Nyelvtudásból is meg lehet gazdagodni
Fárasztó és óriási felelősséggel járó hivatás a szinkrontolmácsolás – viszont éppen ezért kiválóan megfizetik. A jól képzett szinkrontolmácsokból mégis hiány van.
Tavaly ősszel a líbiai vezetőnek, Moamer Kadafinak az ENSZ Közgyűlésen tartott 96 perces beszéde alatt a szinkrontolmács a 75. percnél összeesett a kimerültségtől. A Szabad Európa Rádió honlapján közölt cikk szerint a fenti eset ugyan egyedi, a példa mégis jól megvilágítja, mennyire megerőltető a szinkrontolmácsolás az effajta kulcsfontosságú politikai beszédek során. A szinkrontolmácsok éppen ezért általában 20 perces váltással szoktak dolgozni, és az ENSZ-ben is csak 15 perc az átlagos beszédhossz.
Az ENSZ-nek hat hivatalos nyelve van – angol, francia, arab, kínai, orosz és spanyol –, és a hat nyelv között létező 30 különböző tolmácsolási irányra összesen 460 tolmácsot alkalmaz a szervezet. A szinkrontolmácsoknak általában a tanult nyelvükről kell tolmácsolniuk az anyanyelvükre. Vagyis tulajdonképpen az nem is szükséges, hogy a tanult nyelvet beszélni is tudják, csupán érteniük kell azt nagyon jól. Az ENSZ szinkrontolmácsai a szakma egyik csúcsát képviselik, ennek megfelelően a fizetésük is elértheti a havi 3,5 millió forintnak megfelelő összeget. Ez még az Egyesült Államokban – az ENSZ székháza New Yorkban van – is kiemelkedő fizetésnek számít. Mégis hiány van belőlük.
Főleg a kínai és arab szinkrontolmácsok száma bizonyul kevésnek. A kínai tolmácsnak jelentkező 1800 ember közül tavaly mindössze tízet vettek fel, az arab tolmácsjelöltek esetében pedig ez az arány 400 jelentkezőből kettő volt. Így e nyelvek esetében az is előfordul néha, hogy a tolmácsoknak az anyanyelvükről kell a tanult nyelvükre fordítaniuk. Az ENSZ-ben elhangzó, technikailag bonyolult és politikailag nagyjelentőségű beszédek tolmácsolásához a szinkrontolmácsoknak sokrétű tudásra van szükségük: körülbelül olyan képességekkel kell rendelkezniük, mint egy diplomatának, egy atomfizikusnak és forgalomirányító rendőrnek együttvéve. Ezért fizetik meg őket olyan jól.
Kadafi csak a saját megszokott hülyeségeit mondta, amin nem kellett gondolkodnia. A tolmácsnak a hallottakat értelmeznie kell, a szinkrontolmácsnak az értelmezés után pedig - AZONNAL - a lehető legpontosabban ( nem szó szerint, hanem értelem szerint a legpontosabb módon ) kell visszaadnia a szöveget. Közben foglalkozik a saját gondolataival is, értékel, szelektál, alkalmasint elhallgat, átfogalmaz, a szinonimák közül kiválasztja a szerinte legodaillőbbet, és ráadásul "rá kell állnia" az előadó tájszólására, nyelvezetére, beszédhibájára, stb... Az anekdota szerint Móricz Zsigmondnál a kertjét gondozó bácsika kérdezte az írót, hogy ki az a két ember, aki Móricz mellett a tornácon ül és írogat. Móricz azt mondta,hogy amit ő ír, azt az egyikük németre, a másikuk franciára fordítja. A bácsika megjegyezte:
- Azért mégiscsak okos ember a nagyságos úr, hogy a legkönnyebbet választotta !....