Obszcenitás és szólásszabadság
A szólás szabadsága mindenek előtt. Akkor is, ha a szólás obszcén, erőszakos. Így döntött a brit bíróság egy blogger ellen indult bűnügyi eljárásban. A perben ugyan felmentették a Girls Aloud együttesről durva, erőszakos fantáziákat kieszelő bloggert, az indulatok azonban nem csillapodnak.
A 35 éves Darryn Walker minden bizonnyal nem átlagos képzeletű férfi. Egy kortárs lánybanda, a Girls Aloud megerőszakolásáról, megkínzásáról és megöléséről szóló fantáziáit azonban a neten, egy 12 oldalas blogon is közzétette. A brit bűnüldözés tetten érte, letartóztatta és perbe fogta. Az ítélet megszületett, és megosztja a közvéleményt.
Kezdjük a végén: az élénk és erőszakos képzelőerővel rendelkező blogszerzőt felmentették a vádak alól, de megfizette az árát: elvesztette az állását, és egyhamar aligha kap másikat. Mégis erkölcsi győztesként vonult ki a tárgyalóteremből: az ő esete volt immár a hatodik a sorban, amelyet az 1959-ben hatályba lépett, az obszcén tartalmak terjesztését korlátozó törvényre hivatkozva indítottak – és öt elődjéhez hasonlóan ő is megúszta a jogi felelősségre vonást.
Az eredeti nevén Obscene Publications Act elnevezésű törvényt 1959-ben hozta a brit parlament, azzal a céllal, hogy megvédje a befogadókat a „megrontó és züllesztő hatású” tartalmaktól.
A törvény az angolszász országokban alapvető fontosságú szólás- és sajtószabadság korlátozására jött létre, de eddig sikertelenül kívánták alkalmazni. A legelső – és leghíresebb – erkölcsvédelmi per, amelyet e törvény égisze alatt indítottak, a Pinguin Books ellen indult, amely 1960-ban kiadta a D. H. Lawrence által írt, megjelenése óta tiltólistán lévő híres-hírhedt könyvet, a Lady Chatterley szeretőjét. A kiadót végül felmentették. Szintén nagy port kavart a közismert pornószínésznő, Linda Lovelace – aki a korszak máig meghatározó felnőtt filmjében, a Mély torokban alakította a főszerepet – önéletrajzi könyve, az Inside Linda Lovelace (Linda Lovelace, belülről) 1975-ben. A szerzőt itt sem ítélték el.
A mostani, a Girls Aloud lányegyüttes tagjait is érintő eset azzal a hivatkozással került le a napirendről, miszerint hiába volt az interneten, mégsem volt egykönnyen hozzáférhető: eleve csak olyanok olvasták, akik ilyen tartalmakat kerestek. Pedig a szerző, Darryn Walker így jellemezte „szigorúan kitalált” blogját: „képzeletbeli leírás egy olyan világról, ahol a nők mindössze eldobható szexuális eszközök, akik kizárólag a férfiak kielégítéséért léteznek”.
Az eset elsősorban a feministákat bírta szólásra. Az egyik tábor szerint a törvényt, éppen a használhatatlansága miatt, végleg érvényteleníttetni kellene. Julie Bindel nőjogi aktivista szerint „az országban kettős mérce létezik. Törvényeink vannak a faji vagy vallási uszítás ellen, de nem lépünk fel a szexuális uszítással szemben. [...] Új törvényekre van szükségünk, hogy megvédjük a nőket, és akkor megszabadulhatunk ezektől a régiómódi erkölcsvédő jogszabályoktól.”
A másik tábor nevében Avedor Carol, a Feministák a Cenzúra Ellen elnevezésű szervezet szóvivője nyilatkozott a BBC-nek. „Ha a nőgyűlöletről akarunk beszélni, azt nyíltan és őszintén kell tennünk. A cenzúra ugyanis nem szünteti meg a jelenséget”.
A történtek nagy vihart kavartak a brit médiában, és minden bizonnyal a törvényhozókat is elgondolkodtatják majd. A Girls Aloud meg csak zenél tovább.