Nyugtalanító és riasztó helyzet
„A kilencvenes évek óta minden összeomlott. Új munkalehetőség híján az embereknek nincs okuk a maradásra” – panaszolta Milenkov a Reuters brit hírügynökségnek.
Pera Milenkov a szó valódi értelmében fizet Nova Crnja lakóinak azért, hogy a Szerbia északi részén lévő településükön maradjanak, és ott gyerekeik szülessenek. Azért, hogy megállítsa a születési ráta csökkenését és az elvándorlást, a polgármester a gyerekeknek ingyen iskolabuszt és egészségügyi ellenőrzést ígér, továbbá 200 eurót minden újszülöttért.
De hasztalan. 2002 óta Nova Crnja lakossága 20 százalékkal, majdnem 2500 fővel csökkent, miután bezárták a helyi cukor- és napraforgóolaj-gyárat, az etanolgyártó üzemet, valamint a hús- és konzervüzemet.
Nagy árat kell fizetnie az országnak
A volt szocialista Jugoszláviában valaha nagy befolyással rendelkező, de ma már elszegényedett Szerbiában Nova Crnja nincs egyedül. Szerbia több mint 377 ezer embert, a lakossága 5 százalékát veszítette el az utóbbi kilenc évben – derül ki az utolsó népszámlálásnak a múlt hónapban nyilvánosságra hozott adataiból.
A statisztika a falvakból a városokba történő elvándorlásról tanúskodik, arról, hogy a szerbek munkalehetőséget keresve szakítanak a falusi élettel. Mutatja ez azt is, hogy mekkora árat kellett fizetniük a szerbeknek az egy évtizedig tartó háborúért és a Slobodan Milosevic uralma idején bekövetkezett elszigetelődésért, és hogy milyen nehéz és fájdalmas a Milosevic bukásával elkezdődött átmenet.
A múlt század kilencvenes éveiben több százezren hagyták el egy jobb élet reményében az országot, és döntöttek úgy, hogy gyermekeiket külföldön nevelik fel. Azok, akik maradtak, sok esetben túlságosan szegények ahhoz, hogy nagy családjuk legyen.
„Szerbiában az emberek egyre több Bensedint (idegnyugtató gyógyszer) szednek, és egyre kevesebb gyerek születik” – írta a Blic című napilapban Zoran Lukovic kommentátor.
A kormány maga is nyugtalanítónak és riasztónak minősítette a helyzetet. „Az államnak aktív népesedési politikával kell válaszolnia” – jelentette ki Rasim Ljajic munka- és szociálisügyi miniszter.
A 157 járásból mindössze 22-ben regisztráltak népességgyarapodást. A 23 városból mindössze háromban – a főváros Belgrádban, a vajdasági Újvidéken és a délnyugat-szerbiai kereskedelmi központban, Novi Pazarban – laknak ma többen, mint 2002-ben.
„A Romániával és Magyarországgal közös északkeleti határtól a Bulgáriával és Macedóniával közös délkeleti határig érő sávban lévő járásokban végig apadt a lakosság száma” – közölte Snezana Lapcevic, a népszámlálást végző állami hivatal vezetője.
A távozók túlnyomó többsége fiatal
Becslések szerint 700 ezer ember hagyta el Szerbiát a múlt század kilencvenes éveiben, amikor Jugoszlávia a Horvátországgal, Boszniával és végül Koszovóval kialakult konfliktusban összeomlott, és megszűnt létezni. A távozók túlnyomó többsége fiatal volt. Ők munkát keresve Nyugat-Európába, Kanadába és az Egyesült Államokba mentek, és ott alapítottak családot.
Akik maradtak, azoknak a hivatalos adat szerint 22 százalékos munkanélküliséggel és havi 380 eurós (108 ezer forint) átlagfizetéssel kell szembenézniük.
A piacgazdaságra történő átmenet során sok korábban dotációt élvező gyárat bezártak, és a közszolgálatból is sok embert elbocsátottak. A családok zsugorodásának trendje 42 évre növelte az átlagéletkort.
„Kelet-Szerbiában az a legnagyobb gond, hogy az ott élők zöme túl van a reproduktív koron – hangsúlyozta Dragan Vukmirovic, a szerb állami statisztikai hivatal vezetője. – Aggódom. A teljesen elnéptelenedett települések száma egyre csak emelkedik.”
A Milosevic uralmát megdöntő demokraták azt állítják: infrastrukturális és beruházási programokat indítottak el, hogy vidéken ösztönözzék a lakosság gyarapodását, és megállítsák az elvándorlást. A bírálók szerint azonban az erőfeszítések legjobb esetben is ad hoc jellegűek.
Egy lány se volt hajlandó idejönni, a nagy semmibe
A közép-szerbiai Jagodina járásban Dragan Markovic „Palma” polgármester párkereső partikat szervezett ötnapos görögországi pihenéssel 38 év fölötti nőtlen férfiaknak és férjezetlen nőknek. Jagodinának ma 301-gyel több lakosa van, mint 2002-ben, de ez jelenti a kivételt.
A délkelet-szerbiai Trgoviste járásban az agglegények 2006-ban klubba tömörültek, hogy a korábbi Szovjetunióban keressenek maguknak feleséget. „Komolyan meg akartunk nősülni, de egy lány se volt hajlandó idejönni, a nagy semmibe, úgyhogy most el akarok költözni” – árulta el egy Dragan néven bemutatkozó 47 éves szerelő.
A jugoszláv időkben Trgoviste gyengén fejlett régióként állami támogatást kapott. Azóta a helyi vállalatok – köztük egy cipőgyár és egy élelmiszercsomagoló üzem – összeomlottak, és több százan munka nélkül maradtak.
„Kilenc év alatt körülbelül 1200 embert veszítettünk – közölte Dragan Krstic trgovistei polgármester-helyettes. – A járás lakosainak száma 1961-ben 14 400 volt, most pedig 5200.”
Krstic szerint a helyi hatóságok egy évben 70 csomag pelenkát és egyéb csecsemőholmit oszthatnak szét, és az idei mennyiségből 47 még gazdára vár.
„Luxus a gyerekszülés – magyarázta Snezana Ostojic pincérnő a délnyugat-szerbiai Cacakról. – Pelenka, bébiétel, ruha... Minden drága. És a nők azért se mernek gyereket vállalni, mert mihelyt teherbe esnek, elbocsátják őket a munkahelyükről. Akkor meg miért törjék magukat?”
Nova Crnján az 59 éves Marija Grubanova utoljára egy évvel ezelőtt volt esküvőn. „A fiam legjobb barátja házasodott. Megnősült, és azonnal elköltöztek Ausztráliába” – mesélte.
De ez, hogy a kisebb településeken a fogyás megállítására törekszenek ez hihetetlenül példaértékű, mert itt a mi országunkban is veszélyben a faluközösség. Itt a saját önerejükből próbálnak valamit tenni és nem az államistentől várnak segítséget, mert az államnak vége.
A 99-es koszovói háború során mikor a fővárost súlyos bombatámadások érték a megrongálódott épületeket nem állították helyre. Milošević azt mondta azért, mert ezek most nemzeti-történelmi műemlékek, hogy emlékeztessék a szerbeket. Valójában már akkor nem volt pénz a háborús károk helyreállítására. A dinár összeomlása és a német márka bevezetése is egyértelműen mutatta, hogy a szerb gazdaság is abszolút nullán van. Az ország most ahogy kinézem az Unióban reménykedik még, de már az is a tönk szélén van, úgyhogy Szerbia a legvégső összeomlás felé halad.