nem lehet fizikailag felosztani, mert az közös szellemi tulajdont képez. Így a Magyarországot érintő dokumentumok is Bécsben maradtak, és ennek a kezelésére Magyarország a következő évben levéltárosokat küldött az osztrák fővárosba. „Az egyezmény azóta is a két fél megelégedésére működik” – húzta alá Fazekas István.
Az az időszak, amelyre a szerződés tartalma kiterjed, a közös állam időszakát öleli fel V. Ferdinánd uralkodásának kezdetétől (1526-tól) 1918-ig, a kettős monarchia felbomlásáig. Nem tartoznak a közös szellemi tulajdon körébe viszont a Német-római Birodalom dokumentumai, miután a történelmi Magyarország sosem volt része a birodalomnak.
– Az archívum hivatalos neve Házi, Udvari és Állami Levéltár, ez nagyjából tükrözi az itt őrzött anyagok jellegét is – fejtette ki Fazekas István. – A „házi” jelző a Habsburg-Lotharingiai uralkodódinasztia családi levéltárait, az „udvari” a több száz fős udvartartás, az „állami” pedig a külpolitika dokumentumait jelenti. Hozzá tartoznak a kamara, vagyis a központi pénzügy igazgatás anyagai is, a kétfős katonai delegáció pedig a közös katonaság iratanyagát kezeli.
Tájékoztatása szerint 1927-ben a bécsi zavargásokban leégett az Igazságügyi Palota az irattárral együtt. 1945-ben, majd 1956-ban a budapesti levéltár kapott találatot. Mindhárom alkalommal rengeteg dokumentum semmisült meg, odalett többek között a polgári kori minisztériumi iratanyag jó része is. A hiányzó ismereteket ma a Staatsarchiv állománya segít kiegészíteni.
Ferenc József és Sissi magánlevelei hiányoznak
– A magyar szempontból legjelentősebb bécsi iratok közé tartoznak a központi magyar kormányszervek és a legfontosabb magyar urak levelezése az uralkodóval – jegyezte meg a szakember. – A pénzügyi igazgatás, a Kamara például nagyon sok iratot termelt, mert gyakorlatilag minden ügy átment a kezükön.
Az iratok jegyzékbe vétele ma is a levéltárosok egyik fontos feladata. Kiemelkedő jelentőségű „kincsek” azonban ma már nem kerülnek elő. – A történész munkája a közvélekedéssel ellentétben az apró dolgok tanulmányozásából áll – magyarázta Fazekas István.
De természetesen nemcsak a birodalom hétköznapi működésének iratait őrzik a levéltárban, hanem fontos nemzetközi szerződéseket is. Itt található például az 1538-as váradi béke eredeti példánya, az 1711-es szatmári béke két eredeti példánya és az 1814-1815-ös Bécsi Kongresszus záróokmánya is. – A Habsburg levelezésben is nagyon sok izgalmas dolgot lehet találni. Elsősorban Rudolf főherceg iratanyaga szokott komoly érdeklődést kiváltani – fedte fel a küldöttségvezető. – Sajnos nincs itt az a levelezés, amelyet a kutatók nagyon szívesen forgatnának: Ferenc József és Sissi magánlevelei. Miután az uralkodói párnak volt leányági leszármazottja, és az ő örökösei ma is élnek, ez a levelezés, amelyből az 1960-as években egy komoly válogatás is megjelent, ma is magántulajdonban van.
Az állomány mind a mai napig gyarapszik
A polcokat megtöltő aktákban azért sok más érdekességet is találni, köztük titkosírással írt diplomáciai üzeneteket vagy éppen a Bach-korszak titkosrendőreinek jelentéseit. Megtudni belőlük azt is, hogy a török porta Béccsel nem ritkán magyarul levelezett a német és a török nyelvet is ismerő fordítók hiányában.
A levéltárat felkeresők többsége történelmi kutatásokat végez, de vannak családkutatók is. – A Házi, Udvari és Állami Levéltár sajnos ezen a téren kevesebbet tud kínálni, itt valóban a nagypolitikát őrzik. Legfeljebb abban az esetben tud segíteni, ha olyan személyről van szó, aki közös állami szolgálatban állt. A katonai archívum több segítséget tud nyújtani, elsősorban az első világháborús veszteséglisták és sebesülési kartotékok alapján – közölte Fazekas István.
A levéltári állomány mind a mai napig gyarapszik, leginkább vásárlások révén. Elsősorban a Habsburg család iratanyait szokták vásárolni az árveréseken. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az archívumnak lehetősége nyílt Erzsébet királyné négy érdekes levelét megszerezni, de az utolsó pillanatban mégis le kellett mondaniuk azokról. – A 20 ezer eurós kikiáltási áron kínált dokumentumoknak kivételesen politikai jelentőségül is volt, de a tulajdonos az árverés előtt egy órával visszavonta az ajánlatot – mesélte a történész.