„Ollóval a fejekben dolgozni nagyon nehéz”
Cserbenhagyva címmel közöl cikket a magyar médiatörvényről friss számában a Der Spiegel, alcímében rámutatva: a legnagyobb magyarországi médiumok nyugati cégek tulajdonában vannak, ám ezek csak visszafogottan tiltakoznak az új jogszabály ellen.
Martin U. Müller, a német hírmagazin tudósítója kiemeli: a médiatörvény központi eleme a sajtó egészét ellenőrző médiatanács, amely katasztrofális mértékű bírságokat szabhat ki, illetve elrendelheti egy adott újság megjelenésének betiltását vagy egy adó lekapcsolását.
Müller szerint a független újságírás amúgy is nehéz helyzetben van Magyarországon. A hirdető vállalatok nagy része állami tulajdonban van. A Népszabadság például nemrég elesett egy állami cég 90 millió forint értékű hirdetésétől, amit a lapnál a kritikus hangú tudósításoknak tulajdonítanak.
Sok újságíró úgy érzi, hogy cserbenhagyták őket kiadóik, amelyek túlnyomórészt nyugati kézben vannak. Erre reagálva a WAZ-csoport ügyvezető igazgatója azt feleli, hogy „több értelme van a helyszínen hangosan szóvá tenni valamit, mintsem Németországból tiltakozni”. A WAZ mindazonáltal támogatja újságjainak főszerkesztőit – tette hozzá Bodo Hombach.
„Elítéljük a sajtószabadság minden korlátozását” – mondta a Der Spiegel tudósítójának Christoph Keese, az Axel Springer kiadó PR-osztályának igazgatója. Szerinte „a törvény egy sor problematikus előírást tartalmaz, amelyeket a sajtószabadság korlátozására lehet kihasználni”.
A svájci Ringier csoport részéről nem kívántak nyilatkozni Müllernek, arra hivatkozva, hogy előbb megvárják az új törvény „konkrét hatását”. A német tudósító szerint az óvatosság azzal állhat összefüggésben, hogy az illetékes magyar hatóság még nem hozott döntést a Springer és a Ringier tervezett összefogásáról.
A tv-adók üzemeltetői viszont némi javulást látnak az új törvényben. A múltban megeshetett, hogy egy televíziót akár 30 napos sugárzási szünetre ítéltek, ha valamelyik műsor nem tetszett a kormánynak. Ezután viszont legföljebb egy hétre szólhat a sugárzási tilalom.
Ugyanebben a lapszámban a Der Spiegel interjút közöl a Népszabadság főszerkesztőjével. Vörös T. Károly nevetségesnek minősíti a médiatörvényt, amelynek megszületése mögött kétféle motívum állhat. „Vagy kontármunkát végeztek, mert sietni kellett, vagy pedig azt akarták, hogy az újságírók lelkébe beleegye magát a félelem érzése. Ilyen nyomás alatt, ollóval a fejekben dolgozni nagyon nehéz. Egy idő után ez öncenzúrához vezet.”
Vörös emlékeztet arra, hogy a rendszerváltás után a magyar sajtó messzemenő szabadságot élvezett, most viszont visszafelé mutató fejlődés indult meg. „Sokkal többről van szó, mint csupán a sajtószabadság korlátozásáról. Az egész jogállam módszeres felszámolása zajlik: korlátozzák az alkotmánybíróság hatáskörét, feloszlatják a költségvetési tanácsot, a számvevőszék és a legfőbb ügyészség élére keményvonalas embereket ültetnek.”
A német újságírónak arra a kérdésére, vajon a magyar EU-elnökség alatti fokozott figyelem miatt lehet-e számítani a médiatörvény enyhítésére, Vörös kijelentette: „Éppen ellenkezőleg. Habár a törvény január 1-jétől hatályos, büntetéseket csak július 1-től kezdve szabhat ki a médiatanács. Egy nappal korábban ér véget a magyar EU-elnökség. A cél nyilvánvalóan a negatív visszhangok elkerülése. Az igazi nyomás majd ezután nehezedik a médiumokra.”