Egérrel töltött rizsgombóc és könyvek gyökereknek
Nem mindegy, hogy valaki masszázsolajat vagy mazsolaszájat vesz a drogériában Valentin-napra. Ha mégis kifejezetten mazsolaszájat keresett, otthon érhetik meglepetések, mert valószínűleg „csak” masszázsolajat fog olvasni a tubuson. Mai cikkünk a félreolvasás jelensége körül vizsgálódik egy kicsit.
A nyelvbotlásokkal, sőt a tágabb kategóriával, azaz a megakadásjelenségekkel (l. korábbi ilyen témájú cikkeinkben) sokat foglalkoznak a pszicholingvisták, míg a félreolvasással nagyon keveset, szinte semmit. Az embereket foglalkoztatja a jelenség, elég csak az interneten körülnézni. A nyelvhasználók fórumokon, blogokban teszik közzé frissen tapasztalt félreolvasásaikat – vagy azért, mert érdekesek, vagy mert viccesek, vagy mert jelezni akarnak vele valamit (például azt, hogy fáradtak).
Az irodalomban sem ritka a félreolvasás élményének elbeszélése. A XX. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja, Szabó Lőrinc a következőképpen emlékszik vissza egy ilyen élményre a Tücsökzenében (75-78.):
„… egy bolt felett cégtáblát láttam és
rajta, hogy „ÓRIÁS és ékszerész”,
arany betűkkel… S odaértem… És
elszörnyedtem: „ÓRÁS és ékszerész”: ezt mondta csak a csoda-felirat,
Ki lopta el az Óriásomat?”
Művészi erejű kifejezése ez annak a meglepetésszerű tapasztalatnak, amikor egy félreolvasás lelepleződik az olvasó előtt. Bizonyára egy óriás, akinek ékszerész a foglalkozása, érdekesebb lehetett a költő számára, mint egy egyszerű, normál méretű órásmester.
Hétköznapi példák, hétköznapi megfigyelések
„Gyorsfagyasztott leveles tészta - helyett gyorsfagyasztott nyeles tészta. Csodálkoztam is, hogy az mi lehet.” (Pankalány) - A meglepetésszerű tapasztalatnak hangot ad a fórumozó, hasonlóan a feljebb idézett költőhöz.
"Eperrel töltött rizsgombóc eperöntettel" helyett "Egérrel töltött rizsgombóc eperöntettel". (zotyov) - Erre a bejegyzésre jött is egy megjegyzés egy másik fórumozótól (Pinkiecica): „Ennyire éhes voltál, hogy még az egeret is megetted volna? :D” Zotyov válasza: „Neem. csak a macskákat etettem előtte”. – Lehetséges, hogy az egér és a macska közötti asszociációs kapcsolat (pl. a macska egérrel táplálkozik) vetítődött ki az olvasott mondatra. Az asszociációt az idézhette fel, hogy a fórumozó az olvasás előtt éppen megetette a macskáját. De az is lehet, hogy zotyov a macskákat nagy valószínűséggel kedvelő Pinkiecicának akart imponálni válaszával, és semmi köze a félreolvasás eredeti okához, és egészen más idézte fel az egeret. Sajnos utólag nem igazolható ez az asszociációs út.
(Forrás: Déva)
„Eredeti: Pongrác Kiadó: könyvek kamaszoknak és gyerekeknek
Olvasom: Pongrác Kiadó: könyvek kamaszoknak és gyökereknek (elnézést a kiadótól)” és „Eredeti: Amikor bementem a pajtába, hogy megetessem a macskákat, Fletcher éppen a zsinegeket vagdosta le a bálákról... Olvasom: Amikor bementem a pajtába, hogy megetessem a macskákat, Fletcher éppen a zsinegeket vagdosta le a bálnákról…” (tataijucc) – A blogoló később, félreolvasásai felsorolásának befejezését jelezve megjegyzi, hogy fáradt és álmos. Ezzel a megnyilatkozással azonban nemcsak a művelet befejezést tudatja velünk, hanem feltételezhetően azt is, hogy félreolvasásait figyelme nem kellő frissességének tudja be. A fáradtság valószínűsítheti a félreolvasást, esetleg gyakoríthatja előfordulásukat, ahogy a nyelvbotlások esetében is tapasztalhatjuk. Ugyanakkor friss állapotban is születhetnek félreolvasások.
A félreolvasás első pillantásra hasonlít a nyelvbotlásokhoz. Annyi valóban igaz, hogy a félreolvasás, ahogy a nyelvbotlás is, agyunkban lejátszódó, belső folyamatok zavart működése révén jön létre. Míg a nyelvbotlás a beszédprodukció, azaz a hallható beszéd létrehozásának diszharmonikus működési eredménye, addig a félreolvasás a percepció zavara – itt pontosan a nyomtatott szöveg feldolgozási folyamatainak „félresiklott” működései révén jön létre.
Félreolvasásnak a gyakorlott olvasók alkalmi hibázásait tekintjük. (Tehát nem foglalkozunk a diszlexiás jelenségekkel, sem a kezdő olvasók szárnypróbálgatásai során produkált hibákkal.) Amikor olvasunk, alfabetikus szimbólumsorozatokat, azaz betűsorokat dekódolunk (magyar anyanyelvi szövegek olvasására gondolunk). Majd a dekódolt vizuális jeleket hangsoroknak feleltetjük meg. A megfeleltetés után következik az olvasott szó értelmezése, amely magában foglalja a jelentés megfejtését, valamint szintaktikai elemzését. A gyakorlott olvasónál a dekódolás annyira automatikus, hogy szinte egy időben játszódik le az értelmezéssel. Azt is feltételezni lehet, hogy a gyakorlott olvasónál a hangsorral történő megfeleltetés ki is marad, vagy részleges, és inkább a vizuális memória dolgozik (felidéződik a szó „betűsor” képe). Ezért aztán nehéz is megállapítani, hogy félreolvasás esetén a feldolgozás mely szakaszába csúszik hiba.
A félreolvasások természete
A példákból látszik, hogy a feljegyzett félreolvasások tartalmas szavakat, szókapcsolatokat érintenek. Ennek oka lehet, hogy a nem tartalmas szavak félreolvasása nem jár olyan komikus vagy meglepő eredménnyel, hogy a figyelmünket megakassza. Talán azért sem lehet ilyet találni a bejegyzések között, mert nem olyan érdekesek.
A másik dolog, ami szembetűnő, hogy akár értelmes, akár értelmetlen szó a félreolvasás eredménye, az adott nyelv hangsorépítési szabályainak általában megfelel. Ez bizonyíték lehet a kódváltásra (betűről – fonémára, ill. hangra). A harmadik dolog, amire következtethetünk a példákból, hogy az eredeti és a félreolvasott szó hangalakilag (és persze vizuálisan) nagyon hasonló.
Tataijucc egyik példája ezt nagyszerűen szemlélteti:
„Eredeti: Sóvágó Katalin
Olvasom: 1. Sóvárgó Katalin
2. Sorvágó Katalin”
Egy r betoldása zavar össze mindent: az olvasó észreveszi a hibát, visszatér a szóhoz, hogy újraolvassa, de a betoldott r valami miatt ott ragad, és ismét egy téves olvasat születik. A sorozatos félreolvasás hasonlít kissé a „nyelvem hegyén van jelenséghez”. Ha ismernénk az olvasó egyéb körülményeit
Miért olvasunk félre?
Sokféle oka lehet a félreolvasásnak, és sok esetben nem is deríthető fel egyértelműen, hogy mi volt az.
Olvasás közben is sok hatás érheti az embert, amiket sokszor észrevétlenül dolgoz fel az agyunk. A feldolgozás részfolyamataiból néha tudatossá válhat egy-egy pici részlet, és beszivároghat az olvasás pillanatnyi zajlásába. Példákért nem is kell eltávolodnunk az olvasott szövegtől. Előttünk van a könyv, nyitva a megfelelő oldalnál, és mielőtt a megfelelő sornál olvasni kezdenénk, a másodperc töredéke alatt átfuttatjuk szemünket az oldalon. A szöveg feldolgozása már ezen a ponton elkezdődik – jóllehet, csak egy szótöredéket dolgoztunk fel ezalatt. Azonban ez az impulzus még visszatérhet, felidéződhet később, és esetleg félreolvasást eredményezhet. Egy másik eset, hogy ugyan olvasás közben egy-egy szóra fixálunk, a sorokat pedig lineárisan, balról jobbra követjük, a fixálások alkalmával a periférikus (nem összpontosított, „oldalsó”) látásból is dolgozunk fel információkat. Így az előző szó vagy egy részlete felidéződik, és az feldolgozás során visszatolakodik, vagy a következő szó vagy egy része előre tolakszik, miközben a fixált szó értelmezése folyik.
És akkor még nem említettük az egyéb képi és hanghatásokat; vagy ha beszélnek hozzánk, miközben mi olvasunk; az általános egészségi és kipihentségi állapotot; és az olvasás minden személyi és környezeti körülményét.
A „freudiság” kérdése
„Nos én valahogy BUSH ELNÖK POLITIKAI ÖRÖKSÉGÉT, BUSH ELNÖK POLITIKAI ÖKÖRSÉGÉNEK olvastam. Bár lehet, hogy sokan bolintanának arra, hogy ez a két kifejezés sok kormányzati területen egy és ugyanaz.” (Tom Keller)
Az olvasók egy nagy, most éppen 2800 bejegyzést tartalmazó gyűjteményt találnak, ha a http://samfreud.freeblog.hu/archives/2011/02/ címre kattintanak. Kedvükre mazsolázhatnak a terjedelmes anyagból, ha kevés "freudiság-gyanús" félreolvasási élményük, de sok idejük van.
Ahogy az elszólásoknál, úgy a félreolvasásoknál is felmerül, vajon freudinak tekinthető-e. Freudot az elszólás és az elírás mellett a félreolvasás is foglalkoztatta, s bennük ugyanazt a vonást vélte felfedezni, amely alapján rokonította is őket: a tudattalan hatásának tulajdonította őket. Ha szexualitással kapcsolatos vagy más tabukat döntögető kifejezés kerül véletlenül a felszínre – függetlenül attól, hogy beszéd közben, hallott szöveg feldolgozása közben, írás közben vagy olvasás közben történik –, rányomjuk a freudiság bélyegét. Az elszólások esetében sincs könnyű dolgunk a kategorizálással, félreolvasás esetén pedig még nehezebb dolgunk van, mert sokszor maga az olvasó sem tudja felderíteni saját asszociációinak útját. Ha van freudi félreolvasás, az biztos, hogy az értelmezés magasabb szintjein keletkezik, és nem a betűsor dekódolásának szakaszában.
Tudományos alapok?
A pszicholingvisztikai félreolvasás-kutatás még igencsak gyerekcipőben jár. Mi lehet az oka, hogy nagyon keveset foglalkoznak a szakirodalomban a félreolvasással?
Az olvasással kapcsolatos kutatásokban bizonyos területek prioritást élveznek. Az olvasástanítás és a diszlexia-kutatás áll a középpontban a mai napig, bár a pszicholingvisztika egyre nagyobb térhódításával előtérbe került az olvasás belső folyamatainak vizsgálata is. Már folynak kutatások, amelyek a felnőttek hangos olvasása alapján vizsgálódnak a témában (a BEA – magyar Beszélt Nyelvi Adatbázis – egy részének feldolgozása), de nem kifejezetten a félreolvasásokra koncentrálnak, hanem a hangos olvasást megakasztó mindenféle jelenségre, és sok más egyéb jellemzőre. De a hangos olvasás amúgy is csak az egyik oldal, szükség lenne egy némán olvasók önmegfigyelésen alapuló, írásban rögzített gyűjteményére is, hogy teljesebb képet kapjunk a jelenségről, és legyen megfelelő korpusz a kutatásokhoz. A félreolvasást a szóbeli hibázásokhoz hasonlítva alkalmi, rendszerességet nem mutató jelenségeknek tekintik legtöbbször. Lehet, hogy nem azok, csak sokkal nehezebb vizsgálni őket, mint a szóbeli megakadásokat, mert magáról a beszédpercepcióról is sokkal kevesebbet tudunk, mint a beszédprodukcióról.
Források
Gósy Mária: Pszicholingvisztika. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
Huszár Ágnes: A gondolattól a szóig. A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005. 41-45.
Bóna Judit: A beszédészlelési folyamat megakadásai. In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás 2004, MTA Nyelvtudományi Intézet Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratórium, Budapest, 2004, 223-230.
Freud, Sigmund: A mindennapi élet pszichopatológiája. Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről. Bibliotheca, Budapest, 1958.
http://fonetika.nytud.hu/Beszedkutatas_2009okt_absztraktok.pdf
Példák
http://forum.kabalasziget.hu/viewtopic.php?f=7&t=328&start=100
http://tomkeller.blog.hu/2008/10/28/freudi_felreolvasas
http://karcoltlapok.blogspot.com/2010/12/napi-felreolvasasok.html
http://pankalany.freeblog.hu/archives/2010/11/23/flreolvass_vol3/
A leadben szereplő félreolvasás valójában egy szóvicc, amely Hadházi Lászlótól hangzott el a 2010-es szilveszteri Rádiókabaré adásában, a Kossuth Rádión.
"Sajnos utólag nem igazolható ez az asszociációs út"
Sajnos, nem sajnos, ez akkor sem volt igazolható. Ugyanis tényleg a macskákat etettem. Ráadásul - ha jól emlékszem - Pinkiecica sem volt akkor még cica...
:)