Hatékonyan segítik egymást a hallgatók
Amikor Pooja Nath még a kanpúri műszaki egyetem hallgatója volt – ez egy elit mérnöki iskola Indiában –, úgy érezte, hogy teljesen el van szigetelve a többiektől. Nem csoda: vele együtt mindössze három lány tanult az egyetemen, és míg a fiú évfolyamtársak együtt igyekeztek megbirkózni a felmerülő problémákkal, Pooja kénytelen volt magára maradva küszködni a számítógépes laborban. Akkoriban még senkinek sem volt laptopja, és internetkapcsolat sem állt rendelkezésre a kollégiumi szobákban. Tehát mindenkinek a laborban kellett együtt dolgoznia – a fiúk persze zavartalanul kommunikáltak, villámgyorsan segítséget nyújthattak egymásnak, a lányok viszont mindezt csak a partvonalról szemlélhették.
A fiatal nőként abban a kulturális közegben szerzett élmény mindazonáltal meghatározó volt: ez vezetett ahhoz, hogy a most 30 éves Pooja Nath Piazza néven megalapítsa saját start-up vállalkozását a kaliforniai Szilícium-völgyben. Pooja fejében, aki nőként először került szülővárosából a rangos műszaki főiskolára – majd pedig elmenekült az indiai hagyományok szerint megszervezett házasság elől, és vállalkozásba fogott –, a Stanford Graduate School of Businessen töltött első éve alatt fogant meg a szorgalmi feladatokhoz segítséget nyújtó website létrehozásának gondolata 2009-ben.
A Piazzára regisztrált diákok kérdéseket tehetnek fel kurzusoldalukon, erre mind társaik, mind az oktatók reagálhatnak. Az oktatók moderátorként közreműködnek az esetenként kialakuló viták kezelésekor, megerősítést adva a legjobb válaszoknak, és valós időben követve nyomon, hogy melyek azok a kérdések, amelyek a leginkább foglalkoztatják a hallgatókat. A válaszokhoz színkódok is tartoznak, így a hallgatók könnyen azonosíthatják az oktató észrevételeit.
Bár léteznek hasonló célú szolgáltatások – ilyen például a Blackboard, egy oktatási szoftvereket gyártó cég alkalmazása –, a Piazza platformjának egyértelmű előnye, hogy kifejezetten a gyors visszajelzések kiszolgálására tervezték. Figyelmeztető értesítések segítik a gyors információcserét, egy kérdésre átlagban 14 perc alatt érkezik válasz.
„A Piazza ötletéhez az a dinamika szolgáltatta a mintát, amit a kanpúri főiskolán kívülállóként megfigyelhettem: hihetetlenül gyorsan és hatékonyan érkezett a fiúk számára a segítség a teremben tartózkodó társaktól” – nyilatkozta a The New York Timesnak már a vállalkozás alapító ügyvezetőjeként Pooja Nath.
A Piazza azoknak az egyre szaporodó technológiai start-up vállalkozásoknak az egyike, melyek reményeik szerint képesek megújulást hozni az – amerikai – oktatási piacon. A digitális tananyagot újszerű módon szolgáltató Knóval és Inklinggel kialakított együttműködés mellett Imagine K12 néven Nath saját inkubátorcéget is alapított a Szilícium-völgyben, amely idén júniusban jelentette be első befektetéseit.
„Kiemelt fontosságú számunkra az oktatás. Alapvető változásoknak leszünk tanúi rövidesen ezen a területen” – állítja Aydin Senkut, a Piazza egyik befektetője, aki vagyonát annak köszönheti, hogy „jó időben” volt a Google alkalmazottja. Szerinte az adatok a Piazza révén működő intelligenciává változnak át. Ezért ösztönöznek mindenkit a kérdésfeltevésre és válaszadásra, miközben az így kialakult kommunikáció valamennyi elemét igyekeznek mérhetővé tenni.
A Piazza impozáns mutatókkal büszkélkedhet: a cég adatai szerint egy átlagos felhasználó napi két-három órát tölt el az oldalon. Eközben a felhasználható pénzügyi forrásai a közelmúltban 1,5 millió dollárral növekedtek, köszönhetően olyan prominens Szilícium-völgybeli támogatóknak, mint a Sequoia Capital, Ron Conway vagy a Felicis Venturest alapító Aydin Senkut.
A legjobb marketing az ajánlás
A létező legjobb marketingeszköz, a szájpropaganda által erősen megtámogatva a Piazzát a kezdeti három egyetem után tavaly már 330 felsőoktatási intézményben használták.
A Stanfordon, ahol legelőször vezették be a szolgáltatást, a hallgatók több mint fele regisztrált felhasználó. Ahogy az a harvardi kollégiumi szobában fogant és egetverő népszerűségre szert tett Facebook esetében már beigazolódott, a Piazza elterjedésében is nagyot lendített az egyetemek szorosan összefüggő jellege.
Jennifer Rexford, a Princetonon számítógép-tudományt oktató professzor egy programozási rendszerekkel kapcsolatos ismereteket hallgató tanulócsoport munkáját segítve a legutóbbi félévben állt át a Piazzára. Az új platform révén – amely a hagyományos tantermi email listát váltotta – rengeteg ideje szabadult fel, és így jóval gyorsabban tud válaszolni a diákok kérdéseire. Sőt a félév végi osztályozásnál is nem várt segítségére volt a Piazza: a platform statisztikáit alapul véve nyílt módja jutalmazni a leginkább segítőkész diákokat.
A Princeton professzora szerint a Piazza olyan diákközösséget hozott létre, amely akár az éjszaka közepén is képes segítséget nyújtani, akkor, amikor az oktatók már rég alszanak. A diákok általánosságban is interaktívabbakká váltak, és ez jelentős időmegtakarítást eredményezett valamennyiük számára.
A kezdeti sikerek ellenére a Piazzának még alaposan meg kell küzdenie, hogy növelje elfogadottságát, és megtalálja a nyereségességhez vezető utat.
Jennifer Rexforddal együtt a Princetonon például alig egy tucat tanár állt át a Piazzára. Többeket érdekel ugyan a szolgáltatás, de meglehetősen óvatosak az új technológiával szemben. A jelek szerint inkább kivárják, hogy mire jutnak vele kísérletező kedvű kollégáik, és csak utána fontolják meg a váltást.
Személyes bizonyítási vágy is fűti
A Piazza sikerre vitelében mindemellett Pooja Nathot személyes bizonyítási vágy is fűti, tudván, hogy a bevándorlók általa bejárt útja korántsem tekinthető mindennaposnak. Fél lábbal Indiában, fél lábbal az észak-amerikai földrészen állt: több évet eltöltött Kanadában és Ohióban, majd 11 éves korában visszatért Indiába.
A középiskolát az indiai Patnában végezte, és látta, miként maradnak ki az iskolából 15 éves korukban sorra a barátnői, mert a szüleik megtalálták számukra a leendő házastársakat. Eközben őt a szülei arra ösztönözték, hogy az indiai elit műszaki iskola elvégzése után utazzon vissza az Egyesült Államokba, és szerezzen mesterfokozatot a Marylandi Egyetemen.
Ám amikor 22 éves lett, szülei elérkezettnek látták az időt arra, hogy egy elrendezett házasság keretében férjhez adják. Frusztrálta a konzervatív normák kikényszerítette házasság: menekült, elvált férjétől, és még az Oracle-nél vállalt munkának is búcsút mondott.
Elvágva a kötelékeket hirtelen úgy érezte, hogy szabadon hajszolhatja tovább azokat a lehetőségeket, amelyek iránt szenvedélyesen vonzódott. Ez vezette őt a start-upok világába. Egy Kosmix nevű közösségi webes start-upnál lett programozó, később pedig a Facebookhoz csatlakozott. Aztán mégis a további keresést választotta, és nem sokkal később, 2008-ban beiratkozott egy üzleti iskolába.
Volt azonban egy gubanc, a csekély érdeklődés miatt nem indult vállalkozói szak. Pooja rögtön „mentséget” talált a távolmaradók számára: bizonyára éppen a Piazza befektetői meetingjein vannak…