Milyen a tökéletes állásinterjú?
Beszéljünk vagy hallgassunk? Hogyan adjuk elő mondandónkat vagy éppen hogyan kérdezzünk? Számos tévhit kering a tökéletes állásinterjúról.
Egy elejtett megjegyzés, egy határozott mondat vagy éppen egy nyelvbotlás– számos apróságon múlhat az állásinterjú sikere vagy sikertelensége. Az is biztos azonban, hogy már-már misztikum lengi körbe a „nagy eseményt”: az állásért pályázók a munkahely megszerzése érdekében mindenféle holtbiztos tanácsot kérnek vagy kapnak kéretlenül. A hvg.hu az állásinterjúhoz kapcsolódó tévhiteket igyekszik eloszlatni.
(Forrás: sxc.hu/Martin Boulanger)
A kommunikáció egészen biztosan döntő – nincs mit szépíteni, sokszor előfordul, hogy a képzetlenebb, de jobban kommunikáló pályázó töltheti be a meghirdetett állást. Az első tévhit tehát, hogy pusztán a magas végzettséggel, több nyelvvizsgával vagy ígéretes önéletrajzzal rendelkező jelölt lehet a tuti befutó. Határozott fellépéssel és szimpatikus kommunikációval sokat kompenzálhat az ember.
Nemcsak a munkakeresőnek lehet azonban téves elképzelése: a cikk a munkaadók, a HR-szakemberek tévhitét is megpróbálja eloszlatni. Tudniillik, hogy egy körmönfont módon feltett, ügyes kérdéssel ki tudják választani a tökéletes jelentkezőt. Csakhogy a válaszok nem árulnak el mindent. A nonverbális kommunikációt sem hagyhatja figyelmen kívül, aki jó munkaerőt keres.
A legnagyobb baklövést azonban akkor követheti el mindkét fél, ha nem kezeli rugalmasan az interjú-helyzetet. Az interjúztatónak ugyanis nem szabad feltétlenül ragaszkodnia előre kigondolt kérdéseihez, hiszen egy váratlanul adódó témából sok mindent megtudhat a jelöltjéről. A jelentkező pedig jó alkalmazkodókészségről tehet tanúbizonyságot, ha megfelelően reagál le egy ilyen kommunikációs helyzetet.
Biztos recept aligha van – némi képzavarral élve: ahány ház, annyi interjú. Azt azonban a tévhit-eloszlató sem vitatja, hogy aki hatékonyan kommunikál, annak hamarabb terem babér.