Nagy erdő, nagy mag, kis erdő, kis mag
Ha a gyümölcsevő fajok eltűnnek, a magok gyengébbek lesznek, és kevésbé tud reprodukálódni az erdő.
Kisebbek, gyengébbek, kevésbé reproduktívak lettek az esőerdők kiirtása miatt a fák termésének magvai Brazíliában – hívta fel a figyelmet az erdőirtások egy rendkívül súlyos következményére egy új tanulmány. A kutatók szerint a folyamatot az is gyorsíthatja, hogy az erdőkben megfogyatkozott a nagytestű madarak száma, amelyek a fák gyümölcseivel táplálkoznak, és segítik a magok szétszóródását.
A Science című tudományos folyóiratban közölt tanulmány egyik szerzője, Pedro Jordano, a sevillai Danana Biológiai Központ munkatársa szerint őt és kollégáit leginkább az lepte meg, hogy mekkora hatással volt az erdőirtás a fák ilyen irányú evolúciójára, ami alig néhány generáció alatt, viszonylag nagyon rövid időn belül zajlott le. A brazíliai atlanti esőerdő egykor rendkívül színes növény- és állatvilág élőhelye volt. A cukor- és kávéültetvények 19. század elején megkezdődött telepítése azonban az erdőirtások miatt hatalmas pusztítást végzett az esőerdőkben. Mára az eredeti erdőségnek csupán a 12 százaléka maradt fenn – emlékeztetett a cikket ismertető BBC online hírszolgáltató.
::adbox::7:.
A kutatók kilencezer magot gyűjtettek be az esőerdő pálmafáiról, hogy megvizsgálják az erdőirtás hatásait. Azok a magok, amelyeket az erősen kiirtott területekről gyűjtöttek be, sokkal kisebbek voltak, mint azok, amelyeket az erdő érintetlen pontjain találtak. A magyarázat kutatásakor a tudósok számos szóba jöhető szempontot figyelembe vettek a klímaváltozástól a talaj termékenységén át az erdősűrűségig. Ám arra nem találtak bizonyítékot, hogy ezek váltották volna ki a változást. „A legfontosabb faktor a nagy gyümölcsevő fajok eltűnése volt” – hangsúlyozta Jordano, aki a brazíliai Sao Paulo Állami Egyetem szakembereivel együtt dolgozott a tanulmányon.
A gyümölcsevő tukánok és kotingák nagy szerepet játszottak a magvak szétszórásában. De ahogy az esőerdő területe csökkent, ezek a madarak is eltűntek, és csak olyan kisebbek, mint a rigók, maradtak meg helyettük. Azzal, hogy a fákon kisebbek lettek a gyümölcsök, amelyeket a kisebb madarak is fogyasztani tudnak, garantáltabb lett a magvak szétszóródása. A tudósok azonban megállapították, hogy ezek a magvak már gyengébbek. „A kisebb méretű magok sajnos azt jelentik, hogy az erdő sikeres megerősödése kevésbé valószínű” – értékelte Jordano.
Kevésbé valószínű, hogy a kisebb magok kicsíráznak, nagy az esély arra, hogy kiszáradnak, és erősebben vannak kitéve a gombák támadásának – sorolta a problémákat a kutató. Azt is hozzáfűzte, hogy a klímaváltozás miatt az esőerdők is melegebbek és szárazabbak lesznek, ami még inkább csökkenti a magok túlélési esélyeit. A kutatók szerint valószínűleg nemcsak a brazíliai atlanti esőerdőre vonatkoztathatók megállapításaik, hanem más trópusi erdőterületekre is, ahonnan a nagytestű gyümölcsevők, mint a tukánok, tapírok, majmok és más emlősök, valamint madarak, ilyen gyorsan eltűnnek.