Mire jó a nyúl, ha elmúlt a húsvét? – tapsifüles és a nyelv
Húsvét múltán bizonyára sok családban örülhetnek a kicsik egy hosszú fülű, pelyhes kis jószágnak. Bár a tapsifüleseknek nem sok közük van a kereszténységhez, ez a pogány, germán földről induló nyulas hagyomány ma mégis kérdőjel nélkül kapcsolódik a húsvéti ünnepkörhöz. Ez alkalomból elgondolkoztunk, vajon a nyúl, illetve nyuszi szó milyen alakokban színesíti nyelvünket.
A tél a földnek, a növényeknek, az állatoknak nyugalmi időszak. A tavasz beköszöntével azonban hirtelen virágba borul a természet, rügyezni kezdenek a fák, minden újra termékennyé válik. Ahogy a növényzet dúsul, a madarak apró fiókái kikelnek, a tyúkok is sok tojást tojnak, s az első nyusziutódok is megszületnek húsvétra. A nyúl igen szapora állat, sok utódot nevel, így válhatott belőle termékenységi szimbólum. (A tyúktojás, a piros tojás is a termékenység szimbóluma.)
Húsvét idejét a niceai zsinat i.sz. 325-ben a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapra tette. Időpontja így egybeesik a pogány tavaszünnepekkel, amik tulajdonképpen a termékenységet ünneplik. Ez az egybeesés tette lehetővé a régi hagyományok megtartását és ötvözését az új vallás szokásaival.
Nyuszikám!
Ha nyelvünk háza táján körülnézünk, találunk egy érdekes szót, ami kapcsolatba hozható a húsvéti nyúllal. Viszonylag új keletű szavunk a bizalmas nyelvhasználatra jellemző nyuszizik, amit a kedveskedő gyermeknyelvi szóból, a nyuszi főnévből képeztük.
A nyuszi pedig a kedves, hosszúfülű állat köznyelvi megnevezésének, a nyúlnak a becézése. A nyelvhasználók annyira kedveskedő hangulatúnak érezték ezt a szót, hogy számtalan becéző alakot hoztak létre belőle: nyuszikám, nyuszókám, nyuszómuszó, nyuszmusz, nyuszmókám, nyuszibogaram, nyuszkó, nyuszifül, nyuszifülem...
A nyúl is szerepel becézésekben, de kevesebb a belőle képzett alak: kisnyulam, kisnyulacskám, nyulam, nyulacskám.
Ti már nyusziztok?
Hangzik el a kérdés húsvét előtt néhány héttel. A kérdés feltevői arra kíváncsiak, hogy készülődünk-e már a húsvétra. A nyuszizás leginkább a húsvéti ajándék megvásárlására, az ünnepi dekoráció elkészítésére, elhelyezésére, azaz az ünnepre való tárgyi felkészülésre vonatkozik.
A nyuszizik, illetve a nyuszizás más jelentésben is használatos. Nyuszizunk, amikor az orrunkat és a szánkat egyszerre mozgatjuk, mint a nyúl. De nyuszizik a kisgyermek is, amikor próbálgatja az izmait, a különféle mozgási lehetőségeket. A gyermek négykézláb mászik, közben lábacskáival felfelé tolja magát vagy kiugrik ebből a pozícióból, mint a nyúl. Ezzel készíti elő a későbbi felállást.
A nyulazik, nyulazás szavak is léteznek, de nem a feljebb leírt jelentésekben használjuk őket. Aki nyulazik, az nyulat tart, illetve nyúlszaporítással, nyúltenyésztéssel foglalkozik. Az állattartás csökkenésével a nyulász szó használata, előfordulása is egyre ritkább. Azt a személyt jelöli, aki nyúltartással, nyúltenyésztéssel foglalkozik. A nyulász, nyulászik, nyulászat szavak a vadásznyelvben mást jelentenek: aki nyulászik, az nyúlra vadászik, s ebben kiváló társ a nyulász tacskó. Itt a nyulász az, aki a nyúlra vadászik, s a nyúlvadászat pedig nyulászat.
Nyúl kontra nyuszi
A nyúlhoz köthető növénynevek esetében az összetétel állati tagja általában a nyúl, és nem a nyuszi. Ez azzal magyarázható, hogy amikor ezek a növénynevek megszülettek, a nyuszi szavunk még nem létezett vagy használata szigorúan a gyermeki nyelvre korlátozódott, így nem vehetett részt a szóalkotásban. Pl. nyúlfarkfű (rövid, tömött bugájú pázsitfűféle), nyúlárnyék (a spárga népi neve), nyúlkapor (száraz réteken élő, fehéres ernyős virágzatú növény), nyúlszapuka (sárga, pillangós virágú takarmánynövény), nyúlsaláta (hegyi bükkösökben élő, liláspiros fészkes virágzatú növény). A névadás motivációja az első esetben az, hogy a növény külalakra és tapintásra is hasonlít a nyúl farkára. A nyúlárnyék onnan kapta a nevét, hogy zöld lombozata alatt gyakran megbújnak a vadnyulak. A többi esetben pedig a nyúl előtag valószínűleg arra utal, hogy az állat nagyon szereti ezeket a növényeket enni.
Nyuszi- előtagú növénynevünk nemigen van. Egy közülük viszont nagyon elterjedt: a nyuszifül, a gyapjas tisztesfű közkeletűbb neve. A névadás motivációjának megfejtéséhez nem kell messzire mennünk, csak egyszer kell látnunk és megsimogatnunk a levelét: puha, selymes tapintású, akár a nyúl füle. Az asszociációt erősíti a levél hosszúkás alakja is. Hogy miért nem nyúlfül lett a neve? Talán mert a nyuszifül hangzása jobban tetszik a fülünknek.
Nyuszi vagy
A nyúlnak más viselkedésbeli tulajdonságai is asszociációkra késztették az embereket. A nyúl gyáva, félénk, ijedős állat, ennek nyomán más gyáva, félénk élőlényre is rámondjuk, hogy nyúl vagy nyuszi. A nyúl inkább összetételekben szerepel (nyúlszívű, nyúlbéla), a nyuszi pedig magában áll, azaz nem képez összetételeket. Ha valaki nem mer valamit megtenni, függetlenül attól, hogy merész dolog lenne-e vagy sem, általában ezt mondjuk neki: „Nyuszi vagy!” Olyan összetételekben, szólásokban, amelyekben a nyúl szerepel, a nyuszi előfordulása nem jellemző, hasonlóan a növénynevekhez. A nyuszibéla, a nyusziszívű vagy a felhúzta a nyuszicipőt elég furán is hangzik. Szóláshasonlatokban is jobbára a nyúl szerepel: gyáva, mint a nyúl; félénk, mint a nyúl.
A táplálkozási láncban elfoglalt helye az oka a nyúl ilyetén viselkedésének. A nyúl nem ragadozó állat, a zsákmány szerepét tölti be általában. Ha veszélyt érez, mozdulatlanul, hangtalanul elrejtőzik ott, ahol éppen van: hallgat vagy lapul, mint nyúl a fűben vagy felköti a nyúlbocskort (=felköti a nyúlcipőt és hasonló változatok), azaz gyorsan elinal. Tehát nem áll ki harcolni támadójával, zaklatójával szemben – ezért gyáva.
Viccekben a nyúl gyávasága kissé más értelmezést (is) kap. A nyuszika az erdei állatok között majdnem a legkisebb. A szája viszont nagy, szemtelen, provokálja a nagyobb és erősebb állatokat, majd amikor drámai összecsapásra kerülne a sor, a nyuszika felhúzza a nyúlcipőt, és másokra hagyja az ügy megoldását. Nem pozitív jellemre vall.
Az sem pozitív, ha valakit a nyúlfejű vagy nyúlfogú jelzővel illetünk. Arra utalunk ezzel, hogy nem éppen esztétikus az illető a nagy, esetenként kiálló fogaival.
A nyulas vagy nyuszis szavakat a köznyelvben 'nyulas mintával ellátott' jelentésben használjuk, szleng értelmezésben pedig kifejezetten pozitív jelentésekkel rendelkeznek: 'jó', 'édes', 'aranyos', 'szuper', 'minden oké'.
A nyulak a nyúldombra nyuszibusszal mennek
Ez nem egy meseidézet, a katonai szleng szavait fűztem mondatba. A katonaságnál is használják ugyanis a nyúl szót, sajátos jelentésben. A lövészeket nevezik így, mert lövészárokba bújnak, elrejtőznek. A nyúl rejtőzködő életmódja a szóhasználat ihletője. (Bokorugróknak is hívják őket, amely szintén utal a lövészek „nyúltulajdonságaira”.) Összetételeket is alkottak vele: a nyúlágyú például nem a nyulak munkaeszköze, amivel gyorsabban szétosztják a piros tojást, hanem kézi páncéltörő fegyver. A nyúlkonzerv nem étkezésre való, hanem lövészeket szállító páncélozott harcjármű. A lövészalegység szleng neve nyúldeszant, a lövészkatonák kiképzésére használt gyakorlótér pedig a nyúldomb. A legtöbb összetétel mindkét előtaggal (nyúl- és a nyuszi-) előfordul, pl. nyúlbusz és nyuszibusz, nyúldomb és nyuszidomb.
Nyuszizunk este?...
A nyuszizás jelenthet szerelmeskedést, szeretkezést is. Hogyan jönnek a nyuszik az erotikához? Elég, ha arra a módozatra gondolunk, ahogy a nyulak a megtermékenyítés érdekében tevékenykednek (úgy ..., mint a nyulak). Mivel a szó a kedveskedő nyusziból jött létre, a kedveskedő hangulat a képzett szóból is sugárzik. A fenti kérdést hallva (vagy mondva) inkább a cselekvés gyengéd módozataira gondolunk, s kevésbé a gyors változatokra.
Források:
Juhász József–Szőke István–O. Nagy Gábor–Kovalovszky Miklós (szerk.): Magyar értelmező kéziszótár I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.