Mikszáth-novellák jelnyelven
Mikszáth Kálmán két novellájának jelnyelvi változatát készíttette el a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) Nógrád megyei szervezete – ilyesmire még nem volt példa Magyarországon.
Pályáznak a jelenleg csak 30 darabban létező CD sokszorosítására, és készülnek egy Móricz-novella átdolgozására is, hogy közelebb vigyék a magyar szépirodalmat a fogyatékkal élőkhöz. Ennek apropóján kerestük fel Szepessyné Judik Dorottyát, a nógrádi szervezet elnökét, aki egyben a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa. Az elnök-levéltáros, aki Taigetosz árnyékában: siketek és nagyothallók képes története címmel írt tanulmányt 2009-ben, arról is beszélt, hogy az ókori spártai veszélyeztetettség sokáig kísért, hiszen a hallássérültek zömének még a XIX. század közepén is koldulásból kellett megélnie.
A kis csizmák és A bágyi csoda jelnyelvre történő átvitele Judik Dorottya ötlete volt.
– Nagyon sok munka volt vele, mert Mikszáth szövegei a mai kor embere számára eléggé archaikusak, nagyon sok szót már nem ismernek – elevenítette fel az indokat és a részleteket. – Ráadásul a siketek szókincse kevés, mintegy 300 szó van, amelyet minden nap használnak. Ebből kellett gazdálkodnunk, hogy elmagyarázzuk nekik a novellákat.
A kis csizmák egy árva gyerek hányatott sorsáról szól, és nagyon sok siket ráérez a történetre, mert kiskoruktól kezdve bentlakásos iskolába járnak. A bágyi csoda szerelmes, huncut novella, ez is közel áll az ő világukhoz, nagyon szeretik a tréfás történeteket. Igaz, sok mindent meg kellett magyarázni a novellában, hogy miért fordul meg a bágyi patak, amikor a szép molnárné megcsalja a férjét. Gyakorlatilag mindkét novellát le kellett egyszerűsíteni.
Az alkotásokat Nyergesné Fülöp Anita jelnyelvi oktató segítségével vették fel videóra fél évig tartó munka után. – Anita is siket, de hallók között nőtt fel, tehát tisztában van a hallók világával – jegyezte meg az elnök. – Anita el tudta nekem magyarázni, hogy mi az, ami nehezen érthető a novellákban. A filmet Lőrincz Melinda, a levéltár munkatársa forgatta.
A jelnyelv is elismert nyelv
Judik Dorottya elmondása szerint az egyik mozgatórugó az volt, hogy 2009-től – hosszú évtizedes harcok eredményeként – a jelnyelv is elismert nyelv Magyarországon, a másik pedig egy horpácsi kirándulás, amikor a SINOSZ nógrádi tagjai a Mikszáth Kálmán Emlékházat látogatták meg.
– Teljesen le voltak nyűgözve Mikszáth kúriájától, a közegtől, a korszaktól, a tárgyaktól. Láttuk Mikszáth pipáját, ott volt a novellatárgyak között a ló, a bárány, a nyúl – emlékezett vissza.
A két kisfilm látható a Nógrád Megyei Levéltár honlapján, az egyelőre mindössze 30 darab CD pedig a SINOSZ megyei szervezeténél van. A szervezet a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz pályázik, hogy több példányban is megjelentethessék.
Tervezik a folytatást is, Móricz Zsigmond a Hét krajcár című novellájával.
– Az is szívfacsaró történet, de érthető. Ezzel a magyar szépirodalmat – amelynek szerintem nincs párja – közelebb lehetne vinni hozzájuk. Mert abban a közegben, ahol ők felnőnek, a magyar szépirodalomnak nincs nagy jelentősége. Az archaikus szavakat például nagyon el kell magyarázni nekik. Mondjuk, mi az, hogy kincstárnok? Most egy pályázaton dolgozunk, ennek kapcsán is előjön, hogy mi az a projekt. Ha elmagyarázzuk, megértik, és meg is jegyzik. Pillanatok alatt megjegyeznek mindent – hangsúlyozta az elnök.
Magyar irodalmi alkotások először jutnak így el a siketekhez és nagyothallókhoz. Az országos szövetség A kis herceg jelnyelvi változatát készíttette el 2009-ben.
A nógrádi szervezet más módon is felvállalja a kultúraközvetítést. Most alakult meg és lép majd fel különböző Nógrád megyei rendezvényeken a Csend Hangjai Jelnyelvi Társulat nyolc siket taggal. Repertoárjukban már benne van A bágyi csoda.
Judik Dorottya arra is kitért, hogy fél éve indult Magyarországon a 90 decibel program, ennek keretében már van jelnyelvi tolmácsolás néhány színházban, és indukciós hurkokat biztosítanak a nézőknek. Szavai szerint ehhez az kellett, hogy elfogadják a jelnyelvi törvényt, és kellettek emberek, akik úgy érzik, hogy igenis a siketek és a nagyothallók is hasznos tagjai a társadalomnak.
Ők is bemehetnek
A Nógrád Megyei Levéltár – ahol Judik Dorottya levéltárosként dolgozik – láthatóan szintén így érzi.
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv pályázati támogatása révén egyedülálló tartalmakat kínálnak számukra. Készült siketek és nagyothallók számára reklámvideó, ismertetőfilm az intézményről, de megtalálható a levéltári honlapon egy 1803-as kiadvány a siketnémákról, egy-egy dokumentum a siketnémák 1844-45-ös összeírásáról, valamint a hallássérültek történetéről. Mindezek mellett ajánló bibliográfiát is készítettek a magyar nyelvű kiadványokról, és összeállították a hasznos linkek gyűjteményét. Innen elérhető az országos szövetség, a NASIBA Alapítvány, de akár a frankfurti siketmúzeum honlapja is. A program mottója a „Nyiss a múlt felé!”
A honlap elkészítésén Szederjesi Cecília igazgatóhelyettes és Judik Dorottya dolgozott.
– A cél elsősorban az volt, hogy tájékoztassuk az intézményről a Nógrád megyében élő hallássérülteket. Nagyon sokan nem is tudták, mi a levéltár. El kellett nekik magyarázni az intézmény pontos fogalmát, azt, hogy mivel foglalkozik, és hogy ők is bemehetnek, mint bármely más magyar állampolgár, és ők is ingyen kutathatnak, persze, meghatározott kutatási feltételek között – fedte fel a levéltáros-elnök.
Tájékoztatása szerint két videó készült. A siketeknek szóló filmen nincs felirat, csak jelnyelv, és mindkettő címében benne van a „múlt”.
– A hallássérültek két csoportra oszthatók: vannak a siketek és vannak a nagyothallók – magyarázta. – A siketek nem szeretnek a múlttal foglalkozni, ami megtörtént, azt felejtsük el. És mégis, amikor elmegyünk egy magyar történelmi emlékhelyre, az felkelti az érdeklődésüket, és kérdezősködnek. A nagyothallóké egy más világ, ők már inkább a hallók világához kapcsolódnak. Nekik bővebb, informatívabb videót készítettünk, felirattal. A nagyothallók zöme szájról olvas, és a hallókészüléke segítségével kommunikál. A felirat pedig megkönnyíti nekik a szinkron megértését. Sajnos a televíziós adások szinkronhangjai nem mindig tiszták és nehezen értik meg. Ezért örülünk annak, hogy a jelnyelvi törvénynek köszönhetően most már sokszor látható feliratozás a műsorok alatt, és ezért gondoltunk arra, hogy ezt a videót is felirattal látjuk el.
Mint kifejtette, nagyon sok kiadvány foglalkozik a fogyatékosokkal, de a hallássérültek fogyatékosságtörténete minimálisan feldolgozott. A Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola 2009-ben felkarolta ezt a témát, és A fogyatékosságügy hazai és nemzetközi története címmel készített egyetemi jegyzetet. Ennek a hallássérülteket érintő részét ő készítette. Nagyon sok Nógrád megyei példát is beletett, ugyanis a megyei levéltárban van egy egyedülálló dokumentum: 1844-ben összeírták a siketeket a megyében, ebből az akkori füleki járás anyaga maradt meg.
– A következők voltak a kérdések: dolgos-e, milyen a magaviselete, vallása, be van-e oltva himlővel. Nevesítették azt is, hogy az illető siket hol lakik. Sajnos az a jellemző, hogy ha nem volt családjuk, aki támogatta őket, akkor koldulásból kellett élniük – idézte fel az elnök.
A megyei levéltár őrzi a Váci Királyi Siket-Néma Nevelő Ház 1803-as kiadványát is, amelynek címe: A Siket-némák nevelés és tanítás által áhétatos keresztényekké és az ország hasznos tagjaivá való formálásának szükséges voltáról szóló írás.
Türelem, ez a kulcsszó
Judik Dorottya említett munkájának felcíme: A Taigetosz árnyékában. A címválasztásról a szerző megjegyezte, hogy a siketséget nagyon sok gyereknél csecsemőkorban még nem, csak másfél-két éves korban veszik észre, amikor már beszélniük kellene. Így ők már kinőttek a csecsemőkorból, de mégis mindig a Taigetosz árnyékában élnek, tartva attól, hogy bármikor letaszíthatják őket. (A spártaiak a Taigetosz hegyfokára vitték ki a felnevelni nem kívánt fogyatékos csecsemőket, és sorsukra hagyták őket.)
Utalt arra, hogy a középkori, kora újkori történelemben vannak példák arra, hogy a hallássérültek valóban kitaszítottnak érezhették magukat.
A SINOSZ Nógrád megyei szervezetének jelenleg 300 tagja van, de Judik Dorottya szerint ennél jóval több hallássérült él a megyében. Mint mondta, bár minden eszközt mozgósítanak, nagyon nehéz eljuttatni hozzájuk az információkat, és sokan nem is tudnak a szervezet létezéséről, pedig kimondottan értük alakult meg 1976-ban
– A siketeken úgy lehet segíteni, hogy jeltolmácsot biztosítunk számukra, vagy pedig írásbeli kommunikációt alkalmazunk – hívta fel rá a figyelmet. – A nagyothallók esetében nem a kiabálás a megoldás, hanem a szép, tiszta beszéd, az artikuláció. Nagyon fontos, hogy nem szabad hátat fordítani a nagyothallónak, ekkor a kommunikációnak vége, nem látja az illető száját. Hallja, hogy valamit magyaráznak neki, de ő érzi magát kellemetlenül: „jaj istenem, nem értem, hogy mit mond, mit tegyek?”. Sok esetben félnek újra rákérdezni dolgokra. Például elmennek egy okmányirodába, ott gyorsan elhadarják, jobb esetben leírják nekik a dolgokat, utána már nem mernek rákérdezni, mert nem akarják, hogy butának nézzék őket. Így nagyon sokszor eljönnek hozzánk, és nekünk kell intézkedünk. Ha a nagyothalló kérdez valamit, akkor bátran újra el kell mondani, és nem megsértődni azon, hogy újra kérdez. Tehát türelem, ez a kulcsszó.