Mozart (vagy Werzel): Nyald ki a seggem!
Wolfgang Amadeus Mozart 1782-ben Bécsben írta Leck mich im Arsch (Nyald ki a seggem) című F-dúr kánonját. A mű eredetileg egy legalább hat részes kánonciklus része volt. Hat hangra íródott, feltehetően a barátai számára írt partydarab.
A szöveg eredetileg a „Leck mich im Arsch g'schwindi” (Nyald ki a seggem gyorsan) mondatot variálja, a korai kiadásokban azonban egy másik szövegváltozattal fordul elő: eszerint örvendezzünk, hiábavaló a morgolódás, csapás az élet, de mi csak legyünk vidámak. Más szövegváltozatokkal is publikálták: ez Goethe Götz von Berlichingen című drámájára utal, melyben a címszereplő azt üzeni a várát ostromló császárnak, hogy nyalja ki a seggét. (Igaz, a szöveg a második felvonást említi, míg a jelenet a harmadik felvonásban szerepel.) Az eredeti szöveg csak 1991-ben került elő.
A fenti eset is bizonyítja, hogy nem csak a filozófusok, a zeneszerzők is lehetnek lazák. Egy hasonló szövegű darabot sokáig szintén Mozartnak tulajdonítottak, de kiderült, hogy szerzője nem ő, hanem Werzel Trnka cseh születésű, később Budán és Pesten tevékenykedő orvosprofesszor és műkedvelő zeneszerző. Ha így is van, a darab jól illeszkedik a Mozart bohém (!!!) imidzséhez, melynek a köztudatban való meggyökeresedésében Peter Shaffer darabja és Miloš Forman belőle készült filmje játszott döntő szerepet. És hogy ha egy osztrákkal kezdtük, ne egy csehvel fejezzük be. Ismét zene.
Ajánlott olvasmányok