Miből tudjuk, hogy ki hazudik nekünk?
Ha belelátni nem is tudunk füllentő embertársaink fejébe, egy-egy hazugságon azért rajtakaphatjuk őket, ha elég szemfülesek vagyunk. Ezt bizonyítják legalábbis azok a kutatások, amelyek rávilágítanak, hogy különféle mozdulatainkból megsejthető: igazat mondunk-e vagy éppen mellébeszélünk.
Szokott ön hazudni? Bár a kérdés faragatlanul hangzik, ha jobban belegondolunk, lépten-nyomon elhagyják a szánkat kisebb-nagyobb füllentések. Amikor a villamoson a lábunkra lép valaki, és sűrű bocsánatkérésére azt mondjuk, semmi gond. Amikor a szomszéd megkérdezi, hogy vagyunk, és rutinszerűen azt válaszoljuk, jól – még akkor is, ha éppen nem a legjobb passzban vagyunk. Amikor a főnökünknek azt mondjuk, a dugó miatt késtünk, pedig valójában elaludtunk egy kicsit... A sor a végtelenségig folytatható – az ártatlan kis füllentésektől a komoly hazugságokig. A fajsúlyuk persze nem azonos, a mechanizmus viszont igen: az igazság helyett az ellenkezőjét állítjuk.
(Forrás: sxc.hu/Lorenzo González)
Legyen bár szó kegyes hazugságról vagy szándékolt mellébeszélésről, a gyakorlott szem pedig meg tudja állapítani igazmondás és hazugság között a különbséget. Igaz, írja a Telegraph cikke, mindenféle szociális viselkedésformánk közül ezt a legnehezebb észrevenni.
Ennek olyan egyszerű oka van, hogy a hazugságnak és a puszta idegességnek sokszor megegyeznek a látható jelei. Tulajdonképpen már attól is zavarba jöhetünk, hogy egy adott helyzetben hazudhatnánk – a kísértés okozta idegesség azonban nem mindig a tényleges mellébeszélésre utal. A kulcsot – mondja a szakértő – az átfogó benyomás adhatja meg. Ha ugyanis valaki összességében nyugodtnak tűnik, csupán némely apróság – mint a szemrángatás – utal idegességre, már gyanakodhatunk.
Aki hazudik, megpróbálja elrejteni – nemcsak az igazságot, de saját magát is. Ezért jellemző egyes testrészek, különösen az orr eltakarása. Ha tehát valaki beszéd közben lépten-nyomon az orrához ér szénanátha-szezonon kívül, kezdhetünk aggódni, hogy nem teljesen őszinte velünk.
Ha ezek után azt gondoljuk, nem kell mást tennünk, mint ezeket a mozdulatainkat kordában tartani és nyugodtnak tűnni, tévedünk. Nincs ugyanis árulkodóbb jel, mint az idegesség palástolása. Ebbe pedig beletartozik a kényszeredett mosolygás is. A kutatásokban ugyanis azt figyelték meg, hogy sokkal többször húzza önkéntelenül is mosolyra a száját az, aki hazudik.
Igencsak sok mindenre kell odafigyelnie tehát annak, aki utol akarja érni azt a bizonyos hazug embert. Csodarecept ugyan nem létezik, egyvalamiben mégis bízhatunk: az ösztönünkben. A felmérések érdekes tanúsága szerint a leghatékonyabb hazugságvizsgáló az emberi megérzés – ösztönös gyanakvásunk bizony sok esetben igazolódik be.