Nácik Tibetben

A náci Tibet-expedícióból lehet, hogy a Wikipédia profitált a legtöbbet? A kutatók a felsőbbrendű árják keresése helyett inkább szorgosan fényképeztek és filmeztek, mindezzel pedig Himmler nemtetszését is kiváltották. Más nácik pedig egészen véletlenül kerültek Tibetbe...

A Harmadik Birodalom tibeti expedícióiról számos legenda kering. Mit kerestek a nácik Tibetben, és mit találtak? Tényleg az volt a cél, hogy felfedezzék a németek vélt árja őseit, vagy az igazság sokkal hétköznapibb?

Madarak minden mennyiségben

Schäfer nem tagadta meg önmagát, és harmadik expedíciója során is több ezer preparált madarat szállíttatott Németországba Tibetből és a környező területekről. A madarak napjainkban is a berlini természettudományi múzeum raktárában vannak, sokat közülük csak napjainkban vettek leltárba a kutatók. Egy 2010-es szakcikknek a második oldalán láthatunk egy meglepő képet a gyűjtemény egy részéről.

A náci Németországból több csoport is eljutott Tibetbe. Ernst Schäfer ornitológus és csapata Himmler SS-vezér támogatásával utazott a távoli országba 1938-ban. Schäfer nem ekkor fordult meg először Tibetben: korábban amerikai pénzen két madártani expedíciót vezetett ide. De az SS-t, a nemzetiszocialista párt fegyveres alakulatát nem csak a helyi állatvilág érdekelte...

Himmler azt szerette volna, ha az expedíció kimondottan okkult témájú kutatásokat is végez; meg akarta győzni Schäfert, hogy vigye magával egyik szakértőjét. Schäfer viszont erősen elzárkózott minden ilyesmitől, és csak tudósokat volt hajlandó beválogatni a csoportba, erre Himmler az anyagi támogatás nagy részét megvonta. Schäfernek végül magának kellett összekunyerálnia a hiányzó pénzt különböző német alapítványoktól és nagyvállalatoktól.

Schäfer munkatársaival együtt általános célú kutatóexpedíciót tervezett. Feltérképezték a helyi élővilágot: gyűjtöttek preparált állatokat – nem csak az oldaldobozban említett madarakat, hanem például kutyákat is – és növényi magvakat. Rengeteget fényképeztek! A több tízezer felvételből majd másfél ezer a Német Szövetségi Levéltárnak köszönhetően a Wikimedia Commonson is megtalálható (külön oldala van az expedíciónak és Schäfernek). Mindenképpen érdemes megnézni a fotókat – a helyi lakosoktól az élővilágon keresztül a tájakig minden témát lefed a képanyag. A Wikipédia Tibettel kapcsolatos cikkeit böngészve is minduntalan szembetalálkozhatunk a náci fotókkal.

Fizikus szintén utazott a csoporttal, aki mérte a földmágnesességet, meteorológiai méréseket végzett, és így tovább. A nácik által lelkesen űzött antropológia sem maradhatott ki: gipszlenyomatokon rögzítették a tibetiek fejformáját, feljegyezték rasszjegyeiket. Az expedíció antropológusa, Bruno Beger később Auschwitzban méricskélt zsidó csontvázakat...

Tibet, a tiltott ország?

Nem csak egyfajta tibeti szafarit kell elképzelnünk: a politikai kapcsolatfelvétel is előre kitűzött cél volt. Több magas rangú helyi vezető fogadta a német felfedezőket. Találkoztak például a régenssel is, aki a gyermek dalai láma képviseletében irányította az országot.

A politika már csak azért is kiemelt fontosságú volt, mert a közhiedelemmel ellentétben ekkoriban már voltak nyugatiak az országban: India gyarmatosítóinak, a briteknek diplomáciai képviseletük volt Lhászában. Elképzelhető, hogy a német expedíciót azért fogadták a tibetiek, hogy ezzel azt hangsúlyozzák, függetlenek a britektől. Nagy-Britannia ugyanis 1903-1904 között megszállta az országot, de nem ragaszkodott a területhez, és a brit jelenlétből a második világháború elejére már csak néhány diplomata maradt.

Pacifista tibetiek?

Az expedícióról dokumentumfilm is készült, ezt a Youtube-on teljes terjedelmében megnézhetjük - sajnos semmilyen felirat sincsen hozzá, de német nyelvtudás nélkül is érdekesek az expedíció tagjai által rögzített filmfelvételek:

Mint az a videóban is megfigyelhető, az expedíció tagjait elsősorban a tibetiek harcias szelleme ragadta meg. Ez az országgal kapcsolatos jelenlegi nyugati sztereotípiák fényében viccesnek tűnhet, de Tibetnek tényleg gazdag harci kultúrája van. A vallási hagyományok hadisten-tisztelete és a világi Geszár-eposz ütközetei mellett a történelmi eseményekre megemlékező katonai felvonulások is bőven szolgáltattak anyagot a náciknak.

Hét év Tibetben

A nácik hegymászóexpedíciót is indítottak a Himalájába. Eredetileg nem Tibet feltérképezése volt a cél, hanem a mai Pakisztán területén található Nanga Parbat megmászása. De időközben kitört a második világháború, és a csapat brit hadifogságba esett. A rosszul őrzött hadifogolytáborból többen megszöktek, majd kelet felé indultak, hogy a Németországgal szövetséges Japán ellenőrzése alatt álló területeket elérjék. Voltak, akik visszafordultak a hosszú úton, volt, aki ismét fogságba esett, két osztrák hegymászó, Heinrich Harrer és Peter Aufschnaiter pedig úgy döntött, inkább megpróbál eljutni a háborúban semleges és a világtól erősen elzárkózó Tibet fővárosába.

Harrer és Aufschnaiter mindent bevetettek, hogy keresztüljussanak a számtalan határellenőrzésen; iratokat lobogtattak, nyugati urak előőrsének adták ki magukat, és így tovább. Végül sikeresen eljutottak Lhászába, Tibet szentként tisztelt fővárosába. Itt hosszas bürokratikus huzavona után letelepedési engedélyt kaptak, és egészen a kínai hatalomátvételig Lhászában éltek. Harrer később a fiatal dalai lámával is összebarátkozott, ő volt a világtól elszigetelten élő uralkodó első kapcsolata a nyugati kultúrák felé.

Harrer élményeiről sikeres könyvet írt Hét év Tibetben címen. Nem idealizálta az országot, olyan részletekről is beszámolt, hogy rendkívül elterjedtek a nemi betegségek, és hogy az emberek akár a nyilvánosság előtt is könnyítenek magukon. Általában meglehetősen szkeptikusan írt a tibeti misztikus hagyományokról, de nem zárkózott el előlük. Részt vett például az állami orákulum megkérdezésének rítusán, és könyvében hosszú leírást adott róla; igaz, efféle megjegyzésekkel:

„Gyakran többször kell egy kérdést megismételni, amíg az orákulum érthetetlenül beszélni kezd. Igyekszem a mormogásból érthető szavakat kivenni, de ez lehetetlen! Mialatt a kormány képviselője alázatosan meghajolva áll, és megpróbál valamit megérteni, egy idősebb szerzetes folyékonyan leírja a válaszokat. Százszor és százszor megtette ezt már életében, mert titkára volt már az elhalt orákulumnak is. Nem tudtam szabadulni a gyanútól, hogy talán ez a titkár volt a tulajdonképpeni orákulum.” (Hensch Aladár fordítása)

Harrer az SS tagja volt és erőteljesen szimpatizált a náci rezsimmel, de könyvében gondosan kerülte a témát... habár így is maradtak a szövegben árulkodó részletek. Amikor híreket kaptak Nyugatról a háború végkimeneteléről, Harrer csak a német hadifoglyok rossz sorsán sajnálkozott és nem mutatott semmiféle megbánást vagy szégyent a nácik által elkövetett háborús bűnökkel kapcsolatban. Igaz viszont, hogy maga nem tudott elkövetni ilyen bűnöket, mert a háború alatt leginkább azzal volt elfoglalva, hogyan ne fagyjon halálra a Himalájában, és hogyan értesse meg magát a tibetiekkel.

Földhözragadt nácik?

Láthattuk, hogy Harrertől távol állt az okkultizmus – leginkább érdeklődéssel vegyes borzongással figyelte, és olykor egészen cinikus megjegyzéseket is megengedett magának a tibeti varázstudománnyal kapcsolatban. Schäfer expedíciója Himmler nagy bánatára szintén nem tibeti varázstárgyak hajkurászásával töltötte az idejét. De akkor honnan eredt ez az elképzelés?

A tibeti-náci kapcsolatot Pauwels és Bergier francia újságírók könyve, a magyarul Mágusok hajnala címen megjelent Le matin des magiciens dobta be a köztudatba. Ez a többek között a náci okkultizmusról is szóló könyv számos megdöbbentő állítást tartalmaz, de rendszerint források nélkül vagy meg nem nevezett személyekre hivatkozva. Inkább spekulatív, mint tényirodalom, habár szerzői az utóbbiként próbálják beállítani; de nem véletlen, hogy magyarul a Galaktika Baráti Kör Könyvek sci-fi sorozatában jelent meg.

Mivel Himmlert valóban foglalkoztatta az okkultizmus, és tényleg a Himalájába képzelte az árják őshazáját, ezért a náci okkult expedíciók léte hihetőnek tűnik. De egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy a Tibetbe eljutott németeket tényleg valamiféle misztikus-mágikus célkitűzés vezette volna, sőt inkább szkeptikusan álltak hozzá a témához. Természetesen lehet azt állítani, hogy ez is csak az összeesküvés része... de ezt bizonyítani bajos lenne.

Források és további olvasmányok

Ebben az angol nyelvű dokumentumfilmben korabeli színes felvételek is láthatóak, ezeket britek, kínaiak és tibetiek készítették

Hét év Tibetben: a teljes magyar szöveg

Engelhardt, I.: The Nazis of Tibet: A Twentieth Century Myth. In: Esposito, M. (szerk.) Images of Tibet in the 19th and 20th Centuries.

Kapcsolódó tartalmak:

• Ami még Hitlernek is sok volt...
• A büszke árják modern mítosza: nyelvész és kalandor
• Horogkeresztek kezdőknek és haladóknak
• Nácik és rúnák avagy Atlantisz Alsó-Ausztriában?
• Himmler házi varázslója

Hasonló tartalmak:

• Köztünk élő rúnák
• Turáni gondolatok
• A cenzúrázott medve és a kiiking
• Ahol a csehek gyilkoltak
• Árják és ufók – a titokzatos kapcsolat

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)